„Sidney Coleman” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Készült a(z) „Sidney Coleman” oldal lefordításával
(Nincs különbség)

A lap 2024. február 18., 22:14-kori változata

Sidney Coleman
</img>
Született ( 1937-03-07 ) 1937. március 7



</br>
Chicago, Illinois, USA
Meghalt 2007. november 18. (2007-11-18) (kor 70)



</br>
Cambridge, Massachusetts, Egyesült Államok
 Alma mater Illinois Institute of Technology



</br> Caltech
Ismert számára Coleman-tétel



</br> Coleman–Mandula tétel



</br> Coleman–Weinberg potenciál



</br> Q labda
Díjak

Sidney Richard Coleman (Chicago (Illinois), Amerikai Egyesült Államok, 1937. március 7. – Cambridge, (Massachusetts), 2007. november 18.) amerikai elméleti fizikus, aki a nagyenergiás elméleti fizika nemzetközileg elismert kutatója.

Életútja

Sidney Coleman Chicagoban nőtt fel. 1957-ben szerezte meg egyetemi diplomáját az Illinois-i Technológiai Intézet fizika tanszékén .

Coleman 1962-ben védte meg a doktori disszertációját (PhD.) California Institute of Technology-n, ahol Murray Gell-Mann volt a témavezetője. Ezt követően a Harvard Egyetemen kapott állást, ahol az egész hátralévő pályafutását töltötte. Itt találkozott a későbbi feleségével, Dianával az 1970-es évek elején. 1982-ben házasodtak össze.

"Sajátos értelemben volt óriás, mivel a nagyközösség nem ismeri"[1] - mondta róla a fizikai nobel-díjas Sheldon Glashow a Boston Globe-nak . "Ő nem Stephen Hawking; kívülről gyakorlatilag láthatatlan. De az elméleti fizikusok közösségében ő egyfajta főisten. Ő a fizikusok fizikusa." [2]

1966-ban Antonino Zichichi felvette Colemant előadónak a szicíliai Erice-ben tartott új, nyári iskolájába (International School for Subnuclear Physics). Az 1970-es és 1980-as évek elején az iskola legendás alakja volt. Coleman az iskola tizenötödik évfordulója alkalmából (1979) elnyerte a "Legjobb oktató" címet. Később gyakran idézték a spontán szimmetriatörésről szóló magyarázatát. [3] [4] Coleman Erice-ben tartott előadásainak gyűjteménye 1985-ben könyv formátumban is megjelent amelynek címe: Aspects of Symmetry . Itt érdemes megosztani egy idézetet a könyv bevezetőjéből: [5]

Először 1966-ban jöttem Erice-be, hogy előadást tartsak a Nino Zichichi által szervezett negyedik, részecskefizikával foglalkozó iskolájába. Elbűvölt Erice szépsége, lenyűgözött a szicíliai kultúra és történelem, és megrémített az a vasszabály, amellyel Nino egyben tartotta a hallgatókat és az oktatókat. Egyszóval megnyert magának, és ezt követően évente-kétévente visszatértem Erice-be, hogy beszéljek arról, ami elmúlt, elmúlik, vagy jönni fog, legalábbis ami a részecske- és magfizika területét érintette… Ezek az előadások tizennégy évet öleltek fel, 1966-tól 1979-ig. Nagyszerű időszak volt ez a nagyenergiás elméleti fizikusnak, a kvantumtérelmélet diadalának időszaka. És micsoda diadal volt ez a szó régi értelmében: egy dicsőséges győzelmi felvonulás, tele csodálatos dolgokkal, amelyeket távoli helyekről hoztak össza, hogy a néző áhítattól zihálva, örömében nevetésre késztesse. Remélem, ebből az áhítatból és örömből itt is sikerül valamit megörökíteni.

Coleman előadásai a Harvardon legendásak voltak. Az egyik kvantumtérelmélet [6] kurzus hallgatói olyan pólókat készítettek, amelyeken az ő képmása volt látható, és egy gyűjtemény a híresebb idézeteiből, mint például: „Nem csak Isten tudja, én is tudom, és a félév végén ti is tudni fogjátok." A széleskörű elismerés ellenére általában nem élvezte annyira végzős hallgatók tanítását és mentorálását:

