Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz
(Wenzel Anton Kaunitz)
Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz
Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz
Született 1711. február 2.[1][2][3]
Bécs[4][5]
Elhunyt 1794. június 27. (83 évesen)[1][2][3]
Bécs[6][5]
Állampolgársága osztrák
Gyermekei
  • Joseph Clemens von Kaunitz-Reitberg
  • Ernst Christoph von Kaunitz-Rietberg
  • Dominik Andreas Kaunitz-Rietberg-Questenberg
  • Franz Wenzel, Graf von Kaunitz-Rietberg
Szülei Maria Ernestine Francisca von Rietberg
Maximilian Ulrich von Kaunitz-Rietberg
Foglalkozása
  • politikus
  • diplomata
Kitüntetései Aranygyapjas rend lovagja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz témájú médiaállományokat.

Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz (Bécs, 1711. február 2. – Bécs, Mariahilf (ma: Bécs 6. kerülete), 1794. június 27.): osztrák államférfi, diplomata. 1764-től Rietberg hercege (Reichsfürst von Kaunitz-Rietberg).

Életútja[szerkesztés]

Apja, gróf Fortunatus Josef Maximilian Oldřich (1679-1746), anyja, Maria Franziska von Ostfriesland, Rietberg grófnője (1686-1758) volt.[7] Tudatosan készült a hivatali pályára, tanulmányai során a felvilágosult abszolutizmus híve lett. 1741-től lépett diplomáciai szolgálatba. 1750-től az Habsburg Birodalom párizsi követe volt egészen 1753-ig, ekkor építette ki kiváló francia kapcsolatait. 1753-tól közel 40 éven keresztül kancellárként irányította Ausztriát, főként Mária Terézia alatt volt korlátlan befolyása, mind a bel-, mind a külpolitika irányításában. Jelentős szerepet játszott a Habsburgok magyarországi és erdélyi központosító törekvéseinek megvalósításában; elképzeléseinek többsége II. József és II. Lipót német-római császárok uralkodása alatt vált gyakorlattá.

A külpolitikában a fő ellenségnek Poroszországot tartotta, ezért 1756-ban létrehozta az osztrák–francia szövetséget, és ezzel előkészítette az Ausztria és a Porosz Királyság között 1756-ban kitört, Szilézia birtoklásáért folyó hétéves háborút, amelynek során Ausztriának azonban nem sikerült visszaszereznie a gazdag tartományt a poroszoktól.

A háborút lezáró hubertusburgi békeszerződés megkötése után 1772-ben közreműködött Lengyelország első felosztásában, megszerezve Galíciát a Habsburg Birodalom számára. A francia forradalom 1789-es kitörése után 1791 júliusában szövetségi szerződést kötött II. Frigyes Vilmos porosz királlyal, amely Franciaország ellen irányult. II. Lipóttal már nem volt harmonikus a kapcsolata, ezért 1792-ben, II. Ferenc császár trónra lépésekor visszavonult a politikai életből.

A 18. század európai eseményeit jelentősen befolyásoló államférfi visszavonulása után röviddel, 1794-ben hunyt el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  5. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978). (Hozzáférés: 2015. szeptember 28.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. genealogy.eu Kaunitz family 04

Források[szerkesztés]

  • Mitták Ferenc: Képes magyar história; Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 2006; ISBN 978 963 596 629 5