Alpesi gőte

Alpesi gőte
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Kétéltűek (Amphibia);
Rend:	Farkos kétéltűek (Caudata);
Alrend:	Salamandroidea;
Család:	Szalamandrafélék (Salamandridae);
Nem:	Triturus;
Faj:	T. alpestris;
Tudományos név
	Triturus alpestris; (Laurenti, 1768)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Alpesi gőte témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Alpesi gőte témájú médiaállományokat és Alpesi gőte témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. május 25.) ezen a változaton alapul.

Az alpesi gőte (Triturus alpestris) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjába tartozó faj.

Magyarországon a legmagasabb természetvédelmi értékkel védett faj a kétéltűek közül.^[1]

Előfordulása

A környező európai országok magashegységeiben gyakori faj. Magyarországon csak a magasabb hegységeinkben fordul elő. Megtalálható a Mátrában, a Bükk-vidék területén, a Bakonyban és a Zempléni-hegységben. Szinte minden kicsi mélyedésben, patakban előfordul.

Megjelenése

A hím 8 centiméteres, a nőstény 10 centiméteres. A hím kékes alapszínű, sötétbarnás zöldes mintázattal, tarajjal, nászidőszakban színei felerősödnek. A taraj ép szélű, sötét és világos foltokkal tarkított, oldala kékes, fehér foltokkal tarkított, a hát irányában sötétebb, a has irányában világosabb színű.^[2] A hasa narancsvörös, melyen nem találunk sötét foltokat, s ezzel megkülönböztethető a tarajos gőtétől. A nőstény barna, világosabb narancsos hassal.

Életmódja

Mindenféle gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, giliszták, apró csigák).

Szaporodása

A párzás és a peték lerakása a hideg lápforrásokban, patakokban történik nyár elején. Júliusban kimásznak a szárazföldre és mohapárnák, korhadt fák alatt keresgélnek táplálékot.

Jegyzetek

↑ Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 25. oldal. ISBN 978-963-286-510-2
↑ Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 24. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
Vedettfajok.hu^{[halott link]}

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 25. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

[2] Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 24. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

[1]

[2]