Zöld levéltetű

Zöld levéltetű
	Levéltetű-kolóniák egy rózsán
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Öregrend:	Paraneoptera;
Rend:	Félfedelesszárnyúak (Hemiptera);
Alrend:	Növénytetvek (Sternorrhyncha);
Öregcsalád:	Levéltetvek (Aphidoidea);
Család:	Valódi levéltetűfélék (Aphididae);
Alcsalád:	Aphidinae;
Nemzetség:	Macrosiphini;
Nem:	Macrosiphum;
Faj:	M. rosae;
Tudományos név
	Macrosiphum rosae; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	Aphis rosae Linnaeus, 1758;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zöld levéltetű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld levéltetű témájú médiaállományokat és Zöld levéltetű témájú kategóriát.

A zöld levéltetű vagy zöld rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A zöld levéltetű Európában honos. A rózsatermesztők nagy bánatára igen gyakori, és komoly károkat okozhat. Az intenzív vegyszeres védekezéssel szemben is ellenálló. A méreganyagok bevetése után hamarosan már feltűnnek az új jövevények.

Megjelenése

A zöld levéltetű 3,5–4 milliméter nagyságú szipókás rovar. Színezete általában zöld, bőre majdnem átlátszó. A színeltérések bizonyos mértékig a zöld levéltetű testnedvének színétől függnek. A kifejlődött zöld rózsa-levéltetűk lehetnek szárnyasak vagy szárnyatlanok. Szárnyuk üvegszerűen áttetsző, segítségével nagy távolságokra eljuthatnak, de nem mindig van szükség aktív repülésre, főleg ha a szél sodorja őket. Csápjai testével majdnem egyforma hosszúak, és hátrafelé nyúlnak el a test fölött.

Életmódja

A zöld rózsa-levéltetű sövények, erdőszélek és kertek lakója. Mindenekelőtt a rózsán él, amelynek fiatal hajtásait és rügyeit szívogatja. Emellett a kárdin és az ördögszemen is előfordul.

Szaporodása

A faj terjesztését a szárnyas alakok végzik. Párosodása után a nőstény legtöbbször ősszel rakja le petéit, amelyek áttelelnek. A lárvák kora tavasszal kelnek ki, és kifejlődésükhöz 10 napra van szükségük. Eközben négyszer vedlenek. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak szűznemzéssel tavasszal és nyáron. A nyári családalapító anyák (nem megtermékenyített nőstények) egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.

Források

Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap