POLD2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
POLD2
Azonosítók
JelPOLD2
Entrez5425
OMIM600815
RefSeqNM_001127218
UniProtP49005
PDB3E0J
Egyéb adatok
Lokusz7. krom. p13

A DNS-polimeráz δ 2. alegysége a POLD2 gén által kódolt enzim.[1][2] A DNS-polimeráz δ egyik szabályzó része.

Funkció[szerkesztés]

A POLD2 a DNS-polimeráz δ funkcióját szabályozza, annak többi alegységét támasztja.[3]

A POLD2 szükséges a genomstabilitáshoz és az epigenetikai szabályzáshoz, azonban a DNS-metilációt nem szabályozza.[4] A POLD2-hiányos egerek az embrionális fejlődés korai szakaszában, a gasztruláció előtt meghalnak, noha E3,5 blasztocisztaállapotban normál morfológiát mutatnak.[5] E mutáns blasztociszták nem tudnak a zona pellucidából kimenni, ami csökkent blasztocisztafunkciót okoz.[5] E fenotípusok továbbá csökkent sejtproliferációt és torzult primitív entoderma- és epiblaszt-hozzárendelést mutatnak a második sejtvonalban.[5]

A POLD2 és a POLD3 a transzléziós szintézisben a DNS-polimeráz ζ tagjaival, a REV3L-lel és a MAD2L2-vel való fehérje-fehérje kölcsönhatásaik révén vesznek részt.[6]

Klinikai jelentőség[szerkesztés]

Rák[szerkesztés]

A POLD2-expresszió shRNS-sel történő csökkentése a glioblasztóma sejtjeit érzékenyíti a DNS-károsító szerekre, például a ciszplatinra, valamint a γ-sugárzásra, ezek alapján a POLD2 szükséges a tumorok DNS-stabilizálásához.[3] A POLD2-expresszió számos más tumorban, például petefészekrákban vagy rosszul differenciált serosalis rákban is magas.[3] Ezek alapján a POLD2-expresszió-növekedés növeli a tumorsejt-proliferációt, a klonogenitást és az invazivitást.[3]

Immunhiány[szerkesztés]

A DNS-polimeráz δ-hiány szindrómás immunhiányt okoz replikatív stresszel.

Kölcsönhatások[szerkesztés]

A POLD2 kölcsönhat a PCNA-val,[7] a POLD1-gyel, a POLD3-mal és a POLD4-gyel.[3]

