1947. évi IV. törvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Ogodej (vitalap | szerkesztései) 2021. március 17., 09:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszavontam az utolsó  változtatást (2A00:1110:107:F56E:C040:1BC:D14B:DE22), visszaállítva KobeatBot szerkesztésére: ezt nem így kell. A cikk bevezetőjében kell ezt kivejteni, forrással hivatkozva. Az állítás lehet hogy igaz, de nincs hozzá forrás.)

A ma is hatályos 1947. évi IV. törvény egyes címek és rangok megszüntetéséről a második világháborút követő magyarországi társadalmi változások egyik fontos dokumentuma. Ez az egyébként igen rövid törvény mondja ki az örökletes nemesi rangok és más címek, így a vitézi cím megszüntetését és használatuk tilalmát.

A törvényt 1947. január 14-én hirdették ki, s attól a naptól hatályos.

Tartalma

A törvény kimondja a magyar főnemesi és nemesi rangok (herceg, őrgróf, gróf, báró, primor, lófő, nemes), az örökös főispáni cím, valamint a kitüntetésként adományozott rangjelző címek és méltóságok (valóságos belső titkos tanácsos, titkos tanácsos, kormányfőtanácsos, kormánytanácsos stb.) megszűnését. A külföldi államfők által adományozott nemesi és főnemesi rangot jelző címek viselésére adott engedélyeket ugyancsak hatályon kívül helyezi.

Mindezen címek és a vitézi cím használatát a törvény kifejezetten meg is tiltja. Ugyancsak tilos a nemesi előnév, nemesi címer és -jelvény vagy a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezés (de genere…) használata.

Megtiltja a törvény a két világháború közötti Magyarország társadalmában használatos főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb. címzések használatát is (akár rangra, akár közszolgálati pozícióra utalva), de kiveszi ebből a körből a diplomáciai érintkezést és az egyházak belső használatú címzéseit.

A törvény számos tilalmat mond ki ugyan a címek használatával kapcsolatban, de nem rendel a tilalmak megsértése mellé szankciókat, így azok megsértése sem büntetőjogi, sem szabálysértési következményekkel jelenleg nem jár.

A törvény utóélete

1990 után számosan támadták a törvényt, amely kiállta a próbát, és hatályos maradt. Így hatályban tartotta az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény is, amely a folyamatosan zajló dereguláció, azaz jogszabálygyérítés egyik állomása.

2009. szeptember 21-én az Alkotmánybíróság is visszautasított egy indítványt, amely a törvény 3. § (1)–(4) bekezdéseinek, vagyis a címviselési tilalmak megsemmisítését kérte. Az AB határozata leszögezi, hogy az öröklés alkotmányban biztosított joga alapján nem támadható a címek használatának tilalma, mivel az öröklés joga a vagyon örökítéséről szól, és a tulajdonjog körébe tartozik, a nemesi címek pedig az 1947 előtti magánjogban is személyiségi jogi oltalom alá tartoztak.

Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján az indítványt elutasította, szükségesnek tartja ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy a Tv. az emberek származás szerinti megkülönböztetésének megszüntetését szolgálja, amely – ahogyan a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indoklás is fogalmaz – „az esélyegyenlőség alapján álló demokratikus állami és társadalmi berendezkedéssel össze nem férhet”. A Tv. mögött tehát olyan határozott értékrend áll, amely a hatályos Alkotmányban megfogalmazott, a megkülönböztetés tilalmáról rendelkező 70/A. § (1) bekezdéséből levezetett értékekkel is összhangban áll, sőt azoknak szerves részét képezi.

2010. szeptember 27-én (az önkormányzati választások kampányfinisében) a Magyar Hírlap arról számolt be, hogy egy ünnepségen több politikust – Tarlós István főpolgármester-jelöltet, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, Harrach Pétert – másokkal együtt „pallossal vitézzé avattak”.[1] A hír hatására (még ugyancsak a kampány utolsó napjaiban) Molnár Csaba akkor MSZP-s országgyűlési képviselő - arra hivatkozva, hogy az 1947. évi IV. törvény nem fűz szankciót a tilalom megsértéséhez -, törvénymódosítási javaslatot nyújtott be a szabálysértési törvényhez, amelyben 100 000 forintig terjedő bírsággal javasolta büntetni az 1947. évi IV. törvény megsértését.[2][3]

Jegyzetek

  1. Online változat. [2010. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
  2. Molnár Csaba bejelentése saját honlapján[halott link]
  3. Metropol.hu. [2010. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 4.)

Források