Zöld szajkó
Zöld szajkó | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Cyanocorax yncas (Boddaert, 1783) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Zöld szajkó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld szajkó témájú médiaállományokat és Zöld szajkó témájú kategóriát. |
A zöld szajkó (Cyanocorax yncas) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Pieter Boddaert holland orvos, biológus és ornitológus írta le 1783-ban, a Corvus nembe Corvus yncas néven.[3] Egyes szervezetek az északi és a déli populációt szétbontják, akkor az északi neve Cyanocorax luxuosus, melyet René Lesson írt le 1839-ben.
Alfajai
[szerkesztés]- Cyanocorax yncas cyanodorsalis Dubois, 1874
- Cyanocorax yncas galeatus (Ridgway, 1900)
- Cyanocorax yncas guatimalensis (Bonaparte, 1850)
- Cyanocorax yncas longirostris (Carriker, 1933)
- Cyanocorax yncas yncas (Boddaert, 1783)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Az északi populáció az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Guatemala, Honduras és Nicaragua területén honos. A déli Belize, Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela területén.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, szavannák és cserjések, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4] Mexikóban például 1800 méteren is megtalálható, valamint az Andokban is 1800–4000 méter között.
Megjelenése
[szerkesztés]Átlagos testhossza 27 centiméter, testtömege 66-92 gramm.[5] Az északi populáció kisebb, csak 25–29 centiméter, mint a déli populációé, melynek testhossza 29,5–34 centiméter. A két populáció között a különbség észrevehető a tollazaton is.
-
Egyik északi
-
és déli alfaja
Életmódja
[szerkesztés]Tápláléka főképp rovarokból és más gerinctelenekből áll, valamint magvakból és gyümölcsökből. Megfigyelték a fajnál hogy használ pálcikát segítségképpen a rovarok megszerzéséhez a fakéreg alól.
Szaporodása
[szerkesztés]A zöld szajkó fészkét fára vagy bokorra készíti, fészekalja 3–5 tojásból áll. A tojásokon csak a tojó kotlik, viszont a fiókákat mindkét szülő táplálja. A fiatalok több évig a szülők mellett tartózkodnak és segítenek a fióka nevelésben.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. február 22.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. február 22.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. február 22.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. február 22.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. február 22.)