Vita:Postairón

Van ilyen, az én kisfiam is használja [1] Viröngy ^vita 2020. április 8., 20:45 (CEST)

Azt nem vitatom, hogy van ilyen, nekem is volt, de az egész szöveg hihetetlen számomra, sem én, sem a gyerekeim, sem az unokáim nem írtak így az iskolában, a posta jelzőről nem is beszélve. – Porrima^eszmecsere 2020. április 8., 21:13 (CEST)

Gyerekkoromban a Magyar Postán mindenki ezt használta, napi munkaeszköz volt, vastag fából, vastag ceruzabetéttel, törésnek ellenálló ceruza volt. Le lehetett ejteni, nem tört ki a hegye. A levelekre, csomagokra, különböző címkékre ezzel tettek különböző jelzéseket (hogy milyen célú jelzéseket, nem tusom, de nyilván a kézbesítési hely vagy raktári kezelés utasításait). Aztán visszadugták a munkaruha zsebébe. Általános iskolás koromban (1960-asévek eleje) az írástanítás ezzel kezdődött. Hónapokig nem is volt szabad mást kézbe vennünk (vékony ceruzát, tollat, pláne nem golyóstollat), mert a vékony ceruzát erősen kell szorítani és attól görcsös lesz az írása a gyereknek. (Filctoll nem létezett akkoriban). A szülőknek (apámnak is) kellett csinálni közönséges újságpapírból egyszerű, összefűzött füzetet. (Akkor még léteztek napilapok). Az volt első félévben az írásfüzet, újságpapírfüzet. A füzetet úgy kellett megcsinálni, hogy lehetőleg ne képek, hanem nyomtatott, keskeny hasábokba tördelt újságszöveg hasábjai vízszintesen feküdjenek. A hasábok közötti fehér hézagok voltak a VONALAK. A vonalak közé, az újságszövegre rajzoltunk először köröket, vonalakat, aztán az első betűket, szavakat. Az első osztály első félévében biztosan csak ezt használtuk, talán még tovább is, és amikor műr mindenki tudott rendes, nagy méretű betűket kanyarítani, akkor tértünk át az írófüzetre az ÁPISZból, annak is volt egy első változata, 2+1-vonalas (egy vastag talpvonal, fölötte 2 vékonyabb, a z "alacsony" és a "magas" betűknek. Jóval később, talán csak 2-3-ik osztályban jött a 1+1-vonalas, a vastag megmaradt, de fölötte valamelyik vékony vonalat már elhagyták, már nem emlékszem, melyiket. Valamikor felső tagozattól lehetett aztán a ma is ismert, kisebb sorközű vékony vonalas írófüzetet használni, amikor már kialakultak kézírások. (Ezek az újságpapírból vágott füzetek gyorsan beteltek, az apukák (apám is) állandóan gyártották az újakat, a tanító néni elfogadta azt is, ha csak egyforma méretre vágott újságlapokat viszünk be, összetűző kapocs nélkül). Ez volt a nagy kaland hatvan évvel ezelőtt. Akela ^vita 2020. április 8., 21:31 (CEST)

Köszönöm a részletes visszaemlékezést; akkor tudomásul veszem, függetlenül attól, hogy az én életemből ez kimaradt, holott iskolába jártam. – Porrima^eszmecsere 2020. április 8., 22:29 (CEST)

Viszont a tintaceruzára annál jobban emlékszem, noha ezt nem az iskolások használták, hanem a különböző többpéldányos (indigós) bizonylatok kitöltéséhez, ahova a töltőtoll nem volt jó, a sima ceruzát meg ugye ki lehetett volna radírozni. – Porrima^eszmecsere 2020. április 8., 22:36 (CEST)

Postairón eredeti funkciója?

További tisztázást és forrásokat igényel, de ahogy gyorsan utánanéztem erre jutottam:

Tény hogy a postai küldemények kifizetésére kétfajta mód van és volt: Amikor a feladó fizeti (FRANCO) vagy amikor a címzett fizeti (PORTO). Elterjedt volt, hogy fele-fele arányban fizették a postai díjakat.

1850 előtt a postai bélyegzők még nem voltak elterjedve, szövegesen írták rá a kézbesítési megjegyzéseket. Lehetséges hogy ezeket gyorsan át lehessen tekinteni, kékkel írták rá a már kifizetett költséget, pirossal meg a fizetendőt.

Eddigi utalások, források:

• A MAGYAR BÉLYEGEK MONOGRÁFIÁJA 267. oldal
• http://www.mafitt.hu/kepek/philatelica/18-1hu.pdf

– Rodrigó ⇔ 2020. április 8., 23:45 (CEST)

Ez egy kicsit off a szócikk témájához, de a fenti hozzászóláshoz kötödik: ez érdekes, és itt mindjárt kíváncsivá is tett, hogy vajon a szlengben használt frankó szavunk etimológiája a francora (feladó fizeti) vezethető -e vissza. Én nem ismertem ezt a szót eddig (portot igen) és el tudom képzelni, hogy logikusan ebből alakult ki a frankó. --Pallerti^{the cave of Caerbannog} 2020. április 8., 23:52 (CEST)

frankó – ‘bérmentesítve’; ‘akadálytalanul’; ‘‹melléknévként› remek’. A német franko (‘költségmentesen’) átvétele, amely az olasz porto franco (‘szállítás bérmentesítve’) kifejezés második eleméből való. Az olasz franco a francia franc (‘szabad, mentes’) megfelelője; ez azonos a frank népnévvel, a frank hódítók ugyanis mentesítve voltak a hűbéri szolgáltatások alól. A ~ fenti első jelentése kereskedelmi szakszó, a szlengben élő melléknévi jelentés bizonyára onnan ered, hogy ami küldemény ~ érkezik, azért nem kell fizetni. Forrás: Magyar etimológiai szótár: frankó Szép tipp! Én is csak a portót ismertem. Capras Dávid ^vita 2023. február 10., 22:49 (CET)

Törlés

"Postairón doktrínát" kivettem, nyomát sem találtam még csak hasonlónak sem, egy reklámhivatkozás szintén repült, reklámon túl a chrome az oldal behozása helyett nagy piros biztonsági figyelmeztetést hozott be. Viröngy ^vita 2021. április 7., 15:43 (CEST)

A kezdetek, vagyis az elnevezés maga

A szócikk nagyon úgy van megírva, hogy a postához kb. nincs köze a postairónnak, hanem a korrektoroktól indult minden. Szerencsére tovább kerestem. : )
„Der Koh-i-Noor Blue Star wurde ursprünglich – und das seit 1909 – als „Poststift“ angeboten.” Forrás: KOH-I-NOOR BLUE STAR (5 STÜCK) @ magazin.com [https://www.manufactum.de/koh-i-noor-blue-star-a74909/ Koh-i-Noor Blue Star (5 Stück) @ manufactum.de]
„Először 1909-ben mutatták be a német posta használatára, és gyorsan elterjedt a könyvelésben, jelölésre és a szövegjavításra.” Kétvégű ceruza, postairón @ pauza.hu

Az irón pedig szakkifejezés, v.ö. rostirón (filctoll), golyósirón. Az Írószer Szövetkezet (angolosan ICO) pomázi gyárában használatban lehet. <>brForrás: Fb-poszt a postairónról: „az ico pomázi gyárában dolgoztam 6 évet. Ott golyósirónnak hívtuk a tollakat és rostirónnak a filceket”,
Teszt és történet: ICO 70, ICO Scripto @ golyostoll.blog.hu,
golyósirón a Golyóstoll blogon Capras Dávid ^vita 2023. február 10., 22:49 (CET)