Émile Boutmy

Émile Boutmy
Született	1835. április 13. Párizs
Elhunyt	1906. január 25. (70 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Foglalkozása	író, politológus
Tisztsége	elnök (1872–1906, École Libre des Sciences Politiques)
Kitüntetései	az oxfordi egyetem díszdoktora a francia Becsületrend tisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Boutmy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Émile Boutmy (Párizs, 1835. április 13. – Párizs, 1906. január 25.) francia író, politológus. A modern politikatudomány egyik létrehozója, a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete jogelődjének, az École Libre des Sciences Politiques alapítója.

Élete, munkássága

Jómódú, eredetileg Francia Flandriából és német területekről származó protestáns családban született. Apja, Laurent-Joseph Boutmy üzletember, Émile de Girardin munkatársa volt, akivel közösen alapította a La Presse című lapot. Anyja, akit meglehetősen szép és vonzó nőnek tartottak, egy karibi ültetvényes lánya volt. Két fiútestvérrel nőtt fel, gyerekkori barátja volt Hippolyte Taine.

Párizsban nőtt fel, ám alig volt 13 éves, mikor édesapja 1848-ban elhunyt, míg anyja 1866-ban hunyt el. Kiváló eredménnyel végezte el a Lycée Bonaparte-ét, majd a Lycée Louis-le-Grand-t. Egyes források alapján nem végzett felsőfokú tanulmányokat, más források szerint járt egyetemre és jogi tanulmányokat végzett. Jogi diplomát szerzett, majd doktorátust szerzett a platóni tudományelméletből.

Első írásai a La Presse-ben jelentek meg, emellett azonban írt a Journal des débats-ba, valamint alkalmanként a Revue national-ba és a Nouvelle Revue de Paris-ba. Írt irodalmi kritikákat George Sand és Gustave Flaubert munkáiról, valamint színházi kritikákat és politikai tárgyú esszéket is. Ezután tanított közjogot, majd az esztétika iránti érdeklődése nyomán Émile Trélat-tal megalapította az École spéciale d'architecture-t. Itt a civilizációk történetét, összehasonlító építészettörténetet oktatott 1865 és 1870 között, majd három művében foglalta össze a tananyagot. Ebben az időben közel állt az École des Beaux-Arts-hoz, ahol összebarátkozott Ernest Vinet-vel, az intézmény könyvtárosával.

Tevékenységeivel ideiglenesen felhagyott, amikor 1870-ben besorozták a párizsi hadseregbe. A városok védelmében vett részt, a német előrenyomulással szemben, de egy árokba esve megsebesült. Megkapta a katonai becsületkeresztet. Ezután ideiglenesen Svájcban élt.

Boutmy gyakran érintkezett a francia elit tagjaival és sajnálta a franciák vereségét a francia-porosz háborúban. Úgy gondolta, hogy Franciaországban hiányzik egy olyan, politikával foglalkozó oktatási intézmény, amely felvilágosítaná a vezető pozícióban lévőket a megfelelő döntésekről. Az iskola ötletét René Stourmmal és Hippolyte Tainel közösen dolgozta ki. 1871 elején René Stourmmal együtt elhatározták a a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete jogelődjének, az École Libre des Sciences Politiques - a Sciences Po - megalapítását. Akadémikusokkal és iparosokkal, mint például Hippolyte Taine, Ernest Renan, Albert Sorel és Paul Leroy-Beaulieu. Az alapítást Jacques Siegfried finanszírozta.

1906-ban bekövetkezett haláláig vezette az intézményt. Az iskolában aktív fejlesztési politikát folytatott, és saját maga választotta ki a tanárokat és az órák megnevezését. Bevezette a szintézis filozófiáját és az ötletek rendezett és szintetizáló bemutatását. 1873 és 1890 között biztosította az angol, a francia és amerikai alkotmánytörténet oktatását. Mindez megmutatkozott különösen az iskola irányításában: áttanulmányozta és engedélyezte a szakdolgozati terveket minden egyes diák számára, részt vett a tanórákon és visszajelzést adott a tanárok számára.

Innentől kezdve az alkotmánytörténeti munkák írásának szentelte magát. 1879-ben megválasztották Társadalomtudományi Akadémia (Académie des Sciences Morales et Politiques) tagjának, és tagja volt még a Saint-Simon Körnek és az Oxfordi Egyetem díszdoktora is volt.

1882-ben - 47 éves korában - megházasodott.

Politikai irányultsága

Boutmy politikailag liberális és republikánus volt. A korszak politikai centrumához tartozott. Nyilvánosan védte a sajtószabadságot, a gyülekezési jogot és és az egyesülési jogot. Mint ilyen, csatlakozott a Második Francia Császársághoz, annak liberális fordulatát követően. Kritikusa a Párizsi Kommünnek, és támogatta - bár kezdetben aggodalommal - a Harmadik Francia Köztársaságot.