Utálom [a tanítást]. A munka részeként csinálja az ember. Nos, ez természetesen így hamis ... vagy talán inkább igaz, mint nem, amikor azt mondom, hogy utálom. ... De minden bizonnyal ugyanolyan boldog lennék, ha nem lennének hallgatóim. ... Időnként akad olyan hallgató, akivel öröm az együttműködés. David Politzer és Erick Weinberg is ilyenek voltak, de ők szinte érett fizikusok voltak. Nagyon zseniálisak voltak, mire hozzám jöttek. Általánosan egy doktori hallgatóval dolgozni olyan, mint egy kurzust tanítani. Fárasztó, kellemetlen munka. Púp az ember hátára. Azért csinálod, mert fizetnek érte. Ha nem fizetnének érte, biztosan soha nem csinálnám. [7]

1989-ben Coleman megkapta a NAS Award Scientific Reviewing-díjat a Nemzeti Tudományos Akadémiától . A díj indoklásában ez szerepelt: "világos, éleslátó és jelentős összefoglaló munkáiért a részben megmaradó áramokról, mértékelméletekről, instantonokról és mágneses monopólusokról - az elméleti fizika alapjairól". [8] 2005-ben a Harvard Egyetem fizikai tanszéke az ő tiszteletére rendezte a "SidneyFest" konferenciát, a kvantumtérelméletekről és a kvantum-színdinamikáról.

A tudományos munkássága mellett Coleman nagytudományos-fantasztikus rajongó volt. Az Advent: Publishers [9] egyik alapítója volt, és időnként könyveket írt a The Magazine of Fantasy és a Science Fiction számára. [10]

Lewy-betegséggel folytatott hosszú küzdelem után halt meg 2007-ben. [11]

A fizikához való hozzájárulása

Legismertebb művei közül néhány

  • Bozonizáció
  • Coleman–Mandula tétel [12]
  • Tadpoles-gráfok
  • Coleman-tétel [13]
  • A Thirring-modell és a kvantum sine-Gordon egyenlet ekvivalenciája [14]
  • A hamis vákuum félklasszikus elemzése
  • Coleman–Weinberg potenciál
  • Q-labdák a vékonyfalú korlátban
  • Előadások Erice-ben, amelyek közül néhányat az Aspects of Symmetry [5] című könyve is megőrzött (áttekintés és tanítás)

Híres idézetek

  • "Az igazság megismeréséhez ezer hazugságot kell elképzelni" [15]
  • "A kvantumgravitáció köztudottan olyan téma, ahol a problémák jóval többen vannak, mint az eredmények." [16]

Megjegyzések

Külső linkek

  1. ↑ "He was a giant in a peculiar sense, because he's not known to the general populace"
  2. ↑ Sidney Coleman; Harvard icon taught physics classes with wit
  3. ↑ L. Ryder, "Symmetry breaking", J. Phys.
  4. ↑ Brading, Katherine and Castellani, Elena, "Symmetry and Symmetry Breaking", The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Fall 2008 Edition), Edward N. Zalta (ed.),
  5. ↑ a b Sidney Coleman. Aspects of Symmetry. Cambridge University Press (1988). ISBN 0-521-31827-0  Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „Aspects” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  6. ↑ Sidney Coleman, Lectures on Quantum Field Theory, World Scientific (2019) ISBN 978-981-4635-50-9.
  7. ↑ Sopka, Katherine.
  8. ↑ NAS Award for Scientific Reviewing. National Academy of Sciences. [2011. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 27.)
  9. ↑ "Sidney Coleman Dies at 70"
  10. ↑ ISFDB bibliography
  11. ↑ "Sidney Richard Coleman"
  12. ↑ Sidney Coleman and Jeffrey Mandula (1967). „All Possible Symmetries of the S Matrix”. Physical Review 159 (5), 1251–1256. o. DOI:10.1103/PhysRev.159.1251.  
  13. ↑ Sidney Coleman (1973). „There are no Goldstone bosons in two dimensions”. Communications in Mathematical Physics 31 (4), 259–264. o. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/BF01646487. (Hozzáférés: 2008. április 5.)  
  14. ↑ Coleman (1975). „Quantum sine-Gordon equation as the massive Thirring model”. Physical Review D 11 (8), 2088–2097. o. DOI:10.1103/PhysRevD.11.2088.  
  15. ↑ Socolow: Reminiscences of Sidney Coleman. [2019. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. ↑ Coleman, S.. Quantum Cosmology and Baby Universes (angol nyelven). DOI: 10.1142/1190 (1991. május 3.). ISBN 978-981-02-0345-0 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sidney_Coleman&oldid=26897056”