1927–1928-as NHL-szezon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az 1927–1928-as NHL-szezon a 11. National Hockey League szezon volt. Tíz csapat egyenként 44 mérkőzést játszott. Stanley-kupa győzelmével a New York Rangers lett az első amerikai kupabajnok a National Hockey League alapítása óta és egyszerre az első a Seattle Metropolitans 1917-es kupagyőzelme óta.

A liga üzleti változásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az O'Brien-trófeát először a National Hockey Association (NHA) majd az NHL alapszakasz-bajnok kapta, de az 1927–28-as szezontól kezdve az a Kanadai-divízió bajnokának adták. A Prince of Wales-trófeát pediglen az Amerikai-divízió győztese kapta ettől a szezontól fogva; ezelőtt ezt is alapszakasz-bajnoksági díj volt.

A Toronto Maple Leafs leváltotta eddigi zöld címeres fehér egyenruhájukat egy új kék-fehérrel. A Maple Leafs lett az első csapat akinek sötét és fehér meze is volt.

Szabálymódosítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ettől a szezontól az NHL megengedte a játékosok játék folyamán történő („on-the-fly”) játékoscseréket, amennyiben a leváltandó játékos elhagyja a jeget mielőtt a leváltó játékos a jégre lépne.

Az alapszakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szezon előtt a Chicago Black Hawks elbocsátotta edzőjüket, Pete Muldoont, helyette Hugh Lehman és Barney Stanley töltötte be közösen az edzői posztot. A Black Hawks utolsó helyen végezte a szezont, mindössze hét győzelmet szerezve. Muldoon az elbocsátása nyilvánosan megátkozta a csapatot, azt mondván, hogy a Black Hawks sosem fog ligabajnok lenni. A Black Hawksnak csak az 1966–67-es szezonban sikerült a ligabajnoki címet elnyerni.

Az Ottawa Senators játszott a liga legkisebb piacában. Az amerikai csapatok felvétele, amitől emelkedtek a játékosok fizetései, pénzügyi nehézségeket okozott a Senatorsnak. Ezért nagyobb részesedést kértek a többi csapattól az idegenben játszott mérkőzésekért, és néhány fontosabb játékost is eladtak. Az sztár jobbszélsőjüket, Hooley Smitht, a Montreal Maroonsnak adták el 22 500 dollárért, és cserében visszakapták régi sztárjukat, Punch Broadbentet is. Ezután eladták Torontónak Edwin Gorman hátvédet is. A fő oka a problémának az volt, hogy az ottawai szurkolók nagy többsége inkább olyan mérkőzésre járt ki, amelyben az ellenfél kanadai csapat volt.

Az NHL legnagyobb sztárja Howie Morenz volt. Fölényesen lett pontkirály és kérdés nélkül megnyerte a Hart-trófeát is. Az ottawai kapus, Alex Connell, új csúcsot állított miután 461 percet - több mint hat meccset zsinórban - játszott anélkül, hogy egyetlen gólt is beengedett volna.

A szezon elejét a Maple Leafs erősen kezdte, és kétségtelennek látszott a rájátszásba jutásuk. Viszont Hap Day és Bill Carson sérülései után lelassultak, és negyedik helyen végezve, nem jutottak be a rájátszásba.

Eddie Shore-t és Hal Winkler kapust köszönhette a Boston Bruins az Amerikai-divíziói bajnokságukat. A Canadiens a szezon közepén fölényesen vezette a Kanadai-divízió táblázatát, mielőtt Pit Lépine megsérült. A sérülés után lelassultak, de mégis sikerült első helyen befejezni az alapszakaszt.

Tabella[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzés: a vastagon szedett csapatok bejutottak a rájátszásba

Kanadai-divízió MSz Gy V D P SzG KG B
Montréal Canadiens 44 26 11 7 59 116 48 496
Montreal Maroons 44 24 14 6 54 96 77 549
Ottawa Senators 44 20 14 10 50 78 57 483
Toronto Maple Leafs 44 18 18 8 44 89 88 436
New York Americans 44 11 27 6 28 63 128 563
Amerikai-divízió MSz Gy V D P SzG KG B
Boston Bruins 44 20 13 11 51 77 70 558
New York Rangers 44 19 16 9 47 94 79 462
Pittsburgh Pirates 44 19 17 8 46 67 76 395
Detroit Cougars 44 19 19 6 44 88 79 395
Chicago Black Hawks 44 7 34 3 17 68 134 375

Kanadai táblázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékos Csapat MSz G A P
Howie Morenz Montréal Canadiens 43 33 18 51
Aurel Joliat Montréal Canadiens 44 28 11 39
Frank Boucher New York Rangers 44 23 12 35
George Hay Detroit Cougars 42 22 13 35
Nels Stewart Montreal Maroons 41 27 7 34
Art Gagné Montréal Canadiens 44 20 10 30
Bun Cook New York Rangers 44 14 14 28
Bill Carson Toronto Maple Leafs 32 20 6 26
Frank Finnigan Ottawa Senators 38 20 5 25
Bill Cook New York Rangers 43 18 6 24
Duke Keats Detroit Cougars / Chicago Black Hawks 38 14 10 24

Kapusok statisztikái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékos Csapat MSz Perc KG SO KGÁ
George Hainsworth Montréal Canadiens 44 2730 48 13 1.05
Alex Connell Ottawa Senators 44 2760 57 15 1.24
Hal Winkler Boston Bruins 44 2780 70 15 1.51
Roy Worters Pittsburgh Pirates 44 2740 76 11 1.66
Clint Benedict Montreal Maroons 44 2690 76 6 1.70

Stanley-kupa rájátszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kanadai-divízió elődöntőjében a Montréal Maroons kiütötte az Ottawa Senatorst 3:1-es gólaránnyal, majd bejutottak a kupadöntőbe miután nagy nehezen megnyerték a szériát a Montréal Canadiens ellen, 3:2-es gólaránnyal.

Az Amerikai-divízió elődöntőjében jelentős akadálynak bizonyult a New York Rangersnek a Pittsburgh Pirates, de sikeresen megnyerték a durván játszott szériát; a gólarány 6:4 volt a Rangers javára. Ezután aránylag könnyen, 5:2-es gólaránnyal a Rangers megnyerte a Boston Bruins elleni szériát.

Stanley-kupa döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cirkusz miatt a Rangers nem játszhatott a Madison Square Gardenben. A Boston Bruins felajánlotta saját stadionjukat a Rangers „hazai” pályájaként, de a Rangers inkább az összes meccset a montreali Forumban játszotta. Az első meccset a Maroons nyerte 2:0-ra, Nels Stewart és Clint Benedict kapus voltak a meccs sztárjai.

Drámai jelenet volt a második mérkőzés. Nels Stewart kapura lövése szembe találta a Rangers kapusát, Lorne Chabot-t. Chabot nem tudta folytatni, és a Rangersnek szüksége volt egy kapusra. Ottawa edzője, Eddie Gerard, nem adta kölcsönbe Alex Connell kapust. Mérgében Lester Patrick, a Rangers edzője, úgy döntött, hogy saját maga beöltözik a kapus felszerelésbe. A 44-éves edző megkérte játékosait, "fiuk, ne hagyjatok egy öregembert cserben". A Rangers játékosai ezután könyörtelenül ütötték minden montreali játékost, aki kapujukhoz közeledett. Bill Cook góljával 1:0-as vezetést szerzett a Rangers, de Nels Stewart kiegyenlített. Frank Boucher a hosszabításban gólt lőtt, és a Rangers megnyerte a meccset. A New York-i játékosok vállukon vitték le a könnyező Patricket, aki tizennyolc lövésből tizenhetet kivédett. Patrick így a legöregebb kupadöntőben szereplő játékos lett; ez a rekord a mai napig áll.

A harmadik meccs előtt a Rangers kölcsön kapta a New York Americans kapusát, Joe Millert. Miller jól játszott a harmadik mérkőzésen, de a Maroons győzött 2:0-as eredménnyel. De a negyedik és ötödik meccseken Frank Boucher csodálatosan szerepelt, és a Rangers megnyerte a sorozatot és a Stanley-kupát. A Rangers a második kupagyőztes amerikai csapat lett, és az első amerikai NHL-tag, amely megnyerte a Stanley-kupát.

Montreal Maroons vs. New York Rangers

Dátum Idegenben Eredmény Otthon Eredmény Megjegyzés
Április 5. New York Rangers 0 Montreal Maroons 2
Április 7. New York Rangers 2 Montreal Maroons 1 (hossz.)
Április 10. New York Rangers 0 Montreal Maroons 2
Április 12. New York Rangers 1 Montreal Maroons 0
Április 14. New York Rangers 2 Montreal Maroons 1

Az öt mérkőzésből álló párharcot (három győzelemig tartó sorozatot) a New York nyerte 3:2-re, így ők lettek a Stanley-kupa bajnokok.

NHL díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Debütálók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt a fontosabb debütálók szerepelnek, első csapatukkal. A csillaggal jelöltek a rájátszásban debütáltak.

Visszavonulók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt a fontosabb olyan játékosok szerepelnek, akik utolsó NHL-meccsüket ebben a szezonban játszották.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]