Dúralumínium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Hindenburg dúraluminum szerkezetének egy darabja

A dúralumínium egy alumíniumötvözet, amely 2-4,5 százalék rezet, 0,2-2 százalék magnéziumot, 0,5-1,2 százalék mangánt és 0,2-1 százalék szilíciumot tartalmaz. Kis sűrűségű, jó szilárdsági tulajdonságú, mérsékelt korrózióállóságú anyag. Az építészet mellett elsősorban a repülésben használják.[1]

A dúralumíniumot a német Alfred Wilm fejlesztette ki a Dürener Fémművekben a 20. század első évtizedében. Az ötvözetet 1909-ben mutatták be. Összetétele és hőkezelése hadititoknak számított az első világháborúban, később széles körben elterjedt. Először a merev szerkezetű léghajók építésekor használták, mivel könnyű és erős. Dúralumíniumot használtak fel például a Graf Zeppelin, a Hindenburgg, a USS Los Angeles és a USS Akron szerkezetéhez. 1916-ban először repülőgépbe (Junkers J7) is beépítették.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar nagylexikon 6.: Dúralumínium, 864. oldal ISBN 963-8577-320

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Duraluminium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.