Benza Ida
| Benza Ida | |
 | |
| Született | 1846. március 9.[1] Pest[2] |
| Elhunyt | 1880. március 10. (34 évesen)[3] Budapest[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Nagy Imre színész |
| Szülei | édesapja Benza Károly |
| Foglalkozása | operaénekesnő |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34/1-2-21) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benza Ida témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Benza Ida, Benza Ida Rozália (Pest, 1846. március 9. (keresztelés)[5] – Budapest, 1880. március 10.)[6] magyar operaénekesnő (drámai szoprán). Benza Károly operaénekes leánya, Nagy Imre színész felesége.
Életpályája[szerkesztés]
Benza (Schumbenza) Károly és Joob Amália leányaként született. Apjánál kezdte, majd Bécsben folytatta énektanulmányait, a ahol a legnevesebb énektanárok, mint Proch, Salvi, Bochholz - Falconi tanították. 1865-ben debütált Bécsben Gounod Faustjában mint Siebel. 1868-ban Olaszországba ment és a milánói Scala-ban lépett fel Verdi »Don Carlos«-ában, mint Eboli hercegnő és Marchetti »Ruy Blas«-jában, mint királyné, jelentős sikerrel. Ezután Európában turnézott. 1872 januárjában Moszkvában, majd Szentpétervárott is vendégszerepelt a császári operában március 15-ig, ahol a publikumot annyira extázisba hozta, hogy előadás után az utcán végig fáklyákkal kísérték szánkóját, melyet mágnások húztak a lakásáig. 1871. szeptember 9-én Valentine szerepében (Meyerbeer: Hugenották) mutatkozott be, majd 1872. április 13-án az »Afrikai nő«-t énekelte és ekkor a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek vezető drámai énekesnője lett. Lírai szerepekben és hangversenyénekesként is fellépett. 1873. március 11-én Pesten, a Kálvin téri református templomban feleségül ment Nagy Imre színművészhez.[7] Az ifjú párt Feleki József, Feleky Miklós színész fia és Török szuperintendens káplánja eskette meg.[8] Benza Ida, hogy férjével egy valláson legyen, az esküvő előtt a református hitre tért.[9] és 1873. március 27-én utoljára énekelt a »Lahor király«-ában. Hangjáról így emlékezik meg a Zenészeti Lapok (1874. október 11-iki száma: »Tömör, nagy terjedelmű és szenvedéllyel telt hang, szép színpadi alak, kifejező játék, öntudatos alakítás, melegség, mindezt oly mérvben találjuk fel nála, aminővel a világ kevés művésznője dicsekedhetik. Oly magas színvonalú művésznő, kit mindenkor a legnagyobb élvezettel lehet hallgatni, mert a művészet legfőbb hatalmával rendelkezik: tud érzést, szenvedélyt, lelkesülést kelteni e ábrázolásában van élet és igazság«. Koporsójánál Ódry Lehel mondott búcsúbeszédet, a temetőben pedig Feleky Miklós.
Emlékezete[szerkesztés]
- Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.
Nevezetesebb szerepei[szerkesztés]
- Valentine (Meyerbeer: Hugenották)
- Ifigénia (Ifigénia Aulisban)
- Violetta (Verdi: Traviata)
- Donna Anna (Mozart: Don Juan)
- Melinda (Erkel: Bánk bán)
- Fidelio (Beethoven)
- Leonóra (Verdi: A végzet hatalma)
- Amália (Verdi: Az álarcosbál)
- Elza (Wagner: Lohengrin)
- Szilágyi Erzsébet (Erkel Ferenc: Hunyadi László)
- Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939X-S135-5?i=479&cat=228841
- ↑ anyakönyv
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01562.htm, Benza Ida, 2017. október 9.
- ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-C33W-S7YV-X?i=564&cat=269140
- ↑ A pest-belvárosi r.k. plébánia keresztelési anyakönyve, 1846. év.
- ↑ A Kálvin téri ref. egyházközség halotti anyakönyve, 114/1880. folyószám.
- ↑ A pest-Kálvin téri ref. egyházközség házassági anyakönyve, 39/1873. folyószám.
- ↑ Budapesti Közlöny, 1873. március 12. / 59. szám, 501. old.
- ↑ A Hon, 1873. március 12. / 59. szám.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
- Révai nagy lexikona