Zsakó Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zsakó Erzsébet
Született 1930. december 10.
Kolozsvár
Elhunyt 2023. január 19. (92 évesen)[1]
Kolozsvár
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása textilmérnök,
műszaki szakíró,
egyházi író
SablonWikidataSegítség

Zsakó Erzsébet (Kolozsvár, 1930. december 10. – Kolozsvár, 2023. január 19.) erdélyi magyar textilmérnök, műszaki szakíró és unitárius egyházi író, Zsakó János testvére.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Unitárius banktisztviselő családjában született. Középiskolai tanulmányokat a kolozsvári Református Leánygimnáziumban (1941–45) és az Unitárius Ipari Leányiskolában (1945–49) folytatott. 1953–59 között a iaşi-i Műegyetemen szerzett textilmérnöki diplomát. 1949-től 1986-ig a kolozsvári Someşul kötöttárugyárban dolgozott egyre felelősségteljesebb, magasabb szakképzettséget kívánó beosztásokban, 1973-78 közt számítástechnikai osztályvezető, 1978-86 közt a II. számú gyáregységet vezette.

Az 1989-es romániai forradalom után újraéledt az egyházi élet és újra megalakultak a civilszervezetek, ezek a körülmények Zsakó Erzsébet életét is megváltoztatták, 1990-től az Unitárius Nőszövetség kolozsvári szervezőinek egyike, majd 1992-2001 közt az Unitárius Nők Országos Szövetségének (UNOSZ) elnöke, a továbbiakban örökös tiszteletbeli elnöke. Az unitárius egyház főtanácsi tagja, majd presbiter. Az EKE, az EMKE és az EME tagja.

Első írása az Industria Textilă c. szaklapban jelent meg 1962-ben, ezenkívül a Magyar Textiltechnika c. folyóiratban, az Unitárius Közlönyben, a Keresztény Magvetőben és a 22 c. lapban közölt cikkeket.

Az Unitárius Nőszövetség történetét tartalmazó kötetét 2004 januárjában mutatták be Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében. A könyv nyomon követi az unitárius nőmozgalom történetét a 19. század utolsó évtizedeitől a 20. század végéig. Szabó Árpád unitárius püspök szerint a könyv az unitárius múlt évszázados szerepét hozza élet közelbe. Gaal György kiemelte, hogy megvalósult az Unitárius Egyház történetének megismeréséhez szükséges részegységek feltárása.[2]

Írásai a Keresztény Magvetőből[szerkesztés]

  • Dr. Mikó Lőrincné Zsakó Aranka (1989)
  • Az unitárius nőmozgalom kialakulása és a női eszmény fejlődése (1992)
  • Mária vagy Márta? A nő szerepe ma az egyház és a nemzet életében (1995)

Kötete[szerkesztés]

  • Hinni és tenni. Az Unitárius Nőszövetség története; Magyar Unitárius Egyház, Kolozsvár, 2003

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Zsakó Erzsébet az unitárius egyház keretében kifejtett közösségépítő és közművelődési tevékenységéért, valamint az UNOSZ újjászervezéséért részesült a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben 2013. március 14-én.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyászjelentés, Szabadság, 2023. január 21., http://szabadsag.ro/-/gyaszhir_zsako
  2. Csomafáy Ferenc: A szellem gyertyája. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2004. január 6. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán).
  3. Magyar állami kitüntetések unitárius személyiségeknek. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.)
  4. Paskucz Viola interjúja Zsakó Erzsébettel Hinni és tenni címen, Unitárius Közlöny, 2013/4. sz.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017: Zsakó Erzsébet