Ugrás a tartalomhoz

Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2010-07-21

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

új bejegyzések, változtatások ellenőrzése

[szerkesztés]
Kedves új szerkesztő!
Kérdésedet máris átmásoltam, ott megkapod a választ!
Lásd még a balra fent lévő Wikipédia-embléma alatt a felsorolt linkeket, köztük a Részvétel szekciót, s benne az Új szerkesztőknek menüpontot!
(Ha nem találnál el kérdésed új helyéhez, akkor katt ide: Wikipédia:Kocsmafal_(kezdőknek)#új_bejegyzések,változtatások_ellenőrzése )
vitorlavita 2010. július 21., 15:05 (CEST)[válasz]

Nevetés

[szerkesztés]
Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!

Azt szeretném megtudni, hogy a sitcomokban ki találta ki a nevetést? Amikor poénokat mondanak, akkor mintha a közönség nevetne. Ez mire jó?
--80.99.210.221 (vita) 2010. július 21., 21:09 (CEST)[válasz]

válasz:

Szócikkünk Szituációs_komédia#Televízió bizonyos áttekintést ad kérdésedre.
További javaslat: Google(aláröhögős sitcom)-találati lista - nem hiszem, hogy megtudhatjuk a "feltaláló" nevét...
vitorlavita 2010. július 21., 23:25 (CEST)[válasz]

(Szerkesztési ütközés után) A feltalálás körülményeiről nem tudok mondani semmit. Azt viszont tudom, hogy nálunk az 1969-ben készült A buszon sorozatban volt először ilyen hallható, furcsálkodva is fogadta a magyar néző, külön beszéltek is róla, hogy ez "odaát" így szokás. Három féle változata van: az egyik esetben egy bonyolult gép segítségével lehet kiválasztani és a felvétel alá keverni a rendező által megfelelőnek tartott nevetésfajtát. a csendes kuncogástól az ovációig. Woody Allen az Annie Hall című filmjében ezt ki is cikizte. A másik változat az, amikor az elkészült epizódot közönség előtt vetítik le, és annak reakcióját felveszik, majd utólag a filmhez keverik. Galla Miklós annak idején leszögezte, hogy az általa hozzánk eljuttatott, 1969-ben indult Monty Python's Flying Circus epizódjaiban hallható nevetés szigorúan így készült, tehát nem megrendezett, gép nevetést adtak a film alá. A harmadik változat pedig az, amikor már maga a felvétel is közönség előtt készül, a játékfilmek tanúsága szerint sok sitcom készülhet ma így. Hogy aztán ott a közönség nevetése mennyire spontán, arról valamennyire árulkodhat az is, hogy a "TAPS" feliratú, kivilágítható táblák és a kamera elől rejtve a közönség előtt hadonászó "nevetéskarmester" divatja a kereskedelmi tévék kivirágzásával nálunk is természetessé vált. Voltak esetek, amikor az Oscar-díj átadóünnepségét élőben nézhettem olyan tévécsatornán, amelyiken a reklámszünetben sem kapcsoltak el a helyszínről, mindent láttunk, de főleg hallottunk. És amikor közeledett a helyszínre visszakapcsolás pillanata, a többszörös Oscar-díjas, mindenféle díjas, százféle rangos kitüntést birtokló világsztárokkal megtűzdelt közönséget felszólította a megafon, hogy "Applause please!" És a vendégek tapsoltak, mert ők is ismerik a szakmát.

És hogy miért az előnevetés? Ismerjük a ripacs komédiás és a rossz viccmesélő figuráit, akik mindig hangosan nevetnek a saját poénjukon, hogy a hallgatójuk rájöhessen, hol volt a poén, és legalább udvariasságból velük nevessen. És az is igaz, hogy társaságban jobban megy a nevetés, a társaság tagjai egymást figyelmeztetik a nevetéssel arra, hogy hol volt a poén, de komolyra véve: a nevetés és a jókedv visszacsatolásos jelenség, a másik jókedve ránk is átragad, ahogy a szólás is tartja. Bő harminc éve egyszer láttam egy röhögőzsákot, amely egy tenyérnyi zsákocskába rejtett, gombnyomással indítható apró lemezjátszó, és amely percekig produkálja valaki harsány, gurgulázó röhögését. Lehet, hogy még mindig van ilyen, bár bizonyára elektronikus változatban. És bizony, úgy fél perc után mi is elnevettük magunkat, pedig csak az ismeretlen "művész" röhögését hallottuk. Mi tulajdonképpen azon nevettünk, ahogy a másik nevet, de nevettünk. És már kiderítették, hogy a nevetés, bármi is az oka, önmagában is gyógyítja a lelket. Sőt, nemrég láttam egy kisfilmben egy német kutató zseniális kísérletét, amellyel azt igazolta, hogy pusztán a száj nevető alakban tartása is javítja kicsit a kedélyt. - Orion 8 vita 2010. július 21., 23:42 (CEST)[válasz]

Köszönöm a választ! – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 80.99.210.221 (vitalap | szerkesztései) 2010. július 22., 01:38