1993-as nápolyi önkormányzati választás
| ||||||
| Összesen 60 mandátum
31 szükséges a többséghez | ||||||
| ← 1993 | következő → | |||||
|
| |||||
|
|
| |||||
| Párt vezetője | Antonio Bassolino | Alessandra Mussolini | ||||
| Párt | PDS | MSI | ||||
| Előző választás | ||||||
| Választás után | - | - | ||||
| Változás | - | - | ||||
| Szavazatok | 300.964 | 239.867 | ||||
| % | 55.65 | 44.35 | ||||
| Változás (%) | - | - | ||||
| Polgármester a választás előtt: | Polgármester a választás után: | |||||
Az 1993-as nápolyi önkormányzati választást 1993. november 21-én és a második fordulót 1993. december 5-én tartották. A választáson megválasztották Nápoly polgármesterét és Nápoly Közgyűlésének 60 képviselőjét.
Háttér[szerkesztés]
A városban 1992-ben tartottak utoljára önkormányzati választást, amin a képviselő-testület a szocialista Nello Polesét választotta. Ám 1992 novemberében nyilvánosságra került egy telefonlehallgatás a Nápolyi rendőrkapitányság és az Il Mattino nápolyi napilap főszerkesztőjének beszélgetéséről, amiben Polese személye vált érintett egy bűncselekményben. Az eset úgy derült ki, hogy Salvatora Minichini helyi szocialista képviselőt letartoztatták camorával való szövetkezés vádjával. A polgármester feleségét azzal vádolták, hogy bizonyítékokat akart eltüntetni, amely a polgármester és Minchini közti kapcsolatot bizonyította volna.[1]
1992. november 28-án letartoztatták Polesét, korrupció vádjában, majd helyébe a közgyűlés Francesco Tagliamonte kereszténydemokrata politikus került. Azonban az önkormányzat gondjai nem oldódtak meg: 1993 júliusában ő is lemondásra kényszerült. Nápoly önkormányzata fizetésképtelenné vált, kiderült, hogy több ezer milliárd lírányi pénz ment olyan beruházásokra, amik sosem készültek el, valamint a könyvvizsgálat 2 ezer milliárd líra költségvetési hiányt állapított meg. Emellett a képviselő-testület 26 tagja ellen nyomozás folyt, a Tangentopoli-ügyek kapcsán. Tagliamento lemondásával az utolsó kereszténydemokrata és szocialista bázis is összeomlott Dél-Olaszországban.[2]
Az eset után a Nápolyban harmadik legnagyobb párt, a Baloldali Demokratikus Párt javaslatot tett arra, hogy előrehozott választás legyen novemberben.
Választási rendszer[szerkesztés]
1993. március 25-én életbe lépett a 81-es törvény, amellyel megváltozott az önkormányzati választás: a választók közvetlenül választhatták meg innentől a polgármestereket. Ezt a 15 ezer főnél népesebb településeken lehetett csak. Ha a választáson egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok 50%-át, akkor második fordulót – ballottagio – kellett tartani, amin az első forduló két legtöbb szavazatot kapott jelöltje mehetett tovább. Ennek célja az volt, hogy a polgármester biztos többséggel tudja vezetni a várost.
A közgyűlési mandátumokat tisztán arányos képviseleti szavazáson választották meg, a polgármester-jelöltekre pedig nyílt, preferencia szavazáson lehetett szavazni.
Pártok és jelöltek[szerkesztés]
| Párt/Koalíció | Koalíció tagjai | Jelölt neve | ||
|---|---|---|---|---|
| Olasz Szociális Mozgalom | Alessandra Mussolini | |||
| Baloldali szövetség | Baloldali Demokratikus Párt | Antonio Bassolino | ||
| Kommunista Újraalapítás Pártja | ||||
| Zöldek Szövetsége | ||||
| A Hálózat | ||||
| Szocialista Reneszánsz | ||||
| - | Olasz Kereszténydemokrata Párt | Massimo Caprara | ||
| Olasz Szocialista Párt | ||||
| Olasz Demokratikus Szocialista Párt | ||||
| Olasz Liberális Párt | ||||
| Szövetség Nápolyért | Sabatino Santangelo | |||
Antonio Bassolino[szerkesztés]
Bassolino egy kommunista politikus volt, aki 1987 óta a Képviselőház tagja volt. A volt kommunista utódpárt Baloldali Demokratikus Párt tagja lett 1991-ben, majd a párt országos vezetése küldte Nápolyba, hogy a helyi szervezetben tegyen rendet, ami a Tangentopoli-ügyekben érintett volt. Bassolinót tekintettték a "helyi erős ember"-nek. Bassolino jelöltségét nem csak a párt helyi szervezete, hanem Massimo D'Alema, a párt egyik képviselőházi politikusa is támogatta. Hamarosan a Kommunista Újraalapítás Pártja, és a maffiaellenes Hálózat párt is és a Zöldek Szövetsége is támogatta. A Szocialista Reneszánsz részéről Giorgio Benvenuto az Olasz Munkás Unió (UIL) szakszervezeti konföderáció elnöke valamint számos szakszervezet, szocialista érzelmű politikus, értelmiség és olyan helyi közéletben fontos szereplő is támogatta Bassolino jelöltséget, akiknek elege lett a Camorra bandaháborúkból. Kampánya alatt a város gazdaságának rendben tételéről és a közbiztonság javításáról beszélt.[3]
Alessandra Mussolini[szerkesztés]
Az Olasz Szociális Mozgalom Alessandra Mussolinit , a Duce unokáját jelölte, aki már 1992 óta önkormányzati képviselő volt a városban és az akkori választáson jelentős preferencia szavazatot kapott. Mussolini élvezte a párt vezetőségének, többek közt Gianfranco Fini támogatását, emellett Mussolini nem kötődött szorosan a párt hagyományos szárnyához. Vele hitelesen tudta a párt képviselni, hogy a neofasizmusból átment a párt a mérsékeltebb, nemzeti konzervatív , jobboldali liberális ideológiához. Ezzel megtudták szólítani a korábbi kereszténydemokrata szavazókat.[4] A párt hagyományosan erős bázissal rendelkezett Nápolyban. Mussolini kampánya során arról beszélt, hogy alapvető változások kellenek Nápolyban.
Massimo Caprara[szerkesztés]
Massimo Caprara egykori kommunista politikusként Palmiro Togliatti titkára volt. A városi képviselő-testületet korábban vezető kereszténydemokrata-szocialista-szociáldemokrata-liberális koalíció jelölte őt. Caprara ekkoriban az Il Giornale napilap politikai rovatának újságírója és számos cikket írt a maffia és a politika közti viszonyról. A négypárti koalíció több politikusa elleni is rendőrségi eljárás és nyomozás folyt.
Eredmények[szerkesztés]
Polgármester jelöltek[szerkesztés]
Első forduló[szerkesztés]
| Jelölt neve | Eredmények | ||
|---|---|---|---|
| Összesen | |||
| Párt/koalíció neve | Szavazat szám | arány (%) | |
| Antonio Bassolino | PDS-RC-FdV-A Hálózat – Szocialista Reneszánsz | 229.649 | 41,62 |
| Alessandra Mussolini | Olasz Szociális Mozgalom | 171.315 | 31,05 |
| Massimo Caprara | DC-PSI-PSDI-PLI | 77.643 | 14,07 |
| Sabatino Santangelo | Szövetség Nápolyért | 47.658 | 8,64 |
Második forduló[5][szerkesztés]
| Jelölt neve | Eredmények | ||
|---|---|---|---|
| Összesen | |||
| Párt/koalíció neve | Szavazat szám | arány (%) | |
| Antonio Bassolino | PDS-RC-FdV-A Hálózat – Szocialista Reneszánsz | 300.964 | 55,60 |
| Alessandra Mussolini | Olasz Szociális Mozgalom | 239.867 | 44,40 |
Pártok eredményei[6][szerkesztés]
| Párt neve | Eredmények | |
|---|---|---|
| Összesen | ||
| Szavazat szám | (%) | |
| Olasz Szociális Mozgalom | 145.873 | 31,16 |
| Baloldali Demokratikus Párt | 92.475 | 19,76 |
| Olasz Kereszténydemokrata Párt | 46.730 | 9,98 |
| Kommunista Újraalapítás Pártja | 41.453 | 8,86 |
| Szövetség Nápolyért | 31.818 | 6,80 |
| Olasz Szocialista Párt | 18.371 | 3,92 |
| Zöldek Szövetsége | 18.049 | 3,86 |
Területi eredmények[szerkesztés]
Az első fordulóban Antonio Bassolino nyert a legtöbb kerületben. Alessandra Mussolini San Giuseppe, San Lorenzo, Mercato, Pendino és San Pietro a Patierno kerületben győzött. Második fordulót is Antonio Bassolino nyerte meg. Pártlistán azonban az Olasz Szociális Mozgalom győzött a legtöbb kerületben, a hagyományosan ipari 6. kerületben a Baloldali Demokratikus Párt győzött valamint a 10. kerületben.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ DOPO MATTERA SI E' DIMESSO ANCHE POLESE. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
- ↑ NAPOLI SENZA SINDACO ' BASTA, ME NE VADO. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
- ↑ BASSOLINO - MUSSOLINI TESTA A TESTA CON BRIVIDO. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
- ↑ NAPOLI 1993-2016. DA BASSOLINO A DE MAGISTRIS: SOLO ANDATA?. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
- ↑ Elezioni del Sindaco e del Consiglio Comunale del 21 novembre 1993 - Ballottaggio del 5 dicembre 1993. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)
- ↑ Elezioni del Sindaco e del Consiglio Comunale del 21 novembre 1993 - I Turno. (Hozzáférés: 2022. augusztus 17.)