Baird-partfutó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Baird-partfutó
Baird's Sandpiper on Nest.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Nem: Ereunetes
Faj: E. bairdii
Tudományos név
Ereunetes bairdii
(Coues, 1861)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Baird-partfutó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Baird-partfutó témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Baird-partfutó témájú kategóriát.

A Baird-partfutó (Ereunetes bairdii) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.

Nevét Spencer Fullerton Baird amerikai ornitológusról kapta.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Besorolásuk vitatott, egyes rendszertani munkák a Calidris nembe sorolják Calidris bairdii néven.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szibéria északi és Grönland nyugati részén fészkel. Telelni Dél-Amerikába vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati részére is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 14-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 40-46 centiméteres, testtömege 32-63 gramm közötti.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészekalja 4 tojásból áll.

A fészke tojásaival
és a kikelt fiókák

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon rendkívül ritka kóborló. 4 bizonyított előfordulása ismert: 2004 októberében az apaji Ürbői-halastavakon, 2005 szeptemberében a kunhegyesi Telekhalmi-halastavakon észleltek 1-1 fiatal példányt, majd 2008 februárjában a fertőújlaki Nyéki-szálláson, júniusban pedig a geszti Begécsi-halastavakon fordult elő 1-1 öreg példánya.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]