Általánosságban, Boutmy - különösen az angol típusú - köztársaság és a parlamentarizmus mellett foglalt állást. A közvetlen demokráciával szemben pozícionálta magát. Ellene volt az öröklési rendnek és a közhivatalok örökítésének és támogatta a közhivatali pozíciók betöltésének versenyeztetését.

Újságíróként cikket írt Thomas Babington Macaulay Essais biographiques et historiques című művéről, hogy megvédje a francia forradalmat az edmund burke-i konzervatív, forradalomellenes kritikájától. Újságírói karrierje elején tisztelettel adózott François Guizot előtt.

Jog és politikatudomány oktatása

Egy 1880 végén folytatott polémia alkalmával a politikatudomány autonómiáját védelmezte, amelyről azt gondolta, hogy "nagy mértékben tapasztalati és induktív jellegű", míg a jogtudós Claude Bufnoir ragaszkodott, a politikatudomány közjogi jellegéhez.

Ikonográfia

Oscar Roty Émile Boutmyt ábrázoló érméje (1896).

Oscar Roty éremművész 1896-ban - Sciences Po jogelődje fennállásának 25. évfordulójára - Émile Boutmyt ábrázoló medált készített, amelynek példányát őrzi a párizsi Musée Carnavalet, illetve a Musée d’Orsay, továbbá egy megtalálható a Sciences Po-ban.

Emlékezete

A Sciences Po fő amfiteátruma, amelyet 1936-ban építettek fel, az ő nevét viseli.

Az Émile folyóirat

A Sciences Po hallgatói és öregdákjai által szerkesztett folyóiratot 2015 májusában átkeresztelték Émily Boutmy - a Sciences Po folyóirata névre, az iskola alapítójának emlékére. A korábban Alumndi Sciences Po Magaine-nak nevezett lap negyedévente jelenik meg, és különösen a professzorokat és diplomásokat foglalkoztató aktualitásokkal foglalkozik. A 15.000 példányban terjesztett folyóirat 2016 óta rendelkezik online formával is, amely az öregdiákok mellett kutatók, újságírók, írók és hírekkel és közvélemény kutatók hozzájárulásával készül.

Források

• « http://chsp.sciences-po.fr/fond-archive/boutmy-emile » [archive] (consulté le 2 avril 2019)
• Adrien de Tricornot, « Sciences Po, le renouvellement des élites », Le Monde.fr, 3 août 2017 (lire en ligne [archive], consulté le 23 mars 2021)
• Richard Descoings, La fondation de l'École libre des sciences politiques, Paris, Presses de Sciences Po, 2007 (lire en ligne [archive]), p. 27-56
• Pierre Favre, « Les sciences d'Etat entre déterminisme et libéralisme: Emile Boutmy (1835-1906) et la création de l'Ecole libre des sciences politiques », Revue française de sociologie, vol. 22, no 3, 1981, p. 429–465 (ISSN 0035-2969, DOI 10.2307/3321160, lire en ligne [archive], consulté le 21 juin 2023)
• Guy Thuillier, « Aux origines de l'École libre des sciences politiques: L'Académie de législation en 1801-1805 », La Revue administrative, vol. 38, no 223, 1985, p. 23–31 (ISSN 0035-0672, lire en ligne [archive], consulté le 21 juin 2023)
• Annales de sciences politiques, 1937 (lire en ligne [archive])
• Jean-Paul Cointet, Hippolyte Taine: Un regard sur la France, Place des éditeurs, 26 janvier 2012 (ISBN 978-2-262-03969-1, lire en ligne [archive])
• Marcel Fournier, Émile Durkheim: 1858-1917, Fayard, 21 novembre 2007 (ISBN 978-2-213-65644-1, lire en ligne [archive])
• Introduction au cours d’histoire comparée de l’architecture (Paris, 1869, in-8°) ; Philosophie de l’architecture de la Grèce (Paris, 1870, in-8°) ; Le Parthénon et le Génie grec (Paris, 1871, in-12), dont une nouvelle édition a paru en 1896 (Paris, in-12).
• « 1835 - 1906 : Émile Boutmy » [archive], sur www.sciencespo.fr (consulté le 23 mars 2021)
• Céline Braconnier, Xavier Crettiez, Patrick Hassenteufel et Jacques de Maillard, Introduction à la science politique, Armand Colin, 16 août 2018 (ISBN 978-2-200-62395-1, lire en ligne [archive])
• « l'Association des Sciences-Po - Émile Magazine » [archive], sur www.sciences-po.asso.fr (consulté le 12 juin 2019)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Émile Boutmy című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.