Ugrás a tartalomhoz

Asphyx

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen GhostDestroyer100 (vitalap | szerkesztései) 2021. április 19., 15:24-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (új albumok be + van forrás)
Asphyx
Információk
EredetOldenzaal, Overijssel
 Hollandia
Alapítva1987
Aktív évek1987–napjainkig
MűfajDeath metal
Doom metal
KiadóCentury Media
Tagok
Martin Van Drunen
Alwin Zuur
Bob Bagchus
Paul Baayens
Korábbi tagok
Tony Brookhuis (1987-1989)
Ronny Van Der Wey (1988-1989)
Eric Daniels (1989-1995; 1990-2000)
Theo Loomans (R.I.P.-15.09.1998)(1989; 1996-1997)
Ron Van Pol (Also Vocals) (1992-1994)
Joost (1987-1988)
Christian Colli
Wannes Gubbels (1999-2010)
Sander Van Hoof (Roel Sanders) (1994)

Az Asphyx weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Asphyx témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Asphyx egy holland death és doom metal zenekar, amely 1987-ben alakult Overijssel-ben.

Korai idők

Az első demós korszak

Hollandia egyik legrégebbi metal, és azon belül, death metal zenekarainak egyike, valamikor 1987-ben alakult a 30 ezres lakosú Oldenzaalban, Overijssel tartományban. Kezdetben ismertebb más zenekarok dalait játszották, mint a Nocturnal Fear-t a Celtic Frosttól, vagy a Necrolust-ot a Mayhemtől. A zenekart Bob Bagchus dobos és Tonny Brookhuis gitáros alapította. A zenekarra a következő együttesek gyakoroltak hatást: Celtic Frost, Messiah, Death, Slaughter, Necrophagist, Hellhammer, Venom. Hamarosan kezdett kibontakozni az az Asphyx-re jellemző death/doom stílus a sok thrash-es elem mellett.

Első próbálkozásuk az instrumentális Carnage Remains próbatermi felvétel volt. Egy évvel később egy Chuck Colli nevezetű basszusgitáros/énekest vettek be a csapatba, akivel a Enter the Domain című demót rögzítették. A gyenge hangzás ellenére jó visszhangra lelt a death metal underground világában.

A második demós korszak

1989-ben Chuck-ot Theo Loomans váltotta fel, aki az éneklés mellett basszusgitározott is. Ebben az időben került az együttesbe Erik Daniles gitáros is. Ez a felállás rögzítette a Crush the Cenotaph demót. Egy 8 számból álló felvételről van szó, mely világszerte 5000 példányban kelt el. A death metal világában maradandó és meghatározó kiadványt tettek le az asztalra.[1]

A Mutilating Process egy 7-inch-es kiadvány, mely 1000 példányban jelent meg, mely mára a gyűjtők keresett cikke lett.[1] Időközben az zenekar Belgiumban adott koncerteket a thrash Invocator-al, Németországban pedig a Pungent Stench death metal együttessel.

Az első album

1990 tavaszán Tonny Brookhuis kilépett az együttesből. A Theo Loomans, Bob Bagchus és Eric Daniels trió ugyanezen év nyarán rögzítette az Embrace the Death lemezt. A cég, melynél a felvételek készültek, több problémával is küzdött és a zenekar kénytelen volt gyorsan elhagyni a stúdiót. A felvételek egy Maxell kazettán voltak meg, eredeti, keveretlen állapotban.[1]

Miután Martin van Drunen távozott a Pestilence soraiból, bevették a zenekarba. Ugyanakkor meg is váltak mindenféle probléma miatt Theo Loomanstól. A felállás a következőképpen nézett ki:

  • Martin van Drunen - ének/basszusgitár
  • Eric Daniels - gitár
  • Bob Bagchus - dob

Az Asphyx ezzel a felállással rögzítette a klasszikus debütalbumát, a The Rack-et. 8 dal került rögzítésre és csupán 1500 dollárba került a felvétel.[1] Az album kiadása után olyan zenekarokkal járták Európa országait, mint az Entombed, Bolt Thrower vagy a Benediction.

A problémás évek

A turné után a zenekar felvette a második albumát, melynek címe Last One on Earth. A zenekar háza táján újra elkezdődtek a gondok. Martin van Drunen kilépett a zenekarból. Új énekes került a csapatba, Ron van Pol. 1993-ban Bob Bagchus is elhagyta a zenekart, így az együttesben két tag maradt, Eric Daniels és Ron van Pol. Felvették az Asphyx-ot, ám a zenekar megszűnni látszott.

Bob Bagchus és Theo Loomans 1995-ben újraszervezték a zenekart és kiadták a God Cries albumot. Ez az újraszerveződés nagyon rövidre sikeredett, hisz a zenekari szellemre hivatkozva 1996-ban fel is oszlottak.

Soulburn és a következő évek

1997-ben Eric és Bob életre hívtak egy Soulburn nevű zenekart. Wannes Gubbels-szel megerősödve, aki az énekért és a basszustémákért volt a felelős, egy ízig-vérig Asphyx zenét rejtő albumot adtak ki Feeding on Angels címen.

1999-ben a Soulburn Asphyx-á formálódott. A felállás a következő képen nézett ki:

  • Wannes Gubbels - ének/basszusgitár
  • Eric Daniels - gitár
  • Bob Bagchus - dob

Ez a felállás rögzítette az On the Wings of Inferno albumot. A szaksajtó és rajongók örömmel fogadták.[1]

A 2000-es év vége fele újra feloszlott a zenekar.

A visszatérés

2007-ben az Asphyx újraalakult és fellépett a németországi PARTY.SAN O.A fesztiválon. Több ezres tömeg nézte a showt.[2] A zenekar a következő felállásal lépett színpadra: Martin van Drunen (ének), Wannes Gubbels (ének/basszusgitár), Paul Baayens (gitár) és Bob Bagchus (dob). A fesztivált több fellépés is követte: Arnhem Metal Meeting (Hollandia), Hole In The Sky Festival (Norvégia), Rock Hard Festival (Németország). 2009-ben pedig: Maryland Deathfest (US), Deathfeast (D), With Full Force Festival (D).[2]

Diszkográfia

Demók

  1. 1988: Carnage Remains
  2. 1988: Enter the Domain
  3. 1989: Crush the Cenotaph
  4. 1989: Mutilating Process
  5. 1991: In the Eyes of Death (közös kiadvány a következő zenekarokkal: Grave, Loublast, Tiamat, Unleashed)
  6. 1991: Promo '91

Stúdióalbumok

  1. 1991: The Rack
  2. 1992: Last One on Earth
  3. 1994: Asphyx
  4. 1996: Embrace the Death
  5. 1996: God Cries
  6. 2000: On the Wings of Inferno
  7. 2009: Death... The Brutal Way
  8. 2012: Deathhammer
  9. 2016: Incoming Death
  10. 2021: Necroceros[3]

Kislemezek

  1. 1992: Crush the Cenotaph (E.P.)
  2. 2009: Death the Brutal Way (Single)

Válogatások

  1. 2009: Depths of Eternity

Külső hivatkozások

Források

  1. a b c d e Asphyx biography. www.asphyx.nl. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  2. a b Asphyx@MySpace. myspace.com/officialasphyx. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  3. Asphyx - Necroceros Album Review. Kerrang!