William Baffin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Baffin
Született 1584[1]
London
Elhunyt 1622. január 23. (37-38 évesen)
Hormuz[2]
Állampolgársága Angol Királyság
Foglalkozása felfedező
Halál oka lövési seb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Baffin témájú médiaállományokat.

William Baffin (15841622. január 3., Hormuz, Perzsa-öböl) angol tengerész, utazó.

Élete[szerkesztés]

Angliában született. Korának egyik legjobb és legelismertebb tengerészeként többnyire nem mint kapitány, hanem mint kormányos vett részt Henry Hudson, Thomas Button és mások a Davis-szoroson át az Északnyugati átjáró felkutatására indított útjain.

Robert Bylot kapitány kormányosaként a Discovery[3] fedélzetén 1612-ben, majd 1615–1616-ban vett részt az Északnyugati átjáró kutatásában. 1612-ben Hudson útját követve behatolt a Hudson-öbölbe, ahol megállapította, hogy az öbölbe a dagályhullám kelet, azaz az Atlanti-óceán felől hatol be, tehát Hudson tévedett: az öböl nem lehet a Csendes-óceán része.[4] Következő útján ezért a Davis-szoros felé próbálkozott.

1615-ben bejárta Grönland nyugati partvidékét, felfedezte a Resolution-szigeteket, 1616-ban pedig a Jones-szorost (Jones Sound). A később róla elnevezett Baffin-tenger északi kijárójánál jégtorlaszt talált, ezért vissza kellett fordulnia. Felderítette a Baffin-sziget északi partjait, viszont a köd miatt nem vette észre a szigettől északra nyugatnak vezető Lancaster-szorost, ezért a Baffin-tengert zárt öbölnek vélte.[4] Útjának kudarcára alapozva kijelentette, hogy északnyugati átjáró nincsen, és annyira tekintélyes volt, hogy ezután bő évszázadig (1818-ig) nem is próbálkoztak többet annak földerítésével.

Ő használta föl először a tengeren a hold járását a hosszúság meghatározására. Erre nagy szükség volt az északi vizeken, ahol a mágneses észak jelentősen különbözött a földrajzi északtól. Eljutott az északi szélesség 78°-áig, a Smith-szorosig (Smith Sund), ahol a mágnestű addig valaha észlelt legnagyobb elhajlását figyelte meg (56° északról nyugatnak).

Angliába visszatérve a Brit Kelet-indiai Társaság utazó alkalmazottja lett. Második indiai útján, 1622-ben a Társaság flottája megostromolta a portugálok birtokában lévő Hormuz szigetét[5]), és Baffin elesett a csatában.

Hajónaplóját (Voyages towards the North-West) 1849-ben jelentették meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Баффин Уильям, 2015. szeptember 28.
  3. A tengernevek eredete
  4. ^ a b Mendöl Tibor: A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 463 246 7 p. 130.
  5. Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Baffin témájú médiaállományokat.