1930–1931-es NHL-szezon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az 1930–1931-as NHL-szezon a tizennegyedik NHL-szezon volt. Tíz csapat egyenként 44 mérkőzést játszott. A Montréal Canadiens sikeresen megvédte Stanley-kupa bajnoki címet, miután a döntőben három győzelmet szereztek a Chicago Black Hawks ellen, két vereséggel szemben.

A liga üzleti változásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután két egymásutáni vereséggel kikapott a Boston Bruins az 1930-as Stanley-kupa döntőben, Art Ross panaszai alapján a liga a döntőt meghosszabbította - az 1931-es döntőtől kezdve öt meccsből három győzelemre volt szükség a kupa megnyeréséhez. A nagy gazdasági világválság hatásait az NHL is el kezdte megérezni. A Pittsburgh Pirates pénzügyi nehézségek miatt Philadelphiába költözött, és a szezont a Philadelphia Quakers néven játszotta végig, de ott se ment jobban a csapatnak. Eleinte a terv az volt, hogy csak ideiglenesen tartózkodik Philadelphiában a csapat, amíg egy új stadion megépülhet Pittsburghben. A stadion viszont nem jött létre, és a csapat egy szezon után megszűnt.

Az Ottawa Senatorst is súlyos pénzügyi problémák sújtották, de az elköltözés helyett a sztárjukat, King Clancyt, eladták a Toronto Maple Leafsnek 35 000 dollárért és két játékosért. Viszont a csapat tulajdonosai mégis el akarták adni a csapatot, 200 000 dollárt kérve. A legnagyobb ajánlat sem közelítette ezt az összeget, és a Senators a szezon után felfüggesztette tevékenységeit.

A Detroit Cougars csapat átkeresztelte magát Detroit Falconsra.

Az alapszakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dick Irvin elkezdte edzői pályafutását a Chicago Black Hawksszal, és második helyen végeztek az Amerikai-divízióban. Miután a csapat a Stanley-kupa döntőben kikapott, Irvin lemondott.

Tabella[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzés: a vastagon szedett csapatok bejutottak a rájátszásba

Kanadai-divízió MSz Gy V D P SzG KG
Montréal Canadiens 44 26 10 8 60 129 89
Toronto Maple Leafs 44 22 13 9 53 118 99
Montreal Maroons 44 20 18 6 46 105 106
New York Americans 44 18 16 10 46 76 74
Ottawa Senators 44 10 30 4 24 91 142
Amerikai-divízió MSz Gy V D P SzG KG B
Boston Bruins 44 28 10 6 62 143 90
Chicago Black Hawks 44 24 17 3 51 108 78
New York Rangers 44 19 16 9 47 106 87
Detroit Falcons 44 16 21 7 39 102 105
Philadelphia Quakers 44 4 36 4 12 76 184

Kanadai táblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékos Csapat MSz G A P B
Howie Morenz Montréal Canadiens 39 28 23 51 49
Ebbie Goodfellow Detroit Falcons 44 25 23 48 32
Charlie Conacher Toronto Maple Leafs 37 31 12 43 78
Bill Cook New York Rangers 43 30 12 42 39
Ace Bailey Toronto Maple Leafs 40 23 19 42 46
Joe Primeau Toronto Maple Leafs 38 9 32 41 18
Nels Stewart Montreal Maroons 42 25 14 39 75
Frank Boucher New York Rangers 44 12 27 39 20
Cooney Weiland Boston Bruins 44 25 13 38 14
Bun Cook New York Rangers 44 18 17 35 72
Aurel Joliat Montréal Canadiens 43 13 22 35 73

Stanley-kupa rájátszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csoportbajnokok közötti szériát a Montréal Canadiens nyerte a Boston Bruins ellen. A öt meccsből álló párharc első négy meccse után a két csapatnak két-két győzelme volt, így az ötödik, utolsó meccs volt a sorsdöntő. A második helyezettek közötti párbajt a Chicago Black Hawks nyerte, 4:3-as gólaránnyal a Toronto Maple Leafs ellen, míg a harmadik helyezettek közöttiben a New York Rangers fölényesen legyőzte a Montreal Maroonst, 8:1-es összesítéssel. Az elődöntőben a Black Hawks 3:0-as összesítéssel verte meg a Rangerst.

Döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt az első alkalom, hogy a Chicago Black Hawks egy Stanley-kupa döntőben szerepelt, a címvédő Montréal Canadiens ellen. Több mint 18 000 néző tekintette meg a második meccset Chicagóban, ami az addigi legnagyobb nézőszámnak számított. A harmadik meccsen három hosszabbításra volt szükség, ami új rekordot jelentett; jelenleg ez a mérkőzés a negyedik leghosszabbn mérkőzés a Stankey-kupa döntők történelmében: összesen 113:50 volt a játékidő.

Az első meccset a Canadiens nyerte, de aztán a Chicago győzött a következő két mérkőzésen - a második a második hosszabbításban, a harmadik a harmadik hosszabbításban dőlt el. Csak egy győzelemre volt Chicago a bajnokságtól, de a negyedik és ötödik meccseket Montréal nyerte meg, így sikeresen megvédték a bajnoki címet.

Montréal Canadiens vs. Chicago Black Hawks

Dátum Idegenben Eredmény Otthon Eredmény Megjegyzés
Április 3. Montréal Canadiens 2 Boston Bruins 1
Április 5. Montréal Canadiens 1 Chicago Black Hawks 2 (2 hossz.)
Április 9. Chicago Black Hawks 3 Montréal Canadiens 2 (3 hossz.)
Április 11. Chicago Black Hawks 1 Montréal Canadiens 2
Április 14. Chicago Black Hawks 1 Montréal Canadiens 2

Az öt mérkőzésből álló párharcot (három győzelemig tartó sorozatot) a Montreal nyerte 3:2-re, így ők lettek a Stanley-kupa bajnokok.

NHL díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Howie Morenz másodszorra nyerte a Hart-emlékkupát pályafutása során, Frank Boucher egymásután negyedszerre a Lady Byng-emlékkupát. Roy Worters nyerte a Vézina-trófeát.

Ez volt az első szezon, amelyben az NHL két „All-Star” csapatot nevezett a szezon végén. Bár Roy Worters nyerte a Vézina-trófeát, nem lett az All-Star csapat tagja.

Első All-Star csapat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Második All-Star csapat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Debütálók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt a fontosabb debütálók szerepelnek, első csapatukkal. A csillaggal jelöltek a rájátszásban debütáltak.

Visszavonulók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt az olyan fontosabb játékosok szerepelnek, akik utolsó NHL-meccsüket ebben a szezonban játszották.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap