Wilhelm von Engerth
| Wilhelm von Engerth | |
 | |
| Andreas Bauer litográfiáján, 1879 | |
| Született | 1814. május 26.[1] Pleß (Szilézia) |
| Elhunyt | 1884. szeptember 4. (70 évesen)[1] Leesdorf |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | osztrák |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Stadtpfarrfriedhof Baden (03/01/M31+32)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm von Engerth témájú médiaállományokat. | |
Wilhelm von Engerth (Pleß (Szilézia, Porosz Királyság), 1814. május 26. – Leesdorf (ma Baden bei Wien része), 1884. szeptember 4.) osztrák építész és mérnök, elsősorban a hegyvidéki vasutakra tervezett gőzmozdonyairól vált híressé. Öccse, Eduard von Engerth ismert történelmi- és életképfestő volt.
Élete, munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Wilhelm Engerth 1834-től Bécsben tanult, ahol először építész, majd gépész tanulmányokat folytatott. Iskoláinak elvégezése után Galíciában dolgozott, ahol építészként számos megbízást kapott. Bécsbe visszatérve a gépészmérnöki hivatást folytatta, a bécsi műszaki egyetem mechanika tanszékén először tanársegéd, később az ábrázoló geometria előadó professzora lett. 1844-től a Grazi Egyetem mechanika és gépészprofesszoraként tevékenykedett.
A hegyvidéki jellegű semmeringi vasút számára olyan szerkocsis gőzmozdonyt tervezett, amelyek adhéziós vontatással le tudta küzdeni az addig egyedülállóan nagy emelkedési viszonyokat, illetve képes volt csekély ívellenállással közlekedni a hegyi vasút kis sugarú íveiben. Az Engerth tervei alapján gyártásba vett gőzmozdonyokat, kifejlesztője után Engerth-rendszerű mozdonyoknak nevezték.
1850-ben műszaki tanácsossá választották az osztrák vasúti ügyekkel foglalkozó igazgatóságon, később a Kereskedelmi Minisztériumban a gépészmérnöki részleg vezetésével bízták meg. 1855-től az osztrák Államvasút-társaság (németül Staatseisenbahngesellschaft, röviden StEG) vezetőségében kapott állást, majd a vasúttársaság főigazgatója lett.
1860-ban felhagyott az állami szerepvállalásokkal és az osztrák műszaki képzés átalakításán fáradozott. A Duna szabályozásának lelkes támogatója lett, Engerth úszó gátat (Brigittenauer Schwimmtor) tervezett, amellyel megvédte a bécsi Duna-csatornát a folyam zajló jegétől.
Az 1873-ban rendezett bécsi világkiállítás csarnokait nemcsak megtervezte, hanem azok építését is irányította. Kapcsolatai révén sürgette az Arlberg hegységen át vezetett vasútvonal (Arlbergbahn) építésének ügyintézését.
Engerthet 1874-ben az osztrák parlament felsőházának tagjává választották, majd 1875-ben érdemeinek elismerésére bárói címet kapott.
Emlékezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1886-ban Bécs Brigittenau nevű városrészében (XX. kerület) utcát nevezték el róla.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
- ↑ "stadtpfarrfriedhof-baden.at/verstorbenensuche/personendaten/?pdb=5102".
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Új német életrajzi gyűjtemény" (html) (német nyelven). Hozzáférés: 2011. február 18.
- "Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950" (pdf) (német nyelven). Hozzáférés: 2011. február 18.
- "Wilhelm von Engerth életrajza" (html) (német nyelven). www.peter-hug.ch. Hozzáférés: 2011. február 18.
