Vlagyimir Andrejevics Artyemjev
| Vlagyimir Andrejevics Artyemjev | |
| Született | 1885. július 6. Szentpétervár[1] |
| Elhunyt | 1962. szeptember 11. (77 évesen)[2] Moszkva[1] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Alekseev military school |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Novogyevicsi temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vlagyimir Andrejevics Artyemjev (oroszul: Владимир Андреевич Артемьев) (Szentpétervár, 1885. június 24. vagy július 6. – Moszkva, 1962. szeptember 11.) orosz/szovjet rakétatervező.
Életpálya[szerkesztés]
1905-ben végzett gimnáziumot Szentpéterváron, majd önként jelentkezve részt vett az orosz–japán háborúban. Bátorságáért előléptették altisztnek. 1908-ban kadét iskolába került. Tanulmányai után a breszt-litovszki erődbe került. Az erőd laboratóriumában fáklyákat készített. 1915-ben Moszkvába került, ahol tüzérségi adminisztrátor lett. 1920-ban Nyikolaj Tyihomirov legközelebbi segédje lett. 1922. szeptember 22-én letartóztatták, három évig táborban dolgozott. Szabadulása után 1925-ben visszatért munkájához.
1928. március 3-án sikeresen indították az első füstmentes lőportöltetű rakétát.
A GDL és GIRD egyesítésével 1933 végén megalakították az RNII-t (Rakétakutató Intézet).
Szakmai irányítása mellett készült el az RSZ–82 és a RS–132 a második világháború idején gyártott és használt szovjet repülőgép-fedélzeti nem irányított rakéta. Az RSZ–82 javított változatát a Katyusa rakéta-sorozatvetőnél, az RSZ–132 javított változatát csatarepülőgépeken alkalmazták. A háborút követően számos kutató- és tervező intézetben vezető tervezőként foglalkozott rakéta fejlesztéssel.
Szakmai sikerek[szerkesztés]
- Kétszer kapta meg a Sztálin-díjat.
- Több kitüntetéssel ismerték szakmai munkáját.
- Emlékére nevét a Hold túlsó oldalán kráter viseli.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Horváth Árpád – Nagy István György: A csillagok felé; Zrínyi Katonai Kiadó; ISBN 963 326 222 4
További információk[szerkesztés]
- Wilhelm Magnus. hrono.ru. (Hozzáférés: 2014. január 14.)
