Be–6
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Be–6 | |
| Funkció | haditengerészeti felderítő-, járőr-, torpedóvető és tengeralattjáró-elhárító repülőgép |
| Gyártó | Berijev, Szovjetunió |
| Ár | na. |
|
|
|
| Személyzet | 7 fő + 40 fő egyéb utas (katonák, kémek, stb.) |
| Első felszállás | 1947 |
| Szolgálatba állítás | 1948 |
| Méretek | |
| Hossz | 23,5 m m |
| Fesztáv | 33 m m |
| Magasság | 7,45 m m |
| Szárnyfelület | 120 m² m² |
| Szárnykarcsúság | na. |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 18 827 kg kg |
| Max. felszállótömeg | 29 000 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Svecov AS–73TK 18 hengeres csillagmotor |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 415 km/h (1800 m-en) |
| Hatósugár | ~2500 km (3100 m-en) |
| Hatótávolság | 4900 km (3100 m-en) |
| Legnagyobb repülési magasság | 6100 m |
| Emelkedőképesség | na. |
| Szárny felületi terhelése | na. |
| Tolóerő–tömeg arány | na. |
| Üzemanyag–tömeg arány | na. |
| Maximális túlterhelés | ~ +6 g |
| Avionika | |
| Rádiólokátor | Galsz |
| Katapultülés | nincs |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 5 db 23 mm-es NR–23, vagy NSZ–23 gépágyú, ebből 3 db távvezérelt (Galsz radarral). |
| Fegyverfelfüggesztő pontok | 8 db |
A Be–6 (NATO-kódja Madge) a Berijev-tervezőirodában (OKB–49) az 1940-es évek második felében kifejlesztett, teljesen fémépítésű, félhéjszerkezetű, sirályszárnyú, futóművel nem rendelkező, csillagmotorokkal ellátott, hétszemélyes, elsősorban tengeri felderítő- és járőrfeladatkörre kifejlesztett, torpedóvető és tengeralattjáró-elhárító, nagy hatótávolságú repülő csónak. Korszerüsített változata a Be–12 Csajka.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Gyártás [szerkesztés]
A kínai gyártmányokat már légcsavaros gázturbinákkal szerelték.[1]
