Weltner Andor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Weltner Andor
Született1910. október 19.
Pápa
Elhunyt1978. szeptember 21. (67 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiWeltner Sándor
Lővy Margit
Foglalkozása
  • jogtudós
  • egyetemi oktató
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932)
KitüntetéseiAkadémiai Díj (1966)
SírhelyeFarkasréti temető (6/1-1-85)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Weltner Andor (Pápa, 1910. október 19.[3] – Budapest, 1978. szeptember 21.) jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A munkajog területén a legkiemelkedőbb hazai szaktekintélyek közé tartozott. Átfogó munkajogi tudományos munkássága mellett a munkaszociológia és a munkavédelem jogi vonatkozásaival is foglalkozott.

Életútja[szerkesztés]

Szülei Weltner Sándor (1875–1959)[4] orvos ezredes és Lővy Margit voltak.[5] Apai nagyszülei Weltner Károly (1837–1915)[6] kereskedő és Kohn Rozália (1840–1920),[7] anyai nagyszülei Lővy Adolf (1847–1908)[8] kincstári szállító és Wohl Matild voltak. Schulhof Izsák budai tudós rabbi leszármazottja.

Jogtudományi doktori oklevelét 1932-ben szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1932–1933-ban sorkatonai szolgálatát teljesítette az I. honvéd gyalogezred karpaszományosaként. Leszerelését követően, 1933 és 1937 között előbb szülővárosában, Pápán, Kaufmann Andornál, majd a fővárosban dolgozott ügyvédjelöltként. 1937-ben sikeresen letette a bírói és ügyvédi vizsgát, ezt követően 1942-ig Glückstahl Andor ügyvédi irodájában volt alkalmazott. 1942–1943-ban a keleti fronton, a Don-kanyarban, 1944-ben Zirc és Hatvan környékén volt munkaszolgálatos. Röviddel ezután a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan előbb Offenburgba, majd Dachauba került. A tábor felszabadítását követően 1945 augusztusában tért haza Magyarországra.

1945-ben Budapesten megnyitotta saját ügyvédi irodáját, amely 1948-ig működött. Ezzel párhuzamosan 1946-tól oktatott a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem munkajogi tanszékén mint megbízott előadó, 1948-ban pedig a gazdasági munkajog magántanárává habilitált a Magyar Agrártudományi Egyetemen. 1948-ban több társával együtt megalapították Magyarország első ügyvédi munkaközösségét, ahol 1949-ig dolgozott. 1949-től 1952-ig a nehézipari minisztérium jogi főosztályán, illetve a kohó- és gépipari minisztérium önálló jogi osztályán folyó munkát vezette. 1951-ben megbízást kapott az ELTE munkajogi tanszékének vezetésére. 1952-ben sikeres védését követően az állam- és jogtudományok kandidátusa lett. Oktatói, tanszékvezetői munkája mellett 1956–1957-ben a jogtudományi kar dékáni, 1957–1958-ban dékánhelyettesi tisztségét látta el. 1968-tól több külföldi egyetemen előadott vendégprofesszorként (Bécs, Göttingen, Linz, London, Róma, Tampere). 1971-ben megszerezte az állam- és jogtudományok doktora címet.

Oktatói pályájával párhuzamosan, 1952-től 1972-ig volt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kormányszakértője.

Munkássága[szerkesztés]

Pályája kezdetén érdeklődése elsősorban a gazdasági jog egyes kérdéseire irányult. Behatóan foglalkozott például a devizakorlátozás magánjogi vonatkozásaival, később, az 1950-es években pedig a tervgazdálkodás törvényi szabályozásával is. A gazdasági jog tudományos vizsgálata örvén jutott el a munkajog területére, amelynek kiemelkedő szakértője és tudósa lett. A második világháborút követően jelentősen hozzájárult a munkajog alkotmányjogi és magánjogi rendszerének magyarországi kialakításához, az 1951. évi Munka törvénykönyve kodifikációjához. A magyar munkajogi szabályozás átfogó ismeretében több törvény és jogintézmény magyarázatát készítette el: közületi vállalatok fegyelmi felelőssége, Munka törvénykönyve (társszerzőként), érvénytelenség a munkajogban, munkaszerződés stb.

A szorosan munkajogi kérdések mellett előszeretettel vizsgálta a szocialista munkaszervezés egyes vonatkozásait, így például a munkafegyelem kérdését és lehetséges jogi szabályozását, a gazdálkodó és társadalmi szervek munkaszervezetét és munkaügyi gyakorlatát, az üzemi demokráciát és átfogóan a munkavédelem jogi környezetét.

Pályája során mintegy tizenöt jogtudományi monográfiát, kétszáz szakpublikációt, több, számos kiadást megért munkajogi tankönyvet és egyetemi jegyzetet írt. 1945-től 1956-ig szerkesztette a Jogtudományi Közlöny című lapot, de állandó munkatársa volt több hazai és külföldi szakfolyóiratnak is. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál Nagy Lászlóval közösen szerkesztették az 1966-tól megjelenő Munkajogi Kézikönyvek sorozatot.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1977-től haláláig elnökölte az MTA állam-, jog- és munkatudományi bizottságának munkáját. 1955-től 1977-ig a Magyar Jogászszövetség munkajogi szakosztályának elnöke volt, s elnökként irányította a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkajogi bizottságának tevékenységét is.

Jogtudományi munkássága elismeréseként 1966-ban megkapta az Akadémiai Díj első fokozatát.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Gazdasági jog. Budapest: Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete. 1949. = Gazdaság Könyvtára,   (összeállította Vadas Györggyel)
  • A munka törvénykönyve és végrehajtási szabályai. Összeáll. és a magyarázatokat írta Mikos Ferenc, Nagy László, Weltner Andor. Budapest: Jogi. 1953.  
  • A magyar munkajog: Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó. 1955.  
  • Az érvénytelenség és orvoslása a munkajogban. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1960.  
  • A szocialista munkajogviszony és az üzemi demokrácia. Budapest: Akadémiai. 1962.  
  • A munkavédelem jogi szabályai. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1963.  
  • A szocialista munkaszerződés. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1965.  
  • A munkafegyelem. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1966. = Munkajogi Kézikönyvek,  
  • A magyar munkajog. Budapest: Tankönyvkiadó. 1966.   (Nagy Lászlóval)
  • Az egészség és testi épség védelme: Munkavédelem. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1970.  
  • Fundamental traits of socialist labour law, with special regard to Hungarian legislation. Budapest: Akadémiai. 1970.  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ Születési bejegyzése a pápai születési akv. 468/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  4. ↑ Weltner Sándor halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 180/1959. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  5. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a pápai polgári házassági akv. 77/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  6. ↑ Weltner Károly halotti bejegyzése a pápai halotti akv. 155/1915. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  7. ↑ Weltner Károlyné Kohn Rozália halotti bejegyzése a pápai halotti akv. 53/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)
  8. ↑ Lővy Adolf halotti bejegyzése a pápai polgári halotti akv. 283/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 11.)

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda: Magyar életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Budapest: Kossuth. 1972. 593–594. o.  
  • Ki kicsoda: Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Budapest: Kossuth. 1975. 638. o.  
  • Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 851. o. ISBN 963-05-2500-3  
  • Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 662. o. ISBN 963-9257-19-2  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1403–1404. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. 1344–1345. o. ISBN 963-547-414-8  
  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Weltner_Andor&oldid=26759644”