1,3-Dinitrobenzol
1,3-Dinitrobenzol | |||
Más nevek | meta-dinitrobenzol, m-dinitrobenzol | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 99-65-0 | ||
PubChem | 7452 | ||
ChemSpider | 7172 | ||
ChEBI | 51397 | ||
RTECS szám | CZ7350000 | ||
| |||
InChIKey | WDCYWAQPCXBPJA-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | DK8B627BU0 | ||
ChEMBL | 114070 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6H4N2O4 | ||
Moláris tömeg | 168,11 g/mol | ||
Megjelenés | sárga színű, szilárd anyag | ||
Sűrűség | 1,575 g/cm3 | ||
Olvadáspont | 89,6 °C | ||
Forráspont | 297 °C | ||
Veszélyek | |||
Lobbanáspont | 149 °C | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az 1,3-dinitrobenzol szerves vegyület, egyike a három C6H4(NO2)2 képletű dinitrobenzol izomernek. Sárga színű, szerves oldószerekben oldódó szilárd anyag.
Előállítása
[szerkesztés]Előállítható a nitrobenzol nitrálásával, a reakcióhoz kénsav katalizátor szükséges. A nitrobenzolban található nitrocsoport irányító hatása miatt a kapott termék 93%-a a meta-dinitro származék, az orto- és para-termékek részaránya csak 6%, illetve 1%.[1]
Reakciói
[szerkesztés]Vizes oldatban nátrium-szulfiddal redukálva 3-nitroanilinné alakítható, további – vas és sósav felhasználásával végzett – redukcióval – m-fenilén-diamin állítható elő. [2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Joachim Buddrus. Grundlagen der organischen Chemie, 3, Berlin: de Gruyter, 360. o. (2003). ISBN 3-11-014683-5
- ↑ Hans Beyer and Wolfgang Walter. Lehrbuch der Organischen Chemie, 19, Stuttgart: S. Hirzel Verlag, 536, 542. o. (1981). ISBN 3-7776-0356-2
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,3-Dinitrobenzene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.