A láthatatlan ember (Gárdonyi Géza)

Láthatatlan ember: Gárdonyi Géza regénye, mely 1902-ben jelent meg. A könyv Zétáról, egy görög ifjúról szól aki urával, Priszkosz rétorral Atilla hun uralkodó Tisza menti városába érkezik, hogy a Keletrómai Birodalom és a Hun Birodalom helyzetéről tárgyaljanak. Zéta azonban megpillant egy hun leányt, Emőkét, aki iránt olthatatlan szerelemre lobban a szíve. Számos kalandon, és élményen megy keresztül minden szereplő. 1975 utáni kiadásai A láthatatlan ember (névelős) címmel jelennek meg.

A történet röviden

Az ötödik század derekán járunk a római birodalomban. A trák származású művelt görög, Zéta urával, Priszkosz rétorral indul Attila, a hun uralkodó Tisza menti városába, hogy a Keletrómai Birodalom és a Hun Birodalom külügyeiről tárgyaljanak. Útközben Zéta egy hun fogoly, Deél segítségével megtanul hunul, így rengeteg későbbi nehézséget kerül el. A fogoly mesél neki arról, hogy beleszeretett egy hun főúr lányába és ezért ki fogják végeztetni. Zéta és csoportja huzamosabb ideig maradnak itt, és Zéta rövidesen szintén beleszeret egy hun főúr lányába, Emőkébe, és maga vállalja a rabszolgaságot, hogy szerelme, Emőke közelében lehessen. Hamis levéllel visszajuttatja magát a hun táborba, és Csáth, a hun főúr szolgája lesz. Később (természetesen Emőke kedvéért) a palotában is gyakori látogató lesz, ahol Rika királyné, és udvarhölgyei nyomban bizalmukba is fogadják, és kézimunkás feladatokat csináltatnak vele, mint például rajzolás. Atilla hadjárata előtt Zétát is katonai kiképzésre küldik és rövidesen kitűnő harcos lesz belőle. Ezt abban a reményben teszi, hogy ha a csatában jeleskedik hősiességével, felszabadítják. Azonban hiába harcolja végig a catalaunumi csatát, nem szabadítják föl. Ezek után egy pap segédje lesz, aki a járványokban elhunyt embereket temeti. A könyv végén Zéta visszakeveredik a hun táborba, és találkozik Emőkével. Őt is azok közé a szolgák közé teszik, akik segítenek az időközben elhunyt Atilla temetésében. Azonban Emőke átveszi Zéta helyét, és a temetés után őt is megölik. Zéta azonban mégis boldog lesz, mert szerelemre lobban Dsidsia az ugyancsak római szolgálólány iránt.

A regény sikere

A regény sikerének oka legfőbb értékében rejlik: Zéta gazdagon áradó, mindig eleven, természetes hangú meséjében, melyet a gyermekek is megértenek, s a felnőttek is szívesen meghallgatnak. A regény címe rejtélyes, de megfejtésében maga az író segít. Az előszóban, mely Gárdonyi megjelölése szerint „utószóként is olvasható”, ezt írja:

„Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki… Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” Zéta tulajdonképpen Gárdonyi képmása: azé az íróé, akit magánya miatt sokan különcnek tartottak, de biztosan nem ismerték.

A regény fontosabb szereplői

• Zéta – művelt, trák származású görög szolga
• Priszkosz – római rétor, Zéta gazdája
• Emőke – hun leányzó, Zéta szerelme
• Dsidsia– szolgálólány a hun táborban
• Atilla – hunok vezére
• Rika királyné – Attila felesége
• Csáth – Emőke atyja, Attila bizalmasa
• Oresztész, Edekosz stb. – hun vezérek
• Szabad-Görög – felszabadult görög rabszolga a hun táborban
• Vigilász – római tolmács

Források

• Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
• A könyv rövid leírása. Kotelezokroviden.hu. (Hozzáférés: 2011. március 6.)

További információk

• Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember című regénye (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2011. március 6.)