Vita:Jobboldal
Új téma nyitásaSzélsőjobboldal[szerkesztés]
A szélsőjobboldal? Ha már a szélsőbaloldal megemlítésre került a Baloldal szócikkben, illene itt is semlegesnek lenni. --Serenic 2006. június 16., 15:31 (CEST)
WP:BSZ ez nem semlegesség kérdése, még csonk a cikk. Szerintem. SyP 2006. június 16., 15:32 (CEST)
"Fontos megjegyezni, hogy a jobboldali nemzettudat nem jelenti a nacionalizmust - csupán a hazaszeret és az elődök iránti tisztelet megnyilvánulása." - ez szerintem nem semleges. Bár megértem, nehéz ezekben a témákban semlegesnek maradni. --Serenic 2006. június 16., 15:41 (CEST)
A jobboldal radikális irányzata a nacionalizmus. Ez a nemzetet mindennél lényegesebbnek tekinti, különbséget tesz az emberek között bőrszín, vallás és származás szerint. Mint minden szélsőség, ez is már többször bebizonyította, hogy nem a megfelelő irányzatot képviseli (gondoljunk csak a Holokausztra).
- A holokausztnak, amely egy nemzetekfeletti (pángermán), tehát anti-nacionalista filozófia alapján álló rendszeren belül zajlott le, ugyan mi köze a nacionalizmushoz? A kommunista, szélsőbaloldali Ceaucescu nacionalista Romániája miért lenne a radikális jobboldal irányzata? ♥♥♥: Gubb ✍ 2006. június 17., 09:32 (CEST)
Érdeklődve olvastam ezt a dolgozatot. Sajnos, nem definiálja a "jobboldal" mint politikai premissza fogalmát, sem önmagában, sem valamihez viszonyítva. Egy ilyen feleletre a Közgázon Vajda tanár úr nagylelkűen megajánlotta az elégtelent... Mi az, hogy "(vagyis akkoriban a nemesség)"? Ez a jobboldal definíciója? Soványka a dolog... Na, de ezt már kifejtettem máshol. --Burumbátor társalgó 2006. november 13., 18:20 (CET)
ALAPELVEK A JOBBOLDALISÁG ÉS A BALOLDALISÁG FOGALMAINAK MEGÉRTÉSÉHEZ[szerkesztés]
Ezt légyszi dolgozzátok fel:
"ALAPELVEK A JOBBOLDALISÁG ÉS A BALOLDALISÁG FOGALMAINAK MEGÉRTÉSÉHEZ
| Hosszú, forrásmegjelölés nélküli, ellenőrizhetetlen szöveg elrejtve |
|---|
Minden vitalapnak és közösségi lapnak meghatározott célja van, ami ahhoz nem kapcsolódik, nem oda való (a szócikkek vitalapjai például szigorúan az illető cikk tartalmával és szerkesztésével foglalkoznak):
|
|
A jobboldaliság és a baloldaliság olyan fogalmak, amelyeket szinte naponta használnak a közélet szereplői, de sajnálatos módon az esetek nagy részében teljesen helytelenül. A legelterjedtebb fölfogás szerint a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár a XVIII. századi francia parlamenti ülésrendből ered: jobboldalon foglaltak helyet a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend, baloldalon a forradalom hívei, a polgárság, vagyis a harmadik rend. Tágabb értelemben a jobboldaliság a metafizikai eredetű tradicionális, konzervatív (értékőrző), a világot abszolútumnak, az embert pedig ehhez képest relatívumnak tekintő világszemlélet, illetve ennek politikai vetülete, a baloldaliság a racionalista, emberközpontú, az embert abszolútumnak, a világegyetem többi elemét pedig relatívumnak tekintő, haladó világnézet, illetve annak politikai vetülete. A jobboldaliság és a baloldaliság, mint szellemi-világnézeti meghatározottság, illetve a belőle következő viszonyulás az emberi élet különböző szegmenseihez tehát jóval régebb óta létezik, mint e jelenségek megnevezése. A jobboldali ember történelemszemlélete ciklikus, a történelmet fölívelő és leágazó szakaszok váltakozásának fogja föl, a baloldali történelemszemlélete lineáris, azt folytonos haladásnak, egy történelmi időszakot az előzőhöz és az előzőekhez képest jobb és jobb társadalmi berendezkedés kifejlődésének tartja. A jobboldali a szellemet, a minőséget tartja alapvető fontosságúnak, a baloldali a testet, az anyagot, a mennyiséget. A jobboldali ismeri a stabilitást, az állandóságot, az örökkévalóságot, a baloldali ellenben állandóan "halad" valahová, de sohasem érkezik meg sehová. A baloldali folyton újít, mindig valami mást keres, nem az azonosságot, hanem a másságot kutatja, anélkül azonban, hogy ez a másság valamiféle minőségi differenciáltságot jelentene. A jobboldali eszménye a tett, a baloldali ellenben csupán izgatottan tevékenykedik. Julius Evola erről így ír: "Csak azoknak az élete keresi valójában a 'mást', akik nem elégszenek meg önmagukkal, és akik eltávolodtak önmaguktól: nekik van szükségük a társadalomra mint kölcsönös támaszra, mint kollektív törvényre; és ők törekszenek - mert nincsenek; mert csak keresőkként, elédegetlenekként, a jövőtől függve léteznek: mert ők a létesülés. Borzadnak attól, ami az ember természetes élettere: a hallgatástól, a magánytól, a kitöltetlen időtől, az örökkévalótól; és ezért tevékenykednek, izgulnak, szüntelenül ide-oda forgolódnak, mindennel foglalkoznak - kivéve önmagukat. Tevékenykednek, hogy érezzék magukat, hogy létüket igazolják. És mivel a tevékenységtől és mindentől, amit csinálnak, saját igazolásukat várják, egyáltalán nem ők tevékenykednek - ők csupán a tevékenykedés megszállottjai. Ez a mai ember aktivizmusának értelme. Ez nem tett, hanem lázas tevékenykedés. Ez azoknak az őrjöngő rohanása, akiket a kerék tengelye kirepít, és akiknek a rohanása annál őrületesebb, minél messzebb vannak a középponttól. Amilyen ez a rohanás, ez a 'tempó', végzetszerűen ugyanolyan a gazdasági, az ipari, a kulturális, a tudományos területen a társadalmi törvény zsarnoksága: mindenütt és mindenben, a dolgok általános rendjében, amely létrejött." A jobboldali kozmikus tudatú, szakrális kötődése van, a metafizikai hagyomány alapján áll. A baloldali materialista, csak az anyaghoz kötődik. Ha egy képzeletbeli koordináta rendszeren ábrázolnánk, a jobboldali mozog a függőleges (Ég-Föld) tengelyen, a baloldali a vízszintes (földhözragadt, horizontális) tengelyen. A jobboldali a rend, a törvény, a tekintély, az ebből fakadó uralom, a tagolt, hierarchikus társadalom híve, a baloldali ellenben a szabadság-egyenlőség-testvériség hamis jelszavából indul ki, elveti a tekintélyt, az uralmat, egyenlősíteni, sőt nivellálni akar. Nivellálásnak azt nevezzük, amikor az egyenlősítés "szükségességéből" (vagyis a valóságtól elrugaszkodott dogmának való megfelelés kényszeréből) fakadóan, miután a hitványabbat nem lehet egyenlővé tenni a kiválóbbal a kiváló szintjén, a kiválóbbat kényszerítik le a hitványabb nívójára, nem törődve azzal, hogy ily módon szabadság mint gyakorlati megvalósulás semmivé lesz, hiszen ez a felfogás gúzsba köti a kiválóbbat."...természetes rangkülönbség van az emberek között; az uralkodásra, vagy szolgaságra születettek között; az élet vezérei és vezetettjei között. Ez magától értetődő, és egészséges időkben és népeknél mindenki által önként elismert tény, noha a hanyatlás évszázadai odakényszerülnek, hogy ezt ne lássák, vagy tagadják"- írja Oswald Spengler, a jeles német gondolkodó Ember és gép című munkájában. S e mennyiségi, demokratikus szemlélet kritikájára további jeles gondolkodókat idézünk, például Friedrich Nietzschét, aki így vélekedett Az értékek átértékelése című munkájában: "A csorda halálos ellensége a rangsornak: ösztönösen az egyenlősítőt kedvelik: az erős egyénekkel szemben a csorda ellenséges, méltánytalan, mértéktelen, szerénytelen, pimasz, kíméletlen, gyáva, hazug, hamis, irgalmatlan, alattomos, irigy, bosszúvágyó." Dr. Padányi Viktor, az 1945 után ausztráliai emigrációba kényszerült nagy magyar történész pedig így ír A nagy tragédia című munkájában: "Jogrendszereink csúcspontja az ember fensége és az emberi élet szentsége, hangyavilágunk modern bölcseletében az ember az egykor csak a királyoknak kijáró személyi fenség és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát, s hovatovább oda jutottunk, hogy egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen ahhoz, hogy határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra és szinte már ijesztően nevetséges önértéktudatra ne érezné feljogosítva önmagát. Ma már nincs szerénység, meghajlás, alázat és jelentéktelenség-tudat (s ha van, azt Freud óta betegségnek tekintik), emberi lények, akiknek szellemi világuk egy-két ezer szó használatán alig terjed túl, akikben a vegetatív léten túlterjedő 'szellemi' színvonalat csupán olcsó divatcikkek viselése és primitív szórakozások hajszolása jelenti, akik a világnak alig érnek többet azoknak a fizikai munkaóráknak effektív összértékénél, ami vegetatív szükségleteik kielégítésén felül az emberiség számára pluszként fennmarad, feljogosítva érzik magukat primitív jelentéktelenségük és a semminél alig több fontosságuk számára ugyanazt követelni, ami egykor csak a legnagyobb, legértékesebb és legfontosabb erőfeszítéseknek járt ki. Az utcalány demokratikusan egyenlőnek, emberi méltóságában azonosnak tekinti magát a tisztes és életét másokért elégető családanyával, a tolvaj és szélhámos szemtelenül emberi jogaira hivatkozik az életének mocskát likvidáló hatósági közegekkel szemben, s az izmait áruba bocsátani nem képes fölösleg nem emberséget és szívet kér és köszön meg, ha kap, hanem követel, mintha Istenen kívül bárki is jogszerűen felelős volna életéért és haláláért. Az emberi irgalom, belátás és együttérzés intézményeiből "panem et circenses" lett, amit mint kijáró jogot követelnek egyre többen, s mindezt annak a tulajdonképpen semmitmondó ténynek az alapján, hogy ők 'emberek'." És Padányi hozzáteszi: "A tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint ő maga. S a 'vezető', az 'elit' egyik sem a kettő közül. A vezető nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a tömeg rendszerint hiába keresi a számára ismerős és így megnyugtató vonásokat." A demokrácia veszélyességét, silányságát és manipulálhatóságát Hamvas Béla egyik neves tanítványa, Weöres Sándor is pontosan érzékelte, és így vélekedett róla: "A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van." Világosan látható tehát az álságossága és a hamissága annak a churchilli szállóigének, miszerint a demokrácia rossz rendszer, de nincs nála jobb. Erkölcsi, szellemi, tehát minőségi szempontból még a legvadabb diktatúra is szerencsésebb a demokráciánál, mert egy ilyen rendszerben tiszták és világosak a frontvonalak és az erőviszonyok. Ám a demokrácia parttalan, permanens manipulációja az ember gerincét görbíti meg, szellemét, lelkét, erkölcsét öli meg, míg végül a kötelezettségek és jogosítványok egyensúlyának rendszeréből a felheccelt tömeg csak követelőzik, csak a jogokról óhajt tudni, és felháborodik bármiféle áldozatvállalás szükségességén. Pedig "a szabadság nem jog, hanem kötelesség"írja Benito Mussolini A fasizmus doktrínája című alapművében. Sarkalatos pont tehát, hogy a jobboldali soha nem lehet demokrata. A jobboldali az uralom híve, a baloldali ezzel szemben a hatalomé. Az uralom az igazságból, a valóságból és az ebből fakadó helytállásra, cselekvésre törekvésből ered, az igazságot valósítja meg. Ez adja legitimitását. A hatalom ezzel szemben mesterségesen létrehozott és fenntartott, viszonylagos, relatív jelenség, amelynek fenntartásához manipulációra, hazudozásra, trükkökre van szükség. Monarchiákban a monarcha uralkodik (innen a szó: "uralkodó"), demokráciákban (vagyis alapvetően baloldali berendezkedésű társadalmakban) a különböző árnyalatú baloldali erők hatalomra kerülnek. Az uralkodó uralmának eszköze a hatalom - a baloldalinak ezzel szemben célja. A jobboldali szükségképpen monarchista, autokratikus, a baloldali republikánus, demokrata. A jobboldali - anti-materiális, a minőséget a mennyiséggel szemben előnyben részesítő felfogásából következően - sohasem lehet kommunista, szocialista, liberális, demokrata A jobboldali teljes egészében elutasítja a "vox populi, vox dei" ("A nép szava Isten szava")-szemléletet ("A nép szava Isten szava, de Isten néha félrebeszél", írja az Index.hu egyébként baloldali elkötelezettségű publicistája, Tóta W. Árpád) és a nép, a "peuple" mitizálását. A nép mint politikai tényező ugyanis a mennyiségi szemléletű berendezkedés alapja, a népuralom (demokrácia) pedig ennek a szemléletnek a következménye, és ezért egyértelműen károsan befolyásolja az egészséges, minőségi szempontokra épülő társadalom életét rövid, közepes és hosszú távon egyaránt. A jobboldali elveti az darwini evolúció elméletét, mint teljességgel szellem- és hagyományellenes téveszmét. Ezt az amúgy is hiányos (lásd: "missing link"), bizonyítatlan (mert bizonyíthatatlan) ostobaságot már az az egyszerű tény is cáfolja, hogy az élővilág tanúsága szerint egy faj adott körülmények között kihal, de nem alakul át más fajjá. Ha másképp történne, a kardfogú tigrisek vagy a mammutok nem haltak volna ki, hanem új fajjá alakultak volna. Az pedig könnyen belátható, hogy egy gyengébb minőségű kategóriából nem fejlődhet ki magasabb rendű kategória, hiszen nincsenek meg ehhez a feltételek. Avagy hogyan, milyen kényszerítő körülmények hatására "növesztett szárnyat" holmi ősgyík? A jobboldali az evolucionizmushoz hasonlóan elveti a kreacionizmust, azaz a teremtés elméletét is, legalábbis a bibliai teremtéselmélet szó szerinti, naiv értelmezésétt. A jobbldali szerint minden élő, minden létező és léttelen létező bizonyos energiák "kisülése", "megszilárdulása", manifesztációja, és mint ilyen, mindegyik állandó és folytonos létező. A teremtéselmélet ilyen értelmezése elfogadható a jobboldali számára, azzal a megkötéssel, hogy helyesebb a "létesülés" kifejezést használni. Az mindenesetre világosnak tűnik, hogy minden élő párhuzamosan fejlődött ki, vagy ha voltak is időbeli eltérések, a fajok semmi esetre sem egymásból alakultak ki. A jobboldali a metafizikai és fizikai valósághoz, azaz az emberi lét materiális szintje fölött álló állandó, folytonos valósághoz igazítja az életet, a baloldali - ha kell, erőszakkal - a valóságot akarja átalakítani a saját absztrakt elméletei szerint. (Lásd: "a Föld fog sarkából kidőlni...".) A baloldali nem ésszerűen, hanem észelvűen akar élni. Ezt nevezik a jobboldaliak a racionalizmus rémuralmának. A baloldaliak az emberi észt és az emberi lét materiális szintjét abszolútumnak, mindenek felett állónak tekintik, vagyis elszakadnak a Tradíciótól. E szánalmasan ostoba, földhözragadt, emberellenes szemlélet következtében jönnek létre a forradalmak, amelyek nem feltétlenül erőszakosak, de minden esetben rajongók és gyűlölködők, és mindig haladók, újítók, lázálmokat kergetők. A forradalom csakis baloldali lehet; a forradalom egy ideológia ("-izmus") mentén megszervezett rajongó és gyűlölködő akció. Az ellenforradalom vezérelve a helyreállítás, a forradalom fölszámolása. Az ellenforradalom védekezés, reakció. Mindemellett jobboldalról is indulhat olyan akció, amely forradalmi módon, azaz: radikális eszközökkel tradicionalista, ultrajobboldali vagy szélsőjobboldali értékeket képvisel. Ilyen jellegzetes forradalmi, kvázi-jobboldali a Marcia su Roma, azaz Benito Mussolini hatalomátvétele Olaszországban 1922-ben. Ha a "forradalom" kifejezés alatt egy adott konstellációval szembeni tettet értünk, akkor jobboldali szemszögből elfogadható a forradalmi megmozdulás, mint a baloldal ellen irányuló akció. Egy forradalomnak ilyen értelmezésben van létjogosultsága, de csakis ilyen értelmezésben van létjogosultsága. Baloldali forradalom volt pl. az 1514-es Dózsa-féle parasztlázadás, az 1789-es francia felfordulás, az 1848-as európai események, köztük a pesti történések (amelyek aztán belháborúvá terebélyesedtek), az 1861 és 1865 közötti észak-amerikai, polgárháborúnak nevezett konfliktust kirobbantó erőszakos föderálási kísérlet, az 1918-as Károlyi Mihály-féle patkánylázadás, az 1919-es bolsevista forradalom. Ellenforradalom volt a jakobinus terrorral szembeszálló Vendée-fölkelés, az amerikai Dél szembeszállása az északiak erőszakos központosításával, 1936-os spanyolországi fölkelés, az 1956-os magyar fölkelés és szabadságharc (igen, ez is ellenforradalom volt, de egyáltalán nem abból a szempontból, amely szempontból a bolsevisták ellenforradalomnak nevezték), az 1973-as chilei antibolsevista hatalomátvétel. Ezek nem minden esetben voltak egyértelműen, klasszikusan jobboldali megmozdulások, az amerikai Dél fölkelése és a Konföderáció politikai berendezkedése például sok baloldali elemet - például: demokratizmus - is tartalmazott, de összességükben az említett eseménysorozatok a Tradíció védelmében, a kimondottan szélsőséges baloldaliság ellenében következtek be. Forradalmár volt Budai Nagy Antal, Dózsa György, Oliver Cromwell, Maximilien Robespierre, Antoine de Saint-Just, Martinovics Ignác, Kosssuth Lajos, Petőfi Sándor, Abraham Lincoln és az északi politikusok, Károlyi Mihály, Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János, Vlagyimir Iljics Lenin, Joszif Visszarionovics Sztalin, Ante Pavelić és különösen a szocializmust deklaráltan igenlő Szálasi Ferenc, valamint korai időszakában Adolf Hitler. Ellenforradalmár volt Werbőczy István, Henri de La Rochejaquelein és a Vendée vezérei, Klemens Wenzel Lothar Metternich von Winneburg herceg, gróf Cziráky Antal, Julius Jakob Freiherr von Haynau táborszernagy, Magyarország katonai diktátora, I. Ferenc József császár és király, Jefferson Davis, az Amerikai Államok Konföderációjának elnöke, Robert E. Lee tábornok, az Amerikai Államok Konföderációja hadseregének főparancsnoka, vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó (korábban a Nemzeti Hadsereg Fővezére), korai politikai szereplését leszámítva Adolf Hitler, gróf Teleki Pál, bárdosi Bárdossy László, vitéz jákfai Gömbös Gyula, Prónay Pál, szociáldemokrata kisiklása után, bizonyos nivellatív attitűdöket leszámítva Benito Mussolini, a Duce, az olasz Nemzeti Fasiszta Párt (Partito Nazionale Fascista) alapítója és vezetője, José Antonio Primo de Rivera, a Spanyol Falang (Falange Espańola) alapítója és vezetője, Francisco Franco Bahamonte tábornok, a Caudillo, a spanyol ellenforradalom vezére, Julius Evola báró, a legnagyobb XX. századi tradicionalista gondolkodó, Mircea Eliade filozófus, gondolkodó, Corneliu Zelea Codreanu, a Mihály Arkangyal Légiója (Legiunea Arhanghelul Mihail), a Vasgárda (Gărda de Fier), majd a Légionárius Mozgalom (Mişcarea Legionară) vezére, Antonio de Oliveira Salazar, a portugál Caudillo, Portugália egykori elnöke, Augusto Pinochet Ugarte tábornok, Chile megmentője. Mint látható, egymástól politikai felfogásukat illetően élesen elütő személyek is egy táborba kerülhetnek, ha tevékenységüket a forradalmiság illetve az ellenforradalmiság szempontjából ítéljük meg. A tiszta jobboldaliságba sajnos egyre gyakrabban beszüremkednek baloldali eszközök, módszerek, attitűdök; a jobboldaliság ilyenfajta eltorzulását - dr. László András kifejezésével - ellenbaloldaliságnak nevezzük.Az ellenbaloldaliság olyan végletes, gyakran szélsőséges baloldal-ellenesség, amely megnyilvánulásaiban, eszközeiben, sőt igen gyakran céljait tekintve is baloldali hatásokat mutat. Ilyennek kell tekintenünk például az Alekszandr Dugin vezette orosz Szülőföld (Pamjaty) mozgalmat, és különösen a szintén orosz, Eduard Limonov által vezetett, önmeghatározásuk szerint "vörös nacionalista" Nemzetibolsevik Pártot. Ilyenek továbbá a nemzetiszocializmus különböző válfajai (különös tekintettel a német nemzetiszocializmus Ernst Röhm-féle irányzatára és Szálasi Ferenc hungarizmusára), és a fasizmus bizonyos korszakai is, különösen az úgynevezett Szociális Köztársaság (Salói Köztársaság) időszakában. A XX. századi, nemzeti és szociális kérdésekre nagy hangsúlyt helyező irányvonalak közül csak a spanyol falangizmus és főleg a román légionarizmus tekinthető igazán, mélységeiben is jobboldalinak. Napjainkban a dr. László András által vezetett Kard-Kereszt-Korona Szövetség és más, elitisztikus és hierarchikus szerveződések tekinthetők klasszikusan jobboldaliaknak. E szerveződések világnézetének meghatározó eleme Julius Evola és René Guénon munkásságának tisztelete. Jelentős és figyelemre méltó irányzat Alain de Benoist és a francia Új Jobboldal (Nouvelle Droite), ám ez a gondolatiskola nem zárt a materialista beszüremkedések irányában, és partikuláris érdeklődést mutatnak az antik világ iránt, ugyanakkor mélységesen elítélik és elvetik a kereszténységet mint monotesita, szerintük totalitárius vallás(oka)t és mint világnézetet egyaránt, ehelyett az antik római és hellén kultúra politeizmusát igenlik. A jobboldali sohasem nacionalista a szó XVIII. századi értelmében, vagyis sohasem gondolkodik népi társadalomban ("népnemzetben"), nemzeten belüli egyenrangúságban. A jobboldali a nemzetet elsősorban nem politikai kategóriának, hanem történelmileg kialakult, szakrális alapú, szerves egységnek fogja föl. A nemzethez való tartozás - az, hogy valaki magyar, spanyol, német vagy orosz -, nem pusztán adottság, hanem a szellemi és a lelki szférára, és ebből következően a gyakorlatra is kiterjedő feladat, amelyet végre kell hajtani. A nemzet-tag-létet tehát meg kell valósítani. A nemzetbe mint politikai egységbe szociális aspektusból természetesen integrálni kell a népet, a köznépet is, ám a hierarchiát minden esetben meg kell tartani. A népet fel kell emelni, szociális szempontból ki kell elégíteni, de tisztában kell lenni azzal, hogy az uralom gyakorlása nem "a nép" feladata. A nép nem abszolútum, hanem relatívum.Fontos része, de része az egésznek. Létezik, pontosabban létezhet jobboldali nacionalizmus, ez azonban nem hirdet egy nemzeten belül totális, egyenlő alapon történő összefogást; az egységességet felülről hozza létre, a társadalmi hierarchia megtartásával. A jobboldali nemzetszemlélete sohasem lehet nivellatikus. A jobboldali a föntebb említett nemzetszemléletből adódóan nemzethű, egyszersmind azonban konnacionalista, vagyis a nemzetek nemzeti alapú, ám nemzetfölötti együttműködésének, a nacionalizmusok kölcsönös tiszteletének híve. (A konnacionalizmus fogalmát Szálasi Ferenc, a hungarizmus megalkotója találta ki és vezette be a politológia és a politikatörténet fogalomtárába.A jobboldali tehát oly módon nacionalista, hogy megérti, elismeri, tiszteli és igenli más nemzetek tagjainak valódi, jobboldali nacionalizmusát, amiként ugyanez elvárható a más nemzetbe tartozó jobboldaliaktól is. Még akkor is, ha adott esetben, gyakorlati síkon érdekellentétek lépnek föl. Félreértések elkerülése végett: a Magyarországból Trianonban területeket kiszakító környező nacionalizmusok baloldali nacionalizmusok, sőt, sovinizmusok voltak, és azok ma is. A Trianonban a tradicionális Osztrák-Magyar Monarchiát szétszaggató emberek baloldaliak voltak, sőt a cseh Benes szabadkőműves volt, hasonlóan Clemanceauhoz, Wilsonhoz és másokhoz. Ebből következik, hogy a jelenkori román, szlovák, szerb stb. nacionalizmus is baloldali nacionalizmus, pontosabban: sovinizmus. Jobboldali szempontból elismerjük a Corneliu Zelea Codreanu által létrehozott jobboldali román légionárius mozgalom szellemi értékeit és nacionalizmusát, anélkül azonban, hogy a gyakorlat síkján feladnánk a magunk nacionalizmusát. Ugyanakkor Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt (Părtidul de România Mare) vezetője nem nacionalista, hanem soviniszta; nem jobboldali, tehát nem is szélsőjobboldali, hanem kommunista, ugyanakkor soviniszta. (Tudor, mint "költő", egykor Nicolae Ceauşescut, az őrült bolsevista diktátort dicsőítette, 2003 őszén pedig a Ziua című román napilap dokumentumokat közölt Tudor Securitate-besúgó múltjáról, s ezt az információt a volt Securitate dokumentumait kezelő testület vezetője megerősítette.) Mindezt tisztán kell látni, mert a magyarok többsége, még a magukat jobboldaliaknak tartók is, hajlamosak (egyébként a trianoni gyalázatból eredő keserűség, harag miatt érzelmileg teljesen érthetően) mindent elutasítani, ami román, szerb, szlovák, cseh, pusztán nacionáléjuk miatt.Az érzelmek érthetők, ám nem szabad, hogy a szellemi szférában az emóciók uralkodjanak.Egyébként - például - Codreanu írásaiban, alapelveiben egyetlen szó sincs a "magyarkérdésről"; ez a kérdéskör nála nem téma. Codreanunak nem volt magyarfóbiája, mert erre semmi oka nem volt. A légionáriusok kapitánya a liberális, materialista zsidóságot tartotta a tradicionális román nemzeti megújhodás legfőbb akadályának. Később, Codreanu halála után aztán a légionárius mozgalom egészen vulgárnacionalista, sőt vulgársovoniszta szintre süllyedt, aminek gyakorlati megnyilatkozásai voltak különösen az 1940-es második bécsi döntést követő dél-erdélyi magyarellenes atrocitások. A baloldali egyesült Európát akar, az Amerikai Egyesült Államok mintájára, a kulturális-faji keveredés híve, demokratikus köztársaságok szövetségét hirdeti. A baloldali föderális európai államban gondolkodik, azonban nem érti az Európa-lényeget, így törekvése éppen az Európa-jelleget nélkülözi. A jobboldali a fehér nemzetek Európájában gondolkodik, az egyetemes történelmi keresztény európai egység alapján, s az igazán tradicionalisták ezt monarchiák laza szövetségeként kívánják megvalósítani. A jobboldali a tradicionális Európa-lényeg őrzője és hordozója. A baloldali a trianoni igazságtalanságot a határok föloldásával véli jóvátenni, amely gondolat szerves része az egyesült Európa lázálmának. A jobboldali a régiók, a kultúrák és nemzetek Európájának elve alapján a Kárpát-medence hagyományos politikai és gazdasági egységének visszaállítását hirdeti. A jobboldali egyes, kivételt jelentő és ezért a szabályt erősítő esetek ellenére is tiszteli a tradicionális dinasztiákat, híve az arisztokratizmusnak. Nem tekinthető jobboldalinak az, aki a végletesen rosszindulatú, baloldali történelemhamisítás hatására gyalázza a Habsburg-dinasztiát, miközben élteti a rendkívül kártékony Kossuth Lajost és az 1848-as felforgatást. Nekünk, magyaroknak ezt a történelmi időszakot és szereplőit teljesen át kell értékelni, ha vissza akarunk találni a helyes útra. Tudomásul kell venni, hogy 1848 márciusa nem sokban, legfeljebb a magyar géniuszból fakadó nagylelkűségben, kíméletességben különbözik az 1789-es francia gyalázattól. Az eszmeiség, a liberalizmus eszmeisége azonban egy és ugyanaz. Megmosolyogtató, amikor egyes, magukat jobboldalinak mondó publicisták (jelesül Szőcs Zoltán, a Magyar Fórum állandó publicistája, a Havi Magyar Fórum szerkesztője) egyazon cikkben lelkesedik Petőfiért és Kossuthért, és elítéli, megveti a Petőfi által rendkívül tisztelt Robespierre-t és Saint-Just-öt. Ez is a szellemi zűrzavart, a totális káoszt bizonyítja. Egyértelműen baloldali ideológia a kommunizmus, szociáldemokrácia, liberalizmus. Egyértelműen baloldali közéleti-politikai tényezők mindazok a formációk, amelyek ezeket az ideológiákat hirdetik. Baloldali formációk továbbá a szakszervezetek, amelyek még - saját szemszögükből - ideális állapotukban is egy bizonyos társadalmi réteget képviselnek, ezzel mesterségesen megosztva a társadalmat, és szembeállítva a társadalom különböző alkotóelemeit. A gyakorlatban pedig még ennél is rosszabb a helyzet: a szakszervezetek felbukkanásuk óta a nyílt vagy titkolt bolsevista agitáció és felforgatás eszközei. Egészséges társadalomban ilyen szerveződéseknek nem lehet helyük! Egyértelműen jobboldali szerveződés a Falange Espańola, Pinochet tábornok és a chilei vezérkar, a francia Új Jobboldal, a Dessewffy Aurél-féle Konzervatív (Aulikus) Párt (1848 előtt), a dr. László András vezette Kard-Kereszt-Korona Szövetség A mai magyar politikai életben, legalábbis az úgynevezett fősodratú politikában egyetlen jobboldali erőt sem találunk. Csak szélsőségesen baloldali és mérsékelten baloldali formációkat figyelhetünk meg, amelyek között a nemzethez és a hazához való viszonyulás tekintetében van valóban jelentős és áthidalhatatlan különbség. A szélsőjobboldalinak nevezett Magyar Igazság és Élet Pártja valójában egy klasszikusan plebejus, népi baloldali párt. A MIÉP szellemi holdudvarában és a párt fiataljai között 2003 elejéig voltak olyan személyek és olyan nézetek, akik és amelyek közel állnak a mai európai újjoboldalisághoz, különösen a francia Új Jobboldalhoz (szerencsére anélkül azonban, hogy a francia Új Jobboldal kereszténység-ellenességét átvennék). Ezek a személyek mostanában új formációkban próbálják a politika síkján megjeleníteni nézeteiket. Kívánatos volna ezeknek az attitűdöknek az erősítése és tudatossá válása, hogy létrejöhessen egy erős, minden szempontból igényes és ütőképes jobboldali politikai formáció Magyarországon. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezette politikai erőtér ideológiai szempontból igen eklektikus: felfedezhető benne a szabadelvűség, a kereszténydemokrácia, a politikai demokratikus konzervativizmus. Így tehát ez formáció is a baloldaliság képviselője. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Igazság és Élet Pártja és a hozzájuk húzó szerveződések által alkotott nemzeti oldalt valójában az különbözteti meg a szélsőségesen baloldali Magyar Szocialista Párttól és az ugyancsak szélsőségesen baloldali, cionizmussal is terhelt Szabad Demokraták Szövetségétől, hogy a nemzeti oldal patrióta, az MSZP és az SZDSZ pedig kifejezetten ateista és nemzetellenes, a nemzetnek mint politikai-kulturális egységnek a szükségességét, létjogosultságát tagadja, és a nemzet struktúráit szét akarja rombolni. Ezért az MSZP és az SZDSZ eszelősen szélsőbaloldali erőtérnek minősül. E két szerveződés szemében a haza, a nemzet, a vallás gyűlöletes dolgok, és a legszélsőségesebb eszközökkel rombolják ezeket. Tehát a jelenlegi magyarországi politikai élet fősodrában található szerveződések mind baloldaliak, de közülük néhány olyannyira sátáni módon szélsőbaloldali, hogy - a realitásokat figyelembe véve - elvi, világnézeti különállásukat fenntartva a jobboldaliaknak támogatniuk kell a mérsékelten baloldali patrióta erőket a szélsőségesen baloldali, nemzetellenes szerveződések ellenében. Jobboldali ideológiákat nem lehet felsorolni, mert a jobboldali szemlélettől teljességgel idegenek az -izmusok, a dogmák, a racionalista kategóriák. Ha egy gondolat -izmussá válik, az azt jelenti, hogy tömegesedik, azaz: a minőség fölé kerekedik a mennyiség. Emellett azonban néhány -izmus (hungarizmus, falangizmus, légionarizmus) lényegét, tartalmát tekintve jóindulattal jobboldalinak minősíthető. Bevett vélemény, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus, a kommunizmus és a liberalizmus, a demokratizmus ellentétei egymásnak. Ez súlyos tévedés, és a fogalmak totális nem ismerése. Bizonyos szituációkban a kommunizmus mint gazdasági modell és mint társadalmi modell valóban konfrontálódik a liberalizmussal, a demokratizmussal, a kapitalizmussal. Ám ezek a konfliktusok egyetlen "táboron", a baloldalon belül zajlanak, és semmi közük a jobboldaliság és a baloldaliság ellentétéhez. A kommunizmus ütközése más baloldali elvekkel és gyakorlatokkal pusztán módszertani konfliktus - kétségtelenül súlyos és elhúzódó konfliktus, de akkor is csak módszertani, azaz: a baloldaliság különböző megvalósítási formáinak konfliktusa. Mindben közös ugyanis a mennyiség, a materiális szemlélet. A kapitalizmus a "több pénzt!" elvén, a demokratizmus, a liberalizmus a szavazatok többsége (azaz mennyisége) elvén, a kommunizmus pedig a legvégzetesebb és legvégletesebb anyagelvűség, a "több ételt!" elvén működik. Mindegyiknek lényeges, meghatározó eleme az anyagi szemlélet, ami pedig nem fér össze a jobboldalisággal, a minőség-elvűséggel. Súlyos ideológiai-gyakorlati zűrzavart mutat az, hogy sok, magát jobboldalinak tartó ember szimpátiával viseltetik a globalizáció ellen erőszakosan fellépő baloldali, szélsőbaloldali csoportosulások iránt. A globalizáció mint materializmusra épülő, rendkívül káros szellemi és gazdasági folyamat természetesen jobboldali szempontból teljes egészében elutasítandó. De jobboldali szempontból csakis elutasításra és megvetésre méltók azok az maszkos szélsőbaloldaliak is, akik törnek-zúznak. Az ilyen csatározások a baloldal belügyei, és jobboldali szempontból az egyetlen lehetséges hozzáállás a baloldal különböző árnyalatai közti összecsapásokhoz ez: hadd üssék egymást! Jobboldaliként elképzelhetetlen akár egyik, akár másik fél javára állást foglalni az ilyen csetepatékban. Nyelvtörténeti érdekesség: a "jobb" fogalmát a német, az angol és a francia ugyanazzal a szóval jelöli, mint a "jog" fogalmát (németül: recht, angolul: right, franciául: droit). A nyelvben tehát fennmaradt a hagyomány, miszerint a jobboldal a jog, a tradíció, a beavatottság hordozója, míg a baloldal törvénytelen, felforgató, destruktív. A magyar nyelvben is minőségi különbséget is kifejez a "jobb" illetve a "bal" szó: jobb jövő, jobb sors, illetve: balsors, balfék, kétbalkezes, balvégzet, stb. Mindez nem véltelen, hanem az őstudás és a tradíció, a szakrális eredetű rend nyelvi kifejeződése. A valódi, száz százalékos, vegytiszta jobboldaliság manapság világszerte csak néhány ember tevékenységében, gondolkodásában van jelen. Mindez azonban a lényeg szempontjából jelentéktelen. A jobboldaliaknak ma az a feladata, hogy lehetőség szerint átörökítsék a jövő számára a jobboldaliságot. Oswald Spengler szavaival: "E korba születtünk, és bátran kell a számunkra elrendelt utat végigjárni, más választásunk nincsen. Reménység és menekülés nélkül kitartani az elveszett poszton: ez a kötelességünk. Kitartani, mint a római katona, kinek csontjait ott találták Pompeji kapuja előtt, aki meghalt, mert a Vezúv kitörésekor elfelejtették felváltani. Ez az igazi nagyság, ez az igazi race! A becsületes halál az egyetlen, amit az embertől nem lehet elvenni." |
– 195.228.240.74 üzenőlapja 2007. december 17., 19:55 (CET) (A hozzászóló azonosítóját és a megjegyzés időbélyegét egy másik szerkesztő pótolta. Lásd: Wikipédia:Aláírás)
A csupa nagybetűvel írás általában pont azt jelzi, hogy a dolgot mellőzni kell. 
Hidaspal vita 2013. december 7., 12:04 (CET)
Madách?[szerkesztés]
Horthyt még értem, de Madách belevaló ebbe a listába? :O SyP 2008. január 8., 21:42 (CET)
Igen! Talán leghíresebb művéből, az Ember tragédiájából kitünik, hogy az ezen a lapon épp felettünk lévő alapelvek alapján a jobboldalhoz sorolható, mivel ciklikus szemlélettel nézte a történelem menetetét. Nem folyamatos "haladásnak" (mint a baloldal) fogta fel, hanem felosztotta felívelő és leszálló szakaszokra. Ez a szemlélet a jobboldali személyekre jellemző. Neville 2008. január 8., 21:52 (CET)
Hitler?[szerkesztés]
Nem értem, hogy egy olyan szélsőségesen kollektivsta ember, mint Hitler hogyan szerepelhet egy jobboldaliakat tartalmazó felsorolásban...Fifuszfc vita 2008. május 11., 09:22 (CEST)
Az individualizmus inkább a liberalizmusra jellemző. – 195.228.240.75 üzenőlapja 2008. május 11., 20:36 (CEST) (A hozzászóló azonosítóját és a megjegyzés időbélyegét egy másik szerkesztő pótolta. Lásd: Wikipédia:Aláírás)
egyéb jelentés[szerkesztés]
Én azt néztem, hogy a jobboldal és a bal politikai szócikk, pedig nem az jutott róla először eszembe. Ez normális? Nem kéne magáról a jobb oldali oldalról írni (nem is olyan egyszerű :D)? tetra
dumaláda 2008. július 8., 21:05 (CEST)
- Valóban :). – Beyond silence
Üz 2008. július 8., 23:34 (CEST)
- Valóban :). – Beyond silence
Felsorolás[szerkesztés]
Most komolyan, próbáljatok már meg beszélgetni róla, ne csak visszaállítgassatok... tetradumaláda 2008. december 3., 15:40 (CET)
Meghatározás[szerkesztés]
- Az angol szócikk írja: "The term has had different meanings in different countries and time periods." ez a legnemzetközibb wiki így szerintem elfogadhatjuk hogy a „meghatározása történelmileg és országonként is változó.”
- „Az idők során a jobboldalt a konzervativizmussal és az ahhoz egy kicsit is hasonlatos számtalan ideológiával, eszmével azonosították.” Azért nem helyes, mert a jobb oldal egy szeletét azonosítanánk a jobboldallal, t.i. jobb oldal nem = konzervativizmus, ha tetszik hanem létezik szélső jobboldal stb.
- „A 19-20. században a piac- és kapitalizmusellenes baloldali eszmék előretörésével a szabadpiac és a laissez-faire kapitalizmus híveit is a jobboldali jelzővel illették, illetik a mai napig.” Ezek szerint a jobboldal "cakumpