Alsemberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsemberg
Alsemberg címere
Alsemberg címere
Közigazgatás
Régió Flandria zászlója Flandria
Közösség A belgiumi flamand közösség zászlója Flamand Közösség
Tartomány Flemish Brabant Flag.png Flamand-Brabant
Járás Halle-Vilvoorde
Város Beersel
Irányítószám 1652
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Elhelyezkedése
Alsemberg (Belgium)
Alsemberg
Alsemberg
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 44′ 36″, k. h. 4° 20′ 10″Koordináták: é. sz. 50° 44′ 36″, k. h. 4° 20′ 10″
A templom ma, balra a Sint-Victorinstitute épülete

Alsemberg település a belgiumi Flamand-Brabant tartományban található Beersel község része, Brüsszeltől délnyugatra kb. 12 km-re fekszik. 1977-ig a település önálló község volt, akkor olvadt be négy másik környékbeli településsel együtt Beersel községbe. Alsemberg területe 6,19 km², lakosainak száma 5377 fő (2005-ös adat).

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti kutatások szerint a település környéke már a római hódítást megelőzően benépesült. A római korból származik a Dikke Mier út, amely a római katonai úthálózat része volt, szomszédságában számos római kori pénzérmét találtak. A Dikke Mier később egyértelmű határvonalat alkotott Alsemberg és a közeli Dworp falu között.

A város első említése a 13. sz. közepéből származik, amikor a falu és környéke (csakúgy mint a közeli Beersel városa) a közeli Sint-Genesius-Rode (franciául: Rhode-Saint-Genèse) major része volt. A 14. sz.-ban épült fel a település temploma, az Onze-Lieve-Vrouwekerk van Alsemberg.

1861-ben a van Scheppers testvérek iskolát alapítottak a templom közelében. A Sint-Victorinstituut mára igazi oktatási komplexummá nőtte ki magát, ma általános iskolának, gimnáziumnak (Algemeen Secundair Onderwijs v. ASO), bentlakásos szakmunkásképzőnek (Buitengewoon Lager Onderwijs v. BuLO) és tanárképző főiskolának (Normaalschool) ad otthont.

Érdekességek, látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főoltár a Mária-szoborral, amelyet Stella Maris-nak is hívnak (vagyis Tenger Csillaga)

Onze-Lieve-Vrouwekerk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. század középétől állt Alsembergben állt egy román stílusú Mária-szobor, amelyet I. Henrik brabanti herceg felesége, Sofia adományozott a helyi parókiának. A faluban található római stílusú templomot az 1350-es években a jelenlegi formájára átalakították. Az építkezés igen lassan haladt, a végleges formáját csak az 1450-es évek körül nyerte el az Onze-Lieve-Vrouwekerk. A főhajó boltozatát csak 1470-ben sikerült befejezni, Merész Károly burgundi herceg segítségének és bőkezű adományának köszönhetően, aki 1466. február 8-án zarándokolt el az épülő templomba.

1503-ban kezdődött a tornyok építése, amelyet 1527-ben fejeztek be. 1520 körül a nagy tornyot bükkfaboltozata is elkészült, amelyhez az alapanyagot V. Károly adománya révén a közeli Zonien erdőből (Forêt de Soignes) termeltek ki. A város címerébe ekkor került be a torony, illetve a két oldalán álló fák képe.

A templom késő gótikus stílusban épült, a 14. századi brabanti építészet jegyeit viseli magán: csúcsos oromzat a mellékhajók és a torony szegélyén, káposztalevélre emlékeztető díszítés a templombelső oszlopfőin.

A templom sekrestyéje a 17. századból származik, végleges helyére 1775-ben került. A templomot 1866-ban felújították és 1891-ben készült el a toronycsúcs. A csúcs formája a brabanti hercegi korona alakját követi, a brabanti hercegek által a templom építéséhez nyújtott segítség emlékére.

A Mária-szobor mellett más műtárgyak is megtalálhatók a templom gyűjteményében, mint például az 1770-ből származó kovácsoltvas szentélyrács, a barokk stílusú, bükkfából faragott padok, illetve a 18. sz.-ból származó, Jan van Geel által faragott szószék. A templomban számos festmény is található, ezek közül néhány a búcsújáróhely történetét meséli el, ezeket 1645 körül Antoon Sallaerts festette. A brüsszeli festő további 16 kisméretű portréja a templom jótevőit és támogatóit ábrázolja, ezeke a sekrestyében találhatók.

Herisenmolen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Herisenmolen épületegyüttes. Fotó: Frans Van Bruaene

A város szélén található Herisenmolen, vagyis Herisen malom néven ismert épületkomplexum a 19. sz.-ban kezdte meg működését. A ma látható épület egy 16. sz.-tól működő papírmalomra maradványaira épült, de 1802-től már egy lakrész és számos farmépület is állt itt. Az eredeti papírmalom feltehetően 1536-ban kezdte meg működését, vagyis az egyik legrégebbi Belgiumban. Később papírgyártásra és forgácslapok előállítására tért át, ebben a formában egészen az 1940-es évekig működött. Alsemberg és Dworp településen a Winderickxmill néven ismerték, a malmot működtető család után.[1]

Ötvenéves kényszerpihenő után a malom napjainkban mint ipari múzeum működik, mivel a gépállomány épségben fennmaradt. A malomban kézzel merített papírt is gyártanak.[2]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsemberg témájú médiaállományokat.