1983-as bécsi szárnyashajó-baleset
| 1983-as bécsi szárnyashajó-baleset | |
 | |
| A balesetet okozó Sirály I. szárnyashajó | |
| Adatok | |
| Dátum | 1983. szeptember 5. |
| Helyszín | Bécs |
| Ok | Ütközés egy másik hajóval |
| Halottak | 2 |
| Sebesültek | 33 |
| Túlélők | 49 |
| Hajó | |
| Hajó | Sirály I. |
| Üzemeltető | MAHART |
| Utasok | 45 |
| Személyzet | 6 |
Az 1983-as bécsi szárnyashajó-baleset 1983. szeptember 5-én történt Ausztriában, a Bécs és Fischamend közötti Duna-szakaszon, az 1906-os folyamkilométernél. A balesetet okozó hordszárnyas hajó, a magyar Sirály I. völgymenetben haladva ütközött neki az Vilnius tolóhajó által mozgatott, Interlighter típusú bárkának. A szárnyashajó súlyosan megrongálódott, két utas meghalt, 33-an megsérültek.[1][2]
A baleset[szerkesztés]
A magyar felségjelzésű Sirály I. szárnyashajó, a fedélzetén 45 – főleg brit és osztrák állampolgárságú, emellett dán, német, lichtensteini és svéd[3] – utassal és 6 főnyi személyzettel 14.45-kor kezdte meg az útját Bécsből Budapestre. Röviddel indulás után, Fischamend felé tartva, már utazósebességgel érte utol a maga előtt három megrakott bárkát toló szovjet Vilnius tolóhajót. A hordszárnyas hajó a Vilnius nyomvonalába állt, majd belekezdett az előzésbe. A kapitány azonban túl későn indította a manővert, a Sirály I. túl közel került a bárkához, ami Bernoulli törvényének értelmében magához rántotta a magánál kisebb hajót, így az az utazósebességén, 70 km/h-val nekicsapódott az Interlighter bárka sarokélének. A bárka éle átszakította a hajótestet a második üléssornál, valamint ék alakban felvágta a hajófeneket és a főfedélzetet is. Az első négy széksor összepréselődött, illetve a nyolc vízmentes légrekeszből kettő megsérült, ezáltal a hajó süllyedni kezdett, az utastér padlózata víz alá került. A járműben nagyjából 200 ezer forintos kár keletkezett.[3]
Az ütközés után a szárnyashajó kapitánya mentálisan összeomlott, az első tiszt súlyos fejsérülést szenvedett, ezért a gépüzemvezető, Balázs László vette át az irányítást. Belátta, hogy mivel a hajó csak egy légkamra megsérülése esetén tudott volna a felszínen maradni, így el fog süllyedni; ezt megakadályozandó a jobb rakpartra vezette és zátonyra futtatta. Le is horgonyozta, nehogy a roncs visszacsúszhasson a mederbe.
Az osztrák hatóságok gyorsan megkezdték a mentést, a Vilnius parancsnoka pedig visszatért a hajóval, és csatlakozott hozzájuk.
Túlélők és áldozatok[szerkesztés]
Az ütközés pillanatában a hajó kiszakadt oldalán egy brit házaspár kiesett a vízbe. A férfit sikerült kimenteni, de a felesége nem élte túl, a holttestét halászok találták meg néhány kilométerrel arrébb. Egy osztrák asszony hátrazuhant, a feje a sétafedélzet ajtajának csapódott, ami a halálát okozta. Még 33-an szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket.
Az érintett hajók[szerkesztés]
A Sirály I.[szerkesztés]
A Sirály I. Raketa-típusú 1962-es szovjet gyártású hordszárnyas hajó, 26,95 méter hosszú és 4,40 méter széles. Testének szerkezete dúralumíniumból készült, főgépének teljesítménye 1200 LE, tulajdonosa a Magyar Hajózási Részvénytársaság volt.[4] 1962. augusztus 8-án avatták fel Budapesten, a Vigadó téri hajóállomáson.[5] 1963. szeptember 14-én már volt egy kisebb balesete, amikor Bécs és Budapest között közlekedve zátonyra futott. A szerencsétlenül járt hajót Budapesten megjavították.[6]
A baleset után a hajót kivonták a forgalomból, és szétbontották.
A hajó személyzete[szerkesztés]
- Gyurics József, kapitány
- első tiszt
- Majoros Gusztáv másodtiszt
- Balázs László, gépüzemvezető
- Lombos László, gépkezelő
- Stáber Béla, matróz
Érdekességnek számít, hogy a hajó gépkezelője az a Lombos László volt, aki az általa vezetett Hableány nevű sétahajó elsüllyedésekor veszítette életét a 2019-es budapesti hajókatasztrófában.[7][8]
A Vilnius[szerkesztés]
Az Vilnius Frunze típusú, 1965-ös, magyar építésű kétcsavaros toló- és vontatóhajó. 57,61 méter hosszú, és 8,60 méter széles. Akkori tulajdonosa a Szovjetszkoje Dunajszkoje Goszudarsztvennoje Parahodsztvo (Szovjet Dunai Állami Hajózási Vállalat) szovjet vállalat volt. Később Kapitan Sztepanyuk néven üzemeltette az Ukrán Dunai Hajózási vállalat.[9][10] Napjainkban már üzemel kívül van a hajó.[11]
A nyomozás[szerkesztés]
A Sirály I. kapitányát, Gyurics Józsefet[7] azonnal őrizetbe vették, de első kihallgatásakor nem volt olyan állapotban, hogy beszélni tudjon a történtekről. A kihallgatáson is hárított: először ittasságra, majd amnéziára hivatkozott, később pedig azt mondta, hogy a MAHART-nál az a szokás, hogy az 50 méteres távolság eléréséig a hajó nyomvonalát követik, és ő is ezt csinálta, csak elszámolta magát. Azt is állította, hogy a Vilnius a tatját a szárnyashajó felé fordította, de ez lehetetlen volt, mert a tolóhajó már átmenetben hajózott, és ha a tatját felé fordítja, akkor a rakpartnak ütközött volna. Kiderült továbbá az is, hogy a baleset napján a parancsnok nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, véralkohol szintje akkor 2,25 ezrelék volt.[12] Miután a férfi rájött, hogy balesetet okozott, tovább folytatta az ivást.[13]
A tárgyalás végül megállapította: Gyurics József a bűnös. Nem számította ki a két hajó sebessége közötti különbséget, és a lehetőséget elszalasztva 50 másodperccel később kezdte meg az előzési manővert. Mikor úgy döntött, hogy nem balról, hanem jobbról előz, már annyi időt elvesztegetett, hogy az ütközés elkerülhetetlen volt. A bíróság megállapította, hogy Gyuricsnak nem volt meg a Sirály parancsnoki posztjának ellátásához minimálisan szükséges 24 havi első tiszti gyakorlata, mivel ténylegesen négy és fél hónapot szolgált a szárnyashajón. Emellett Gyurics — mint a tárgyaláson többször is elmondta — önmagát sem tartotta igazán képesnek a parancsnoki teendők ellátására. Ez pedig többek között azt is eredményezte, hogy a vádlott beosztottjai előtt sem bírt szakmai tekintéllyel.[12]
A kapitányt tehát bűnösnek találták halálos tömegszerencsétlenséget okozó ittas vízi járművezetésben, és társadalmi tulajdonban jelentős kárt okozó gondatlan rongálásban. 5 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, a másodfokú bíróság jóváhagyta az ítéletet. Kirótt büntetését letöltötte, ami után tolóhajón kapott munkát, de kapitányi beosztásba már soha nem került; az események megtörték, és néhány év szolgálat után önkezével véget vetett életének.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://folyamhajo.hu/folyamhajozas/siraly_baleset
- ↑ passanve, MAHART: Orosz szárnyashajó típusok (magyar nyelven). MAHART passnave. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
- ↑ a b „Vádirat a Sirály ügyében”, Magyar Hírlap, 1984. július 10., 5. oldal (Hozzáférés: 2020. október 13.) „A MAHART szárnyashajójának megrongálódásával 200 ezer forintos kár keletkezett.”
- ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!. www.hajoregiszter.hu. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
- ↑ Szabó József. „A Sirály szárnyashajó premierje a Dunán”, Magyar Nemzet, 1962. augusztus 9., 3. oldal (Hozzáférés: 2020. október 13.) „Szerda reggel 9 óra. A Vigadó téri MAHART-állomásnál... A Sirály 1. mutatkozik be ebben az órában a közlekedés szakembereinek.”
- ↑ „Budapestre vontatták a Sirály I.-et”, Népszava, 1963. szeptember 17., 1. oldal (Hozzáférés: 2020. október 13.)
- ↑ a b M. Szabó Imre. „Sok hamis hír, biztos vizsgálat: bécsi jelentés a Sirály I. balesetéről”, Népszava, 1983. szeptember 9., 8. oldal (Hozzáférés: 2020. október 13.) „Azt tudjuk, hogy a Sirály I. kapitánya, Gyurics József/ Majoros Gusztáv volt a másodtiszt, Balázs László a gépüzemvezető, Lombos László gépkezelő és Stáber Béla a matróz.”
- ↑ „"Ízig-vérig hajós volt"”, Tények, 2019. június 1. (Hozzáférés: 2020. október 13.) „gépkezelőként kezdte a szakmát”
- ↑ KAPITAN STEPANIUK exVILNIUS. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
- ↑ KAPITAN STEPANIUK. www.marinetraffic.com. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
- ↑ Капитан Степанюк – Тип Москва / Фрунзе / Иваново, проект Н-415.1, тип Фрунзе (orosz nyelven). fleetphoto.ru. (Hozzáférés: 2022. február 21.)
- ↑ a b „Ítélet a Sirály I. kapitányának ügyében”, Magyar Nemzet, 1984. október 26., 10. oldal (Hozzáférés: 2020. október 13.)
- ↑ „Részeg volt a kapitány”, Esti Hírlap, 1984. szeptember 20. (Hozzáférés: 2020. október 13.)