Verizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Legrand: Naturalizmus (1890)

A verizmus (az olasz vero: „igazság” szóból) a valószerűség túlhangsúlyozása az irodalomban, képzőművészetben, zenében. A verizmus a naturalisztikus törekvések gyűjtőneve. Eredetileg a naturalizmus egyik válfaja volt a 19. század második felében. Alapjait Luigi Capuana dolgozta ki. A verista művek eredetileg a szegény sorban élő olasz parasztok életét mutatták be, mellőzve minden idealizálást, minden elvont, romantikus képzelgést.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verista irodalom az életet rajzolja, féltő gonddal ügyelve arra, hogy minden apróságban hű maradjon hozzá.

Festészet, szobrászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A festészetben, szobrászatban a színt, formákat a lehetőség szerint pontosan, aprólékosan, az igazsághoz híven igyekeztek visszaadni, szinte másolták a természetet, gyakran a taszító, iszonyatos elemek ábrázolása is előtérbe került, főként a szociálisan elkötelezett művészetben.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bel canto stílussal szemben – ami a mindenek feletti szép dallamokat helyezte előtérbe – a drámaizmust, a nyers ösztönök kitörését helyezi a cselekmény középpontjába. A verizmus előfutárának Georges Bizet Carmenját tekintik. A verizmus legkiválóbb képviselői közé tartoznak Franco Alfano, Umberto Giordano, Ruggero Leoncavallo, Pietro Mascagni és Giacomo Puccini.

A verista zenei stílus viszonylag rövid életű volt: a Carmen bemutatója 1875-ben volt, míg az utolsó verista operának tekintett Nyugat lányát, Puccini darabját 1913-ban mutatták be.

Szemelvény verista operákból (az említetteken kívül):

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Révai nagy lexikona
  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János, Corvina Kiadó, 2006. 235. o. ISBN 963-13-5534-9