Baranyai Béla
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baranyai Béla (1882–1945) történész, jogtörténész.
Életpályája [szerkesztés]
Tanulmányait a pécsi és budapesti egyetem jog- és államtudományi karán végezte. 1905-től Baranya vármegye allevéltárnoka, 1910-től Somogy vármegye főlevéltárnoka, 1913-tól a Magyar Országos Levéltár tisztviselője volt, 1922-ben a Bécsi Magyar Történeti Intézet munkatársa, 1927-től a debreceni egyetemen a magyar alkotmány- és jogtörténet tanára lett. A második világháború végén légitámadásban halt meg. Elsősorban a magyar középkori és újkori jogtörténettel és egyháztörténettel foglalkozott.
Művei [szerkesztés]
- Somogy vármegye nemes családjai. Budapest 1914.
- Zsigmond király ún. Sárkány-rendje, adalék a magyar trónöröklési kérdés történetéhez. Budapest 1926.
- A lengyel királykoronázás. Négy közlemény a magyar jog- és alkotmánytörténethez. Karcag 1927.
- Némi adalék jog- és egyháztörténetünkhöz. 1942.
Irodalom [szerkesztés]
- 1946 Levéltári Közlemények 24, 346-347.
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 143. o. ISBN 963-05-6805-5

