Kecskefűz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kecskefűz
Németországi példányok
Németországi példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Nemzetség: Fűz (Salix)
Alnemzetség: Salix subg. Caprisalix
Fajcsoport: Salix sect. Vetrix
Faj: S. caprea
Tudományos név
Salix caprea
L. 1753
Szinonimák
  • Salix bakko KIMURA
  • Salix coaetanea Flod.
  • Salix hultenii Flod.
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kecskefűz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskefűz témájú médiaállományokat és Kecskefűz témájú kategóriát.

A kecskefűz (Salix caprea) a Malpighiales rendjébe, ezen belül a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ez a növény Európában és Ázsia nyugati- és középső részein őshonos.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

A kecskefűz 3-10 méter magas, termetes bokor vagy kisebb fa. Levelei 4-10 centiméter hosszúak és 2-4 centiméter szélesek, közepükön vagy a közepük fölött a legszélesebbek, elliptikusak vagy csaknem kerekdedek, hegyesek vagy tompák, rövid hegybe végződnek; felül kopaszak vagy elszórtan szőrösek, színük fénytelen olajzöld, érhálózatuk a levéllemez széle felé kifejezetten besüllyedt, fonákuk szürkésen molyhos szőrű. A feltűnően nagy barkavirágzatok lombfakadás előtt jelennek meg, felnyílás előtt ezüstös-fehér, prémes szőrőzet burkolja őket.

Életmódja[szerkesztés]

A kecskefűz a dombvidékektől mintegy 2000 méter magasságig nyirkos, gyakran vízfolyásos vályogtalajokon, erdei vágásokban, erdőszéleken, ligeterdőkben, tölgyesekben fordul elő. Erdei irtásterületeken, töltéseken, kavicsbányákban az elsőként megjelenő fás növények közé tartozik. Nem különösebben igényes, a gyengébb minőségű, de megfelelően nyirkos és jól szellőzött talajokon is jól fejlődik.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Meikle, R. D. (1984). Willows and Poplars of Great Britain and Ireland. BSBI Handbook 4. ISBN 0-901158-07-0.

Források[szerkesztés]