Végvári Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Végvári Gyula
Született1935. május 9.[1]
Debrecen
Elhunyt2013. december 31. (78 évesen)
Szentendre
Állampolgárságamagyar
HázastársaFellegi Erzsébet
Gyermekeigyermek:
Végvári Tamás (festő)
Foglalkozása
IskoláiMagyar Ipar­művészeti Főiskola (1953–1958)
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1967)
Halál okabetegség
A Wikimédia Commons tartalmaz Végvári Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Végvári Gyula (Debrecen, 1935. május 9.Szentendre,[2] 2013. december 31.[3]) magyar keramikus, pedagógus.

Életpályája[szerkesztés]

1953–1958 között a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Gádor István és Borsos Miklós tanítványa volt. 1958–1967 között a hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője volt. 1961-ben a Magyar Kerámikusok Társasága és a Művészeti Alap, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja volt. 1970-ben a Siklósi Kerámia Szimpozion résztvevője volt. 1974–1981 között a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola oktatója volt. 1994-től Szentendrén élt.

Művei[szerkesztés]

A makói József Attila Könyvtár felirata

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Válogatott, csoportos[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Brestyánszky I.: Fekete János és Végvári Gyula kiállítása (Művészet, 1964)
  • Koczogh Á.: Mai magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg (Budapest, 1975)