Atzél Elemér
| Atzél Elemér | |
| Született | 1888. április 10.[1] Kemenesmagasi |
| Elhunyt | 1954. december 16. (66 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1911, orvostudomány, gyógyszerészet) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (36/2-1-68)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Atzél Elemér (Kemenesmagasi, 1888. április 10. – Budapest, 1954. december 16.) magyar gyógyszerész, orvos, fogorvos, jogász.
Élete[szerkesztés]
Atzél Elemér 1888-ban született a Vas vármegyei Kemenesmagasiban, Atzél György és Csupor Terézia fiaként.[4] Siófokon volt gyógyszerész-gyakornok, majd 1911-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerzett gyógyszerész diplomát.[5] Ugyanitt 1917-ben orvosdoktori, majd 1921-ben jogtudományi doktori oklevelet is szerzett. 1921 és 1933 között a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium miniszteri titkára volt. 1926-ban a magyar közegészségügyi és közigazgatási jogból magántanári képesítést szerzett és a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának magántanára, majd 1935-ben címzetes nyilvános rendkívüli tanára lett. 1931-ben tisztiorvosi, 1934-ben ügyvédi vizsgát tett. 1933-tól 1944-ig a Belügyminisztérium (BM) XIII/a Egészségügyi és Rendészeti Alosztályának vezetője volt címzetes miniszteri osztálytanácsosi rangban.[4]
Egészségügyi és gyógyszerészeti közigazgatással foglalkozott, összegyűjtötte a magyarországi egészségügyi és gyógyszerészeti törvényeket, számos gyógyszerészeti rendeletet kodifikált.[6] A korabeli egészségügyi rendeletekettörvénybe foglalta, és 1928-tól 1944-ig szerkesztette az Egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye c. mű köteteit. Nevéhez fűződik a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának kezdeményezése, amely több bérházat is megvásárolt Budapesten, melyek bevételéből nyugdíjat biztosított a patikusoknak, illetve özvegyeiknek és árváiknak. 1939-ben a Szent István Akadémia II. osztályának tagjává választották.[7] A második világháború után, közel hatvanévesen fogorvosi szakképesítést is szerzett és rendelőt nyitott, ahol haláláig praktizált. 1954-ben hunyt el Budapesten.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00501.htm, Atzél Elemér, 2017. október 9.
- ↑ https://www.epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b c Atzél Elemér - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- ↑ Atzél Elemér. www.cellbibl.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- ↑ Atzél Elemér | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
- ↑ Atzél – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 11.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