Az FF483–484 motívum a DNS-polimeráz η-ban a POLD2-vel való kölcsönhatást mediálja, a DNS-károsodás-tűrését okozva.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Zhang J, Tan CK, McMullen B, Downey KM, So AG (1996. február 1.). „Cloning of the cDNAs for the small subunits of bovine and human DNA polymerase delta and chromosomal location of the human gene (POLD2)”. Genomics 29 (1), 179–86. o. DOI:10.1006/geno.1995.1229. PMID 8530069.  
  2. ↑ Entrez Gene: POLD2 polymerase (DNA directed), delta 2, regulatory subunit 50kDa
  3. ↑ a b c d e Xu Q, Hu C, Zhu Y, Wang K, Lal B, Li L, Tang J, Wei S, Huang G, Xia S, Lv S, Laterra J, Jiang Y, Li Y. „ShRNA-based POLD2 expression knockdown Sensitizes Glioblastoma to DNA-Damaging Therapeutics”. Cancer Lett 482, 126–135. o. PMID 31954770.  
  4. ↑ Zhang J, Xie S, Cheng J, Lai J, Zhu J-K, Gong Z (2016. április 25.). „The Second Subunit of DNA Polymerase Delta Is Required for Genomic Stability and Epigenetic Regulation”. Plant Physiol 171 (2), 1192–1208. o. DOI:10.1104/pp.15.01976. PMID 27208288.  
  5. ↑ a b c Wu X, Liu Y, Wang W, Crimmings K, Williams A, Mager J, Cui W (2022. december 18.). „Early embryonic lethality of mice lacking POLD2”. Mol Reprod Dev 90 (2), 98–108. o. DOI:10.1002/mrd.23663. PMID 36528861.  
  6. ↑ Conde CD, Petronczki ÖY, Baris S, Willmann KL, Girardi E, Salzer E, Weitzer S, Ardy RC, Krolo A, Ijspeert H, Kiykim A, Karakoc-Aydiner E, Förster-Waldl E, Kager L, Pickl WF, Superti-Furga G, Martínez J, Loizou JI, Ozen A, van der Burg M, Boztug K (2019. október 1.). „Polymerase δ deficiency causes syndromic immunodeficiency with replicative stress”. J Clin Invest 129 (10), 4194–4206. o. DOI:10.1172/JCI128903. PMID 31449058.  
  7. ↑ Lu, Xiaoqing (2002. július 1.). „Direct interaction of proliferating cell nuclear antigen with the small subunit of DNA polymerase delta”. J. Biol. Chem., United States 277 (27), 24340–5. o. DOI:10.1074/jbc.M200065200. ISSN 0021-9258. PMID 11986310.  
  8. ↑ Baldeck N, Janel-Bintz R, Wagner J, Tissier A, Fuchs RP, Burkovics P, Haracska L, Despras E, Bichara M, Chatton B, Cordonnier AM (2015. február 27.). „FF483–484 motif of human Polη mediates its interaction with the POLD2 subunit of Polδ and contributes to DNA damage tolerance”. Nucleic Acids Res 43 (4), 2116–2125. o. DOI:10.1093/nar/gkv076. PMID 25662213. (Hozzáférés: 2024. március 23.)  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a POLD2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Hindges R, Hübscher U (1997). „Cloning, chromosomal localization, and interspecies interaction of mouse DNA polymerase delta small subunit (PolD2).”. Genomics 44 (1), 45–51. o. DOI:10.1006/geno.1997.4838. PMID 9286699.  
  • Hisama FM (2000). „WRN or telomerase constructs reverse 4-nitroquinoline 1-oxide sensitivity in transformed Werner syndrome fibroblasts”. Cancer Res. 60 (9), 2372–6. o. PMID 10811112.  
  • Mo J (2000). „Evidence that DNA polymerase delta isolated by immunoaffinity chromatography exhibits high-molecular weight characteristics and is associated with the KIAA0039 protein and RPA”. Biochemistry 39 (24), 7245–54. o. DOI:10.1021/bi0000871. PMID 10852724.  
  • Perez A, Leon A, Lee MY (2000). „Characterization of the 5'-flanking region of the gene encoding the 50 kDa subunit of human DNA polymerase delta”. Biochim. Biophys. Acta 1493 (1–2), 231–6. o. DOI:10.1016/s0167-4781(00)00153-6. PMID 10978529.  
  • Szekely AM (2000). „Werner protein recruits DNA polymerase δ to the nucleolus”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 97 (21), 11365–70. o. DOI:10.1073/pnas.97.21.11365. PMID 11027336.  
  • He H, Tan CK, Downey KM, So AG (2001). „A tumor necrosis factor α- and interleukin 6-inducible protein that interacts with the small subunit of DNA polymerase δ and proliferating cell nuclear antigen”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 98 (21), 11979–84. o. DOI:10.1073/pnas.221452098. PMID 11593007.  
  • Lu X (2002). „Direct interaction of proliferating cell nuclear antigen with the small subunit of DNA polymerase delta”. J. Biol. Chem. 277 (27), 24340–5. o. DOI:10.1074/jbc.M200065200. PMID 11986310.  
  • Ohta S (2002). „A proteomics approach to identify proliferating cell nuclear antigen (PCNA)-binding proteins in human cell lysates. Identification of the human CHL12/RFCs2-5 complex as a novel PCNA-binding protein”. J. Biol. Chem. 277 (43), 40362–7. o. DOI:10.1074/jbc.M206194200. PMID 12171929.  
  • Strausberg RL (2003). „Generation and initial analysis of more than 15,000 full-length human and mouse cDNA sequences”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 99 (26), 16899–903. o. DOI:10.1073/pnas.242603899. PMID 12477932.  
  • Liu L (2003). „Identification of a novel protein, PDIP38, that interacts with the p50 subunit of DNA polymerase delta and proliferating cell nuclear antigen”. J. Biol. Chem. 278 (12), 10041–7. o. DOI:10.1074/jbc.M208694200. PMID 12522211.  
  • Scherer SW (2003). „Human Chromosome 7: DNA Sequence and Biology”. Science 300 (5620), 767–72. o. DOI:10.1126/science.1083423. PMID 12690205.  
  • Lehner B, Sanderson CM (2004). „A Protein Interaction Framework for Human mRNA Degradation”. Genome Res. 14 (7), 1315–23. o. DOI:10.1101/gr.2122004. PMID 15231747.  
  • Gerhard DS (2004). „The Status, Quality, and Expansion of the NIH Full-Length cDNA Project: The Mammalian Gene Collection (MGC)”. Genome Res. 14 (10B), 2121–7. o. DOI:10.1101/gr.2596504. PMID 15489334.  
  • Tsurimoto T (2005). „Human Werner helicase interacting protein 1 (WRNIP1) functions as a novel modulator for DNA polymerase delta”. Genes Cells 10 (1), 13–22. o. DOI:10.1111/j.1365-2443.2004.00812.x. PMID 15670210.  
  • Rual JF (2005). „Towards a proteome-scale map of the human protein-protein interaction network”. Nature 437 (7062), 1173–8. o. DOI:10.1038/nature04209. PMID 16189514.  
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=POLD2&oldid=27006086”