Ódélarab írás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feliratos ódélarab
Típus mássalhangzó-írás
Nyelvek ódélarab nyelvek, ge'ez
Időszak i. e. 9. - i. u. 7. század
Felmenő írásrendszerek proto-sínai írás
Rokon írásrendszerek föníciai
óhéber írás
Leszármazott írásrendszerek óészakarab írás
etióp írás
Az ódélarabból származó rekonstruált óészakarab (thamudi) ábécé

Az ódélarab írás a protosínai írásból az i. e. 9. század környékén kialakult sémi írástipus. A dél-arábiai ódélarab nyelvek lejegyzése mellett az ókori Dʿmt királyságban használt proto-ge'ez (vagy proto-ethiosémi) írás lejegyzésére is használatos volt, s ez az etióp írás őse. Két fajtája ismert, a monumentális (musznad) és a kurzív (zabur).

A betűk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgynevezett abdzsad tipusú, azaz csak mássalhangzókat jelölő írás, 29 mássalhangzójellel, magánhangzókat nem tartalmaz. Olvasása jobbról balra történik. Az egyes betűknek nincs önálló ódélarab elnevezése (legalábbis ezidáig nem ismert), ezért vagy a héber vagy az arab vagy az etióp elnevezéseket használják rájuk (többnyire vegyesen). Az betűk sorrendje mind az arabtól, mind a hébertől eltér, a kezdőbetűkből alkotott betűszóval úgynevezett „halhame”. A betűket szokás formailag is csoportosítani.

Monumentális ódélarab írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A musznad-nak (المُسند) is nevezett, jellegzetesen szögletes írást a szabái, katabáni, máini és hadramauti királyságokban használták monumentális, illetve dedikációs feliratok lejegyzésére. Legkorábbi emlékei nagyjából egyszerre jelennek meg Eritreában (Akkele Guzaj, i. e. 9. század), valamint Babilóniáben és Jemenben (i. e. 8. század).

Végső formája körülbelül az i. e. 5. századra alakult ki, használata körülbelül az i. u. 7. századig tartott, amikor átadta helyét az arab írásnak. Ez alatt az idő alatt az ódélarab mellett számos, az írás különböző variánsaival írt óészakarab felirat is keletkezett.

Etiópiában ez az írás fejlődött tovább a ma ismert ge'ez írássá, ami eredetileg csak ezeket a jeleket tartalmazta, később azonban mellékjelekkel kiegészülve, illetve bizonyos betűmódosításokkal szótagírássá vált. Ma számos etiópiai nyelv (amhara, tigrinya, tigré), valamint egyéb sémi, kusita és nílo-szaharai nyelv lejegyzésére is szolgál.

Az epigrafikus ódélarab ábécé (musznad)
héber ה ל ח מ ק ו שׁ ר ב ת שׂ כ נ ס פ א ע ג ד ט ז י צ ט'
betű
átírás
IPA
Himjar ha.PNG
h
[h]
Himjar lam.PNG
l
[l]
Himjar ha2.PNG

[ħ]
Himjar mim.PNG
m
[m]
Himjar qaf.PNG
q
[q]
Himjar wa.PNG
w
[w]
szaut (śawt)
s2
[ɬ]
Himjar ra.PNG
r
[r]
Himjar ba.PNG
b
[b]
Himjar ta2.PNG
t
[t]
szat
s1
[s]
Himjar kaf.PNG
k
[k]
Himjar nun.PNG
n
[n]
Himjar kha.PNG

[x]
Himjar za.PNG
s3
[s̪]
Himjar fa.PNG
f
[f]
Himjar alif.PNG
ʾ
[ʔ]
Himjar ajin.PNG
ʿ
[ʕ]
ḍäppä

[ɬʼ]
Himjar djim.PNG
g
[g]
Himjar dal.PNG
d
[d]
Himjar ghajn.PNG
ġ
[ɣ]
Himjar ta1.PNG

[tʼ]
Himjar tha.PNG
z
[z]
Himjar dhal.PNG

[ð]
Himjar ja.PNG
y
[j]
Himjar th.PNG

[θ]
Himjar sad.PNG

[tˢʼ]
ẓāʼ

[θʼ]
föníciai hé lámed het mem qóf váv sín res bét táv kaf nún számech pe álef ájin gimel dálet tet zajin jod cáde
etióp
más átírások: ś š š s s ś
Alak szerint csoportosítva
kör Y Π függőleges átlós „doboz”
betű
átírás
IPA
Himjar ajin.PNG
ʿ
[ʕ]
Himjar qaf.PNG
q
[q]
Himjar ja.PNG
y
[j]
Himjar th.PNG

[θ]
Himjar sad.PNG

[tˢʼ]
ẓāʼ

[θʼ]
Himjar ra.PNG
r
[r]
Himjar wa.PNG
w
[w]
Himjar ha.PNG
h
[h]
Himjar kha.PNG

[x]
Himjar ha2.PNG

[ħ]
Himjar ba.PNG
b
[b]
Himjar ghajn.PNG
ġ
[ɣ]
szat
s1
[s]
Himjar kaf.PNG
k
[k]
Himjar alif.PNG
ʾ
[ʔ]
Himjar djim.PNG
g
[g]
Himjar lam.PNG
l
[l]
Himjar nun.PNG
n
[n]
Himjar mim.PNG
m
[m]
szaut (śawt)
s2
[ɬ]
Himjar za.PNG
s3
[s̪]
Himjar ta2.PNG
t
[t]
Himjar tha.PNG
z
[z]
Himjar fa.PNG
f
[f]
Himjar dal.PNG
d
[d]
Himjar dhal.PNG

[ð]
ḍäppä

[ɬʼ]
Himjar ta1.PNG

[tʼ]

Kurzív ódélarab írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zabur-nak vagy (ó)délarab minuszkulának is nevezett írás a monumentális ódélarab írás kurzív változata. A mindennapi használatra szánt feljegyzések többnyire farudakra írva maradtak ránk.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ryckmans, J. – Müller, W. W. – Yu, Abdallah: Textes du Yémen Antique inscrits sur bois, Louvain-la-Neuve, 1994 (Publications de l'Institut Orientaliste de Louvain 43.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Höfner, Maria: Altsüdarabische Grammatik (Porta Linguarum orientalium, Band 24) Leipzig, 1943
  • Pirenne, Jacqueline: Paléographie des Inscriptions sud-arabes, Tome I. (Verhandelingen van de Koninklijke Vlaamse Academie voor Wetenschappen, Letteren en Schone Kunsten van Belgie. Klasse der Letteren. Verhandeling Nr. 26) Brüssel, 1956
  • Beeston, Alfred Felix Landon: Arabian Sibilants. Journal of Semitic Studies, vol. 7., p. 222-233.
  • Stein, Peter: The Ancient South Arabian Minuscule Inscriptions on Wood: A New Genre of Pre-Islamic Epigraphy. Jaarbericht van het Vooraziatisch-Egyptisch Genootschap “Ex Oriente Lux”, vol. 39.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]