A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma
TelepülésDebrecen
Cím4032 Debrecen, Benczúr Gyula u. 6
Építési adatok
Építés éve1931–1932
Megnyitásravatalozó: 1932. július 15.[1]
krematórium: 1951
Építési stílusnépies stílus
TervezőBorsos József
Kivitelező„Szél Géza és Fia” vállalat
Hasznosítása
Felhasználási területépület
Elhelyezkedése
A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma (Debrecen)
A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma
A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma
Pozíció Debrecen térképén
é. sz. 47° 33′ 34″, k. h. 21° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 34″, k. h. 21° 38′ 45″
Térkép
Sablon • Wikidata • Segítség

A debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma egy műemléki védelem alatt álló épületegyüttes, amelyet az tesz különlegessé, hogy krematóriumi része az első ilyen épület volt Magyarországon.

Előzmények[szerkesztés]

A 19. század második felében a városok növekvő népessége a századforduló táján, Nyugat-Európai mintára Magyarországon is felmerült – részben közegészségügyi okokból – a hamvasztásos temetés iránti igény. 1903-ban pályázatot írtak ki egy budapesti krematórium építésére,[2] ez azonban – többek közt a római katolikus egyház erős ellenállása miatt[3] – nem valósult meg. (Budapesten ezt követően 60 éven át nem is épült ilyen létesítmény, csak 1968-ban nyílt meg az Új köztemető krematóriuma.)

Bővebben: Székesfővárosi krematórium

Építése[szerkesztés]

A fentieket tekintetbe véve végül az elsősorban protestánsok (reformátusok) által lakott Debrecenben épült fel Magyarország első krematóriuma.[3] (Ettől függetlenül megemlítendő, hogy a 19. században még a protestáns felekezetek is elutasították a halotthamvasztás gondolatát.)[3] Az 1928-ban területileg kijelölt,[4] új debreceni köztemetőben vált alkalmassá a ravatalozó a hozzá tartozó halotthamvasztó helyére. Az építkezést támogatta a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Baltazár Dezső és Szimonidesz Lajos evangélikus lelkész is.[3]

A komplexum tervezője Borsos József (1875–1952) Debrecen város főépítésze[5] volt, aki magyaros-népies stílusban készítette el (terveiben már 1923-ban)[3] egyik fő művét. Az épületet színes burkolótéglák és zománcozott dísztéglák borítják, emellett freskók, üvegmozaikok, szobrok is készültek hozzá[1] Haranghy Jenő, Holló László és ifj. Kovács János tervei szerint.[6] Az építési költségek körülbelül 600.000 pengőt tettek ki.[3] Borsos József személyesen felügyelte a kivitelezést, és ha kellett, visszabontatta a nem megfelelőnek ítélt épületrészeket.[7]

A kivitelezést a „Szél Géza és Fia” vállalat végezte el körülbelül 1 év alatt, 1931. május 12. és 1932. július 6. között.[1]

Üzembe helyezése[szerkesztés]

Az épületegyüttes oldalnézetből

Habár meglehetősen rövid idő alatt felépült a komplexum, csak a ravatalozó lett átadva a használatra. Mint kiderült, a helyi egyházi és polgári körök mégsem tudtak megbarátkozni a hamvasztás gondolatával (kifejezetten támadta Serédi Jusztinián esztergomi érsek és Ravasz László dunamelléki református püspök),[8] ezért 20 éven keresztül a krematórium nem üzemelt. Csak a kommunista hatalomátvételt követően, 1950. május 11-én döntött a Minisztertanács határozattal a létesítmény üzembe helyezéséről, ami 1951-ben meg is történt. (Az események hátterében az egyházi körök meggyengülése is állt.) 1951-ben mindössze 21 hamvasztást hajtottak végre. A sors iróniája, hogy a tervezőnek megadatott, hogy megérje a krematórium beüzemelését. Borsos rá egy évre, 1952-ben hunyt el 77 éves korában. (Őt magát nem hamvasztották el, sírja a krematórium előtt található.)[3][7]

A létesítmény napjainkban is működik, habár az eredeti, koksszal működő kemencék helyett újabb, számítógép vezérlésű, gáztüzelésű kemencéket építettek.[6] Az épület műemléki védelem alatt áll.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Debrecen szabad kir. város új köztemetője ravatalozó és hamvasztó épülete. Debrecen, 1933
  • (szerk.) Seléndy Szabolcs: Temetőkert. Magyar és külföldi temetők története és művészete, fejfák, sírkövek, kolumbáriumok, a temetőkert díszítése és ápolása, a tervezés feladatai – jogok és kötelességek, sírgondozási szolgáltatások, növényválasztási tanácsok, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972
  • Rácz Zoltán: Borsos József és Debrecen korai modern építészete, Csokonai Kiadóvállalat, Debrecen, 1990, ISBN 963-260-0231
  • Fővárosi Temetkezési Intézet Kegyeleti Múzeumának Tájékoztatója, Budapest, 1997
  • Molnár József: Krematóriumokról In: Tér és forma, 1930. III. évfolyam, 8. szám [3]
  • A Debreceni Köztemető és a „Tér és Forma” In: Tér és forma, 1932. V. évfolyam, 9. szám [4]
  • A Debreceni Ravatalozó- és Krematórium-épületről In: Tér és forma, 1932. V. évfolyam, 9. szám [5]
  • A Debreceni Köztemető és építményei In: Tér és forma, 1932. V. évfolyam, 9. szám [6]
  • Bede Béla: Magyar szecessziós építészet 225 kiemelt épülettel, Corvina Kiadó, Budapest, 2012, ISBN 978-963-136-055-4, 196-197. o.
  • (szerk.) Szőllősi Gyula – Letényi Árpád − Tóth Endre: Hajdú-Bihar temetőművészete, Hajdú-Bihar Megyei Tanács Műemléki Albizottsága, Debrecen, 1980
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_debreceni_köztemető_ravatalozója_és_krematóriuma&oldid=25729060”