Angolai piton

Angolai piton
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Alország:	Valódi szövetes állatok (Eumetazoa);
Alországág:	Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria);
Főtörzs:	Újszájúak (Deuterostomia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Pitonfélék (Pythonidae);
Nem:	Python; Daudin, 1803
Faj:	P. anchietae;
Tudományos név
	Python anchietae; Bocage, 1887
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Angolai piton témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Angolai piton témájú médiaállományokat és Angolai piton témájú kategóriát.

Az angolai piton (Python anchietae) Dél-Angolában és Észak-Namíbiában honos, 1,2-1,8 méter hosszú, nem mérges kígyófaj. Tudományos nevét José Alberto de Oliveira Anchieta portugál felfedezőről kapta.

Megjelenése[szerkesztés]

Az angolai piton átlagosan 1,2 méteres, a legnagyobb példányok sem haladják meg az 1,8 métert. Alapszíne vörösbarna vagy barna (esetenként majdnem fekete) amit szabálytalan fehéres vagy krémszínű foltok és sávok tarkítanak. Hasa sárga. Feje tetején egy nagy háromszög alakú folt látható, amit egy fekete-sötétbarna, azontúl pedig egy krémszínű-fehér keskeny sáv keretez. Feje viszonylag kicsi; szemei nagyok, kiemelkedőek. Felső ajakpikkelyei között jól láthatóak a fejlett hőérzékelő szervek, öt-öt mindkét oldalon. Törzse erőteljes, vaskos; kissé ellapuló. Pikkelyei kicsik, domborúak, testfelülete olyan mintha sok száz apró gyöngyből tevődne össze. Ez a jelenség más sivatagi hüllőknél is megfigyelhető, haszna az, hogy a pikkelyek közötti mélyedésekben megül a hajnali vagy esti harmat vagy egyéb nedvesség.

Elterjedése[szerkesztés]

Dél-Angolában és Észak-Namíbiában honos, kb. a 700–1600 m tengerszint fölötti magasság között.

Életmódja[szerkesztés]

Sziklás hegy- és dombvidékek, száraz bozótosok, vagy síkságok, félsivatagok lakója, de leginkább a vízlelőhelyek közelében található meg.

Nappal aktív, kisemlősökkel és földön fészkelő madarakkal táplálkozik. Ha nem vadászik sziklarepedésekben, kövek alatt, kis barlangokban húzódik meg. A felnőtt példányoknak nincs ragadozója, a fiatalokat ragadozó madarak, mongúzok támadhatják meg. Ha veszély fenyegeti, testével összegömbölyödik és fejét középre rejti. Az emberre nem jelent veszélyt.

Tojásokkal szaporodik, a nőstény egyszerre 4-5-öt rak le, amelyek 70 nap múlva kelnek ki. A kikelő pitonok 40–50 cm hosszúak.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Életmódja csak kevéssé ismert, mert életterének nagy része hosszú ideig az angolai polgárháború miatt hozzáférhetetlen volt. Namíbiában védett, exportja tiltott. Igen ritkán, de előfordul állatkertekben, terraristáknál is. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel, mert viszonylag nagy területen elterjedt és élettere jórészt az ember által lakhatatlan.

Források[szerkesztés]

Python anchietae The IUCN List of Threatened Species
Angolan Python Archiválva 2016. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Cincinnati Zoo
Angolan Dwarf Python Knowledge Base
Angolan Python Care Tips and Secrets Reptiles Magazine

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap