Alfredo Catalani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfredo Catalani
Alfredo Catalani 2.jpg
Életrajzi adatok
Született Lucca,
1854. június 19.
Elhunyt Milánó,
1893. augusztus 7. (39 évesen)
Pályafutás
Műfajok opera
Tevékenység zeneszerző

Alfredo Catalani (Lucca, 1854. június 19.Milánó, 1893. augusztus 7.) olasz romantikus operaszerző. Eltérően a legtöbb olasz komponistától, Catalani nem zárkózott el a német zenei hagyományoktól: ő a legismertebb olasz zeneszerző, aki a wagneri zenedráma módszereit megpróbálta beolvasztani művészetébe.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Catalani a luccai templom karnagyának fiaként látta meg a napvilágot 1854-ben, ennek következtében szülei természetesnek tartották, hogy már kora gyermekkorában elkezdjék megismertetni a zenei alapismeretekkel. Első mestere apja, majd Fortunato Magi volt (aki mellesleg Puccini nagybátya is volt egyben), aztán a párizsi konzervatórium zeneszerzés szakán tanult, ahol Francois Bazin tanítványa lett (aki meglehetősen konzervatív zenei nézeteket vallott). A párizsi évek után Catalani Milánóban telepedett le, ahol Antonio Bazzini irányította tanulmányait.

A városban bekapcsolódott a Scapigliatura Társaság munkájába. Ekkor ismerkedett meg Arrigo Boitóval és Franco Faccióval. Még párizsi tartózkodása alatt, 1875-ben Catalani komponált egy egyfelvonásos operát Boitó librettója alapján, de az eredeti kéziraton nincs feltüntetve Boito neve, így sokáig úgy gondolták, hogy a két mester egyetlen alkalommal sem dolgozott együtt. Kettőjük alkotói kapcsolata azonban nem bizonyult hosszú távúnak, annak ellenére sem, hogy a közös munka (A sarló) a párizsi konzervatóriumi bemutatón kedvező fogadtatásban részesült.

Catalani második operáját Elda címmel 1880-ban mutatták be nagy sikerrel. Ennek köszönhetően a zeneszerző végre függetleníteni tudta magát anyagilag. Az Elda sikere fordulópont volt alkotói munkájában is: ettől kezdve csak is saját művészi elképzelései szerint kezdett komponálni vagy vállalt el felkéréseket.

1890-ben, Amilcare Ponchielli halála után kinevezték a milánói konzervatórium igazgatójának. Ismerősei és barátai is sokat betegeskedő és visszahúzódó emberként írták le a zeneszerzőt. Operaszerzőként nem tudott igazán átütő sikereket elérni. Edmea című darabját Arturo Toscanini vezénylésével mutatták be, ez még sikert aratott, de az Elda átdolgozott verziója, a Loreley már nem érdekelte a Scala vezetőségét. Az opera túl sokat kösöznhetet Wagnernak, így végül Torinóban mutatták be. A Loreley Olaszországon kívül is ismertté tette a nevét, akárcsak utolsó operája a Wally. A sors azonban nem szánt hosszú életet Catalaninak művészete kibontakoztatására. 1893-ban, harminckilenc évesen hunyt el Milánóban.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenetörténészek mai megítélése szerint Calalani muzsikája alapos szakmai felkészültségről tesz tanúbizonyságot, a wagneri vonások elsősorban a hangszerelésben mutathatóak ki. Emellett azonban az igazi invenció, a dallam kezdemények megfelelő kibontakozása hiányzik zenéjéből. Catalani szerény, lírai zenét komponált, de Wagner és Verdi túlságosan nagy hatást gyakorolt rá és ez megakadályozta benne, hogy kifejleszthessen egy erőteljesen egyéni stílust. A verizmus szellemében alkotott, de versita társai és Puccini zenei intenzitását nem tudta elérni, a színházhoz pedig kevés érzéke volt. Ennek és rövid életének köszönhetően Catalani zenéje a mai napig ismeretlen a nagy közönség előtt.

Manapság, bár több művét is kiadták CD-én, a Wally egy műves szerzőjeként él a köztudatban. A Wally minden hibája ellenére is felkeltheti a mai hallgató érdeklődését is. Az operában az egyes motívumok kitüntetett használata Wagner idézi, de a mű átkomponáltsága inkább Verdi Otellójához hasonlít, nem Wagner operáihoz. Ezenkívül a dallamok is félreérthetetlenül Verdit idézik. Operái mellett a zeneszerző egy misét és néhány zenekari művet komponált.

Operái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La falce 1875
  • Elda 1880
  • Dejanice 1883
  • Edmea 1886
  • Loreley 1890
  • Le wally 1892

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Winkler Gábor: Barangolás az operák világában I., Tudomány, Bp., 2003., 257-258. o.
  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve, Park Könyvkiadó, Bp., 2009, 361-362. o.