Ugrás a tartalomhoz

1,3-Dinitrobenzol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Szaszicska (vitalap | szerkesztései) végezte 2019. december 27., 23:14-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (+név)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
1,3-Dinitrobenzol
Más nevek meta-dinitrobenzol, m-dinitrobenzol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 99-65-0
PubChem 7452
ChemSpider 7172
ChEBI 51397
RTECS szám CZ7350000
SMILES
C1=CC(=CC(=C1)[N+](=O)[O-])[N+](=O)[O-]
InChIKey WDCYWAQPCXBPJA-UHFFFAOYSA-N
UNII DK8B627BU0
ChEMBL 114070
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H4N2O4
Moláris tömeg 168,11 g/mol
Megjelenés sárga színű, szilárd anyag
Sűrűség 1,575 g/cm3
Olvadáspont 89,6 °C
Forráspont 297 °C
Veszélyek
Lobbanáspont 149 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az 1,3-dinitrobenzol szerves vegyület, egyike a három C6H4(NO2)2 képletű dinitrobenzol izomernek. Sárga színű, szerves oldószerekben oldódó szilárd anyag.

Előállítása

[szerkesztés]

Előállítható a nitrobenzol nitrálásával, a reakcióhoz kénsav katalizátor szükséges. A nitrobenzolban található nitrocsoport irányító hatása miatt a kapott termék 93%-a a meta-dinitro származék, az orto- és para-termékek részaránya csak 6%, illetve 1%.[1]

A nitrobenzol nitrálása dinitrobenzollá

Reakciói

[szerkesztés]

Vizes oldatban nátrium-szulfiddal redukálva 3-nitroanilinné alakítható, további – vas és sósav felhasználásával végzett – redukcióval – m-fenilén-diamin állítható elő. [2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Joachim Buddrus. Grundlagen der organischen Chemie, 3, Berlin: de Gruyter, 360. o. (2003). ISBN 3-11-014683-5 
  2. Hans Beyer and Wolfgang Walter. Lehrbuch der Organischen Chemie, 19, Stuttgart: S. Hirzel Verlag, 536, 542. o. (1981). ISBN 3-7776-0356-2 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,3-Dinitrobenzene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.