Be–12

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Be–12
Beriev Be-12 Gelenzhik 2Sept2004.jpg
Berijev Be–12 Csajka

NATO-kód Mail
Funkció Tengerészeti járőröző repülőgép
Tervező Georgij Mihajlovics Berijev
Rendszeresítők Szovjetunió, Szíria, Vietnam

Személyzet 4 fő
Első felszállás 1960. október
Méretek
Hossz 30,11 m m
Fesztáv 29,84 m m
Magasság 7,94 m m
Szárnyfelület 99,00 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 24 000 kg kg
Max. felszállótömeg 36 000 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Ivcsenko AI–20D légcsavaros gázturbina
Teljesítmény 2×3864 kW kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 530 km/h
Hatótávolság 3300 km
Legnagyobb repülési magasság 8000 m
Szárny felületi terhelése 298 kg/m²

Be–12 Csajka (magyarul Sirály) szovjet tengerészeti repülőgép, repülőcsónak, amelyet elsősorban tengeralattjárók felderítésére fejlesztett ki a Berijev tervezőiroda a Be–6 továbbfejlesztésével. NATO-kódneve Mail, amit a MAD-tüske (mágnesesanomália-detektor) után kapott. Ma is sokuk üzemben van, ugyanis a Be–40/42 sugárhajtású és korszerű amfíbia nem kerül nagy számban rendszeresítésre, elsősorban anyagi okokból. A tengeralattjáró-vadászat bevetéseihez elengedhetetlen nagy hatósugár és repülési idő nem teszi szükségessé a nagy repülési sebesség meglétét. Ezért a sugárhajtóművekkel szembeni alacsony üzemeltetési költsége a Be–12-t egyelőre pótolhatatlanná teszi az Orosz Haditengerészetnél. Egyes altípusait tűzoltásra is alkalmassá tették.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]