Vladár Ervin (főjegyző)

Vladár Ervin
Született	1833. június 24. Majoros, Zemplén vármegye,
Elhunyt	1928. november 8. (95 évesen) Bánfalva
Nemzetisége	magyar
Házastársa	harasztkeréki Ferenczy Mária
Foglalkozása	jogász, főjegyző, országgyűlési képviselő
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagycsepcsényi és muthnai Vladár Ervin (Majoros, Zemplén vármegye, 1833. június 24. - Bánfalva, 1928. november 8.) jogász, császári és királyi kamarás, Zemplén vármegye főjegyzője, Borsod és Gömör-Kishont vármegye törvényhatósági tagja, országgyűlési képviselő.

Élete

A nemesi származású nagycsepcsényi és muthnai Vladár család sarja. Apja, nagycsepcsényi és muthnai Vladár József (1802-1883), táblabíró, földbirtokos, anyja, a nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay család köznemesi ágából való nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Sarolta (1812-1890) úrnő volt. Anyai nagyszülei nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Péter (†1827) és bernátfalvi Bernáth Anna (†1847) voltak. Apai nagyszülei Vladár András és ragyóczi Csoma Erzsébet (1777-1847) voltak. Ennek a Vladár Andrásnak az anyja Boronkay Rozália, özvegy Vladár Pálné (fl. 1755-1759), Mária Terézia korában 10 úrbéri birtokkal, Zemplén vármegyében, összesen 845 úrbéri holddal, 70 jobbágy családdal, 11 zsellérrel, valamint 2 házatlan zsellérrel rendelkezett a tehetős felső köznemes.

Gyerekkorában Somban Bereg vármegyében élt; 1848. novemberétől Domanovszky Endre volt a nevelője. A sárospataki iskolában elvégezve a jogot, mint egész fiatal ember, Zemplén vármegye főjegyzője lett. Már itt feltűnt sokoldalú készültségével, fegyelmezett ítélőképességével, emberies gondolkozásával, fejlett szociális érzékével és igazságszeretetével. Alig kétévi főjegyzői működése után, Zemplén vármegye egyik választókerülete mandátumhoz juttatta. A képviselőházban is csakhamar észrevették képességeit, magára vonta Deák Ferenc figyelmét, ki bizalmával és szeretetével tüntette ki. Később Tisza Kálmán is ráirányította figyelmét és ámbár Vladár állandóan megmaradt Deák-pártinak, a „generális“ fontosabb kérdésekben gyakran tanácskozott vele is. Baráti kötelék fűzte gróf Andrássy Gyulához, a monarchia nagynevű külügyminiszteréhez, kivel anyja révén – ki Lónyay-leány volt – rokoni viszonyban is volt. Mint képviselő egy ideig elnöke volt a pénzügyi bizottságnak és a delegációban is fontos szerepet töltött be. A zemplénvármegyei kerületet néhány cikluson át képviselte, azután Erdélyben, Dicsőszentmártonban választották meg. A társadalmi életben is élénken részt vett. Alig volt jótékonysági mozgalom, összejövetel, mulatság vagy vadászat, melyre Vladár meghívót nem kapott volna. 1872. évi január hó 10-iki általános tisztújításból lett Zemplén vármegye főjegyzője. Országgyűlési képviselősége alatt a Krassómegye Oravicza választó kerületet képviselte. A halálhírén mondták róla: "Vladár Ervinre, a régi tipikus táblabírói alakra, az igazi, nemes gondolkozású magyarurra már alig emlékezik a mai nemzedék."

Házassága és gyermekei

Őrmezőn 1891. október 8-án feleségül vette a római katolikus nemesi származású harasztkeréki Ferenczy Mária (Debrecen, 1865. október 2.–1949.) kisasszonyt, akinek a szülei harasztkeréki Ferenczy Elek (1821–1875) és markus-batizfalvi Máriássy Mária (1841–1922) voltak. A menyasszony anyai nagyszülei markus-batizfalvi Máriássy Ágoston (1809–1862), földbirtokos és Szinyey Merse Regina (1820–1895) voltak. Vladár Ervin és Ferenczy Mária házasságából egyetlen fiúgyermek érte el a felnőttkort:

• Vladár Ervin (*Bánfalva, 1897. május 24.–Caracas, 1984. július 11.), genfi magyar főkonzul, a caracasi Magyar Ház elnöke, a Caracasi Magyar Történelmi Társaság elnöke. Felesége, gróf széki Teleki Gabriella (*Koltó, 1904. szeptember 21.–†Caracas, 1982. március 29.).
• Vladár Karolina Mária (*1903.–Budapest, 1917. március 19.)