7336-os mellékút (Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solymári (vitalap | szerkesztései) 2020. október 26., 22:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Hídjai)
7336-os mellékút
Úttípusösszekötő út
Hossza15,2 km
Ország Magyarország
TartományokZala megye
Az út elejeKarmacs 7331
Az út végeZalaszentgrót 7352

A 7336-os számú mellékút egy több mint 15 kilométer hosszú, négy számjegyű országos közút-szakasz Zala megyében; Keszthely térségét kapcsolja össze Zalaszentgróttal, feltárva az útba eső néhány kisebb települést is.

Nyomvonala

A Keszthelyi járáshoz tartozó Karmacs külterületén, a településtől messze északra indul, a 7331-es útból letérve, annak 5,700-as kilométerszelvényénél nyugat-északnyugat felé, delta csomóponttal kiágazva (a delta délnyugati ága önállóan számozódik, 73 605-ös számmal). 500 méter után már a Zalaszentgróti járásban fekvő Zalaszentlászló területére ér és délnyugati irányt vesz. 2,4 kilométer után eléri Zalaköveskút határát – ott ágazik ki belőle keleti irányban a település felé vezető 73 181-es út –, de nem lép be zalaköveskúti területre, ehelyett nyugatnak fordul.

6. kilométerénél, Zalaszentlászló beépített területének déli szélén beletorkollik délről, Kehidakustány kustányi településrésze felől a 7335-ös út, amely ugyancsak szinte pontosan 6 kilométer megtételén van túl. Innen a 7336-os északnak fordul, tehát a 7335-ös út irányát viszi tovább, a település főutcájaként húzódva: Gyülevész településrészen előbb Széchenyi István utca, majd Hunyadi János utca néven; északabbra Rákóczi Ferenc utca, a település legészakibb szakaszán pedig Kossuth Lajos utca nevet viselve. 7,5 kilométer után hagyja el a település belterületét, majd a 8,400-as kilométerszelvényénél kiágazik belőle kelet felé a 73 201-es út: ez a 3 kilométernél kicsivel rövidebb út a zsákfalunak számító Sényére vezet.

9. kilométere táján éri el Zalaszentgrót közigazgatási területének déli szélét; egy kis szakaszon határvonalon halad, majd teljesen belép a város területére. 9,5 kilométer után éri el a városhoz csatolt Zalaudvarnok első házait, itt a Hévízi út nevet viseli, majd a 11. kilométer után egy szakaszon ismét külterületen halad. Közben kicsit nyugatabbi irányt vesz, így torkollik bele, a 12,500-as kilométerszelvényénél kelet felől a Kisgörbőről induló 7334-es út, amely 6 kilométer után ér itt véget.

13. kilométerénél éri el Zalaszentgrót házait, ahol Balatoni utca a neve, a város központjában pedig a Batthyány Lajos utca nevet veszi fel és egészen nyugati irányba fordul. 14,5 kilométer után kiágazik belőle észak felé a 7353-as út, majd hamarosan kilép a belvárosból és a 15. kilométerénél keresztezi a Zala folyását. Az út a Zala túlpartján fekvő Aranyod városrészben ér véget, beletorkollva az észak-déli irányban húzódó 7352-es útba, annak 24,600-as kilométerszelvénye közelében.

Teljes hossza, az országos közutak térképes nyilvántartását szolgáló kira.gov.hu adatbázisa szerint 15,192 kilométer.

Települések az út mentén

Története

Zalaszentgrót térsége az eddig előkerült leletek tanúsága szerint az ókori Római Birodalom idején és a honfoglalás idején is lakott volt; a Zalán már évszázadokkal ezelőtt hídja lehetett, amely valószínűleg vámhely is volt. Erről 1247-ben egy adományozási iratban esik szó, amikor Szentgróti Dénes nádor a türjei monostornak adta. Hídját 1749-ből is említi egy történeti forrás.[1]

Zalaszentlászlónál is volt híd a keleti és a nyugati part útjai között a Zalán, amely 1408-ban ugyancsak vámszedőhely volt.[1]

Az út zalaszentgróti szakaszán 1844-1846 között épült az a műemlék kőhíd, amely ma is látható, köszönhetően annak, hogy 1945-ben – a környék több más hídjával ellentétben – megúszta a felrobbantást; később, amikor 1975-ben az utat új (a jelenlegi) nyomvonalra kívánták áthelyezni új híd építésével, akkor a helyi lakosság nem engedte lebontani; 2001-ben pedig, miután előtte pénzhiány miatt évtizedekig elmaradt a karbantartása, egy komolyabb összefogás eredményeként felújításon esett át.

A négy íves nyílással épült kőhíd pár lépésnyire északra látható az új hídtól, és a Zala szabályozása óta víz sem folyik alatta, mert a folyó medrét kicsivel nyugatabbra terelték (de vannak elképzelések arra, hogy egy kerékpároshíd hozzátoldásával újra bekapcsolják a térségi forgalomba).[2]

1945-ös megmenekülése a helyi legenda szerint egy Haldam Hatamov vagy hasonló nevű, hősies viselkedésű, önfeláldozó szovjet katonának köszönhető; 1965-ben a városi tanács az illetőről nevezte el a kőhidat és emléktáblát is elhelyeztek rajta (ami a rendszerváltás körüli időszakban eltűnt onnan). Egy későbbi kutatás során kétségek merültek fel a Hatamov személyét érintő adatok pontossága, halálozási körülményei és zalaszentgróti szerepe körül. Ezek alapján sem kizárt, hogy Hatamov akár egyszemélyi hős is lehetett, de inkább tűnik úgy, hogy annak a hidász katonai egységnek egyik tagja volt, amely gyors ide érkezésével valóban megmenthette ezt a hidat, de a város egy másik hídjánál, aknagránát-támadás miatt, polgári személyekkel együtt megsemmisült.[3]

Ismert az is, hogy a kőhíd helyén 1844 előtt, már a 18. században is állt egy fából ácsolt átkelőhely, melyet a Batthyány család tartott fenn, és vámhídként szolgált.

Hídjai

Két jelentősebb hídja van, egy harmadik híd pedig szorosan hozzátartozik az út történetéhez, de ma már használaton kívüli, ipartörténeti műemlék. Ezek az alábbiak:

  • a 13+821 kilométerszelvényében a zalaszentgróti Nádas-patak-híd, ez 1940-ben épült monolit vasbetonlemez szerkezettel, nyílásköze 3,0 méter, teljes szerkezeti hossza 4,0 méter;
  • a 14+960 kilométerszelvényében a zalaszentgróti egykori Zala-híd, amely 1846-ban épült kőhídként, mederkorrekció miatt ma már nincs igazi hídfunkciója;
  • a 14+961 kilométerszelvényében Zalaszentgrót jelenlegi Zala-hídja, amely 1975-ben épült EHG tartós keresztfeszítéssel, legnagyobb nyílásköze 22,0 méter, teljes szerkezeti hossza 115,2 méter.[4]

Források

  • kira.gov.hu, lekérdezés időpontja: 2019. augusztus 28.

Jegyzetek

  1. a b Békefi István: Zalai utak. KPM Zalaegerszegi Közúti Igazgatósága, 1978
  2. A megyehídállománya. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 28.)
  3. Vikár Tibor: Hatamov Haldam a mondvacsinált hős?. zaol.hu, 2018. augusztus 26. (Hozzáférés: 2019. augusztus 28.)
  4. Tóth Ernő (szerk.): Hidak Zala megyében. 2004, ISBN 963 216 068 1