Albula-alagút
| Albula-alagút | |
 | |
| Teljes hosszúság | 5865 m |
| Keresztezett akadály | Albula-hágó |
| Átadás ideje | 1903. július 1. |
| Üzemeltető | Rhätische Bahn |
 Albula-alagút
Pozíció Svájc térképén
| |
 é. sz. 46° 34′ 30″, k. h. 9° 48′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 30″, k. h. 9° 48′ 32″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Albula-alagút témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Albula-alagút a svájci Graubünden kantonban található Albula-vasútvonal központi eleme, amely az RhB vasúthálózat részét képezi. A tengerszint feletti maximális magasságával, amely 1820 m, az Alpok legmagasabban fekvő alagútjai közé tartozik, és akár 950 m magas hegyi felüljáró is lehet. Az alagút hossza 5865 m.[1] 1903-ban nyitotta meg kapuit a forgalom előtt.[2]
Az alagút északi kapuja Predánál, Bergünben, a déli kapuja pedig Spinasnál, a Bever-völgyben található. Az alagút 5865 m teljes hosszával összeköti az Albula-völgyet az Engadin-völgyel, és ezzel a Rajna és a Duna közötti vízválasztó alatt halad át az Albula-hágótól néhány kilométerre nyugatra. Az alagút mind a személy-, mind a teherforgalmat kiszolgálja. A Glacier Express naponta áthalad rajta. A téli szezonban a Thusis és Samedan között közlekedő autószállító vonatok is használták az alagutat 2011-ig.
A sziklaomlás veszélye és az idő múlásával bekövetkező általános romlás miatt az eredeti alagutat a tervek szerint a 2020-as években felújították volna. 2010-ben azonban a Rhaetian Railway bejelentette, hogy az első alagút mellett egy második alagút megépítését jelölte meg előnyben részesítendő megoldásként, aminek egyik oka a viszonylag csekély költségkülönbség volt. 2014 folyamán megkezdődött az építkezés, amelynek költsége mintegy 244 millió svájci frankra becsülték. Az eredeti Albula-alagúthoz képest az új fúrás az újabb üzemeltetési és biztonsági előírások miatt lényegesen nagyobb. A második alagutat a tervek szerint 2022 körül nyitják meg a forgalom előtt, a projekt befejezése az eredeti alagút felújításával együtt 2023-ra várható. A tervek szerint az elkészült alagutat évente mintegy 15 000 vonat fogja használni; az alagutat úgy építették meg, hogy a maximális sebesség 120 km/h legyen a rajta áthaladó vonatoknak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Eisenbahnatlas Schweiz. Verlag Schweers + Wall GmbH, 38. o. (2012). ISBN 978-3-89494-130-7
- ↑ Kessell, Clive: Building a world heritage tunnel in Switzerland. Rail Engineer, 2018. augusztus 6.
Irodalom[szerkesztés]
- Gian Brüngger, Tibert Keller, Renato Mengotti: Abenteuer Albulabahn. Chur 2003, ISBN 3-85637-279-2
- Gion Caprez und Peter Pfeiffer: Albulabahn. Harmonie von Landschaft und Technik. Zürich 2003, ISBN 3-905111-89-6
- Hubertus von Salis Soglio: Bahnhistorischer Lehrpfad Preda-Bergün. Herausgegeben vom Verkehrsverein Bergün. Thusis 51997 (sold at RhB outlets or at the Bergün station).
- Henning Wall: Albula–Schlagader Graubündens. Aachen 1984, ISBN 3-921679-33-8
- Eisenbahn Journal Sonderausgabe Rhätische Bahn (I). Hermann Merker Verlag, Fürstenfeldbruck 1.1988, S. 34–102. ISSN 0720-051X
- Friedrich Hennings: Projekt und Bau der Albulabahn. Chur 1908.
- Hennings: Die neuen Linien der Rhätischen Bahn. In: Schweizerische Bauzeitung. Bd. 37/38, 1901, ISSN 0036-7524, S. 5–7 (PDF; 2,3 MB).
 | Természeti | Monte San Giorgio (Olaszországgal közös) · Jungfrau – Aletsch – Bietschhorn · A svájci tektonikus terület Sardonában · A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei (több országgal közös) |  |
|---|---|---|---|
| Kulturális | A Sankt Gallen-i kolostor · A müstairi Szent János benedekrendi kolostor · Bern óvárosa · Bellinzona kastélyai és bástyái · Lavaux teraszos szőlőültetvényei · A rhaetiai vasútvonal Albulában és a Bernina kultúrtáj (Olaszországgal közös) · La Chaux-de-Fonds / Le Locle · Történelem előtti cölöpházak az Alpok közelében (Ausztriával, Franciaországgal, Németországgal, Olaszországgal és Szlovéniával közös) · Le Corbusier építészeti munkái (közös Argentínával, Belgiummal, Franciaországgal, Indiával, Japánnal, Németországgal) | ||
