Zöld levéltetű
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Levéltetű-kolóniák egy rózsán
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Macrosiphum rosae Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zöld levéltetű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld levéltetű témájú médiaállományokat és Zöld levéltetű témájú kategóriát. |
A zöld levéltetű vagy zöld rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A zöld levéltetű Európában honos. A rózsatermesztők nagy bánatára igen gyakori, és komoly károkat okozhat. Az intenzív vegyszeres védekezéssel szemben is ellenálló. A méreganyagok bevetése után hamarosan már feltűnnek az új jövevények.
Megjelenése[szerkesztés]
A zöld levéltetű 3,5–4 milliméter nagyságú szipókás rovar. Színezete általában zöld, bőre majdnem átlátszó. A színeltérések bizonyos mértékig a zöld levéltetű testnedvének színétől függnek. A kifejlődött zöld rózsa-levéltetűk lehetnek szárnyasak vagy szárnyatlanok. Szárnyuk üvegszerűen áttetsző, segítségével nagy távolságokra eljuthatnak, de nem mindig van szükség aktív repülésre, főleg ha a szél sodorja őket. Csápjai testével majdnem egyforma hosszúak, és hátrafelé nyúlnak el a test fölött.
Életmódja[szerkesztés]
A zöld rózsa-levéltetű sövények, erdőszélek és kertek lakója. Mindenekelőtt a rózsán él, amelynek fiatal hajtásait és rügyeit szívogatja. Emellett a kárdin és az ördögszemen is előfordul.
Szaporodása[szerkesztés]
A faj terjesztését a szárnyas alakok végzik. Párosodása után a nőstény legtöbbször ősszel rakja le petéit, amelyek áttelelnek. A lárvák kora tavasszal kelnek ki, és kifejlődésükhöz 10 napra van szükségük. Eközben négyszer vedlenek. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak szűznemzéssel tavasszal és nyáron. A nyári családalapító anyák (nem megtermékenyített nőstények) egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
