A mosoly országa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lehár Ferenc operettjei
Franz Lehár 01.jpg

Bécsi asszonyok (1902)
A drótostót (1902)
A bálványférj (1904)
A mókaházasság (1904)
Tatjana (1905)
A víg özvegy (1905)
A három feleség (1908)
Hercegkisasszony (1909)
Luxemburg grófja (1909)
Cigányszerelem (1910)
Éva (1911)
A tökéletes feleség (1913)
Végre egyedül (1914)
A csillagok bolondja (1916)
Pacsirta (1918)
A kék mazur (1920)
A tangókirálynő (1921)
Tavasz (1922)
A három grácia (1922)
A sárga kabát (1923)
Frasquita (1922)
Apukám (1924)
Paganini (1924)
Gigolette (1926)
A cárevics (1927)
Tavaszi álom (1928)
Friderika (1928)
A mosoly országa (1929)
Szép a világ (1930)
A hegyek ura (1932)
Giuditta (1934)

A mosoly országa (németül Das Land des Lächelns) Lehár Ferenc egyik háromfelvonásos operettje.[1] Szövegkönyvét Ludwig Herzer és Fritz Löhner írták. Ősbemutatójára 1929. október 10-én került sor a berlini Metropol-Theaterben. A darab Lehár egyik korábbi operettjének, A sárga kabátnak az átdolgozása.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Lisa szoprán
Szu Csong herceg tenor
Hatfaludy Ferenc tenor
Mi szoprán
Csang herceg bariton
Lichtenfels gróf bariton
Eunuch mezzoszoprán
Urak, úrhölgyek.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Helyszín: Bálterem Lichtenfels gróf palotájában

Lichtenfels gróf lánya győzött egy lovassági versenyen. A sikert családja egy házibállal ünnepli. Megjelenik a versenyt rendező huszárezred küldöttsége is, élén Hatfaludy Ferenc főhadnaggyal, aki Lizának a gyerekkori jóbarátja. Sőt több is ennél, mert a maga részéről komolyabb érzéseket is táplál iránta. Most tette le a minisztériumban a kauciót, hogy Liza kezét annak rendje-módja szerint megkérhesse. A lány azonban Szu-Csong herceghez, a kínai nagykövethez vonzódik. Érzelmeit eddig gondosan leplezte, azonban váratlan fordulat következik be: a herceget hazahívják. Liza nem tud többé uralkodni érzelmein, szerelmet vall. A herceg boldogan magához öleli és együtt utaznak Pekingbe.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Helyszín: Peking

Pompás ceremóniák közepette adják át Szu-Csong-nak a legmagasabb kitüntetést, a sárga kabátot. Alig marad azonban egyedül a herceg, már mutatkoznak az ellentétek közötte és a konzervatívok között. Csang kegyelmes úr gyűlöli az európai nőt, felháborodik szokásain és keményen megleckézteti Mi-t, Szu-Csong nővérét, amiért Liza hatására európai sportokra vetekedett. Követeli Szu-Csong-tól, hogy az ősi törvények értelmében négy nemes mandzsu lányt vegyen feleségül, akiket ő már ki is választott, sőt a menyegző időpontját is kitűzte. Szu-Csong azonban csak arra hajlandó, hogy forma szerint teljesítse ezen ősi szokásokon alapuló követeléseket, de abba már nem egyezik bele, hogy a négy nő igazi felesége legyen vagy pláne, hogy Lizáról lemondjon. A szemfüles Ferenc azonban megtudja a dolgokat és figyelmezteti Lizát a történtekről. Liza nem hiszi el, csak akkor amikor férje is megerősíti ezen tényállást. Elhatározza, hogy megszökik, azonban a herceg őrséget állít lakosztálya elé. A herceg tudja, hogy vége mindennek és egy Buddha-oltáron jelképesen feláldozza Liza fényképét.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Helyszín: Peking

A fogoly Lizához belopózik Ferenc. A szöktetési kísérletben Mi segítségére is számít. Kiderül azonban, hogy minden ajtó és titkos átjáró zárva van. Mi erre utolsó lehetőségként a kápolnán keresztüli menekülést javasolja. Kinyitja a kápolna ajtaját és ekkor az egész társaság szinte megdermed a váratlan látványtól: a herceg összefont karokkal állja el a menekülés útját, mereven, mozdulatlanul farkasszemet nézve a szökevényekkel. A nagylelkű Szu-Csong azonban nem képes kicsinyes bosszúra és végül maga segít Lizának és Ferencnek elhagyni a palotát. Szu-Csong gyötrelmét hűvös mosoly mögé rejti.

Operettslágerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vágyom egy nő után… - Szu-Csong dala
  • Igyék velem egy csésze illatos teát - Liza, Szu-Csong
  • Egy dús virágzó barackfa ág - Szu-Csong
  • Lótuszvirág, érted élek csupán - Szu-Csong, Liza

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Napjainkban rendszerint két felvonásba sűrítik az előadást

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gál György Sándor: Az operettek könyve, Zeneműkiadó, Budapest, 1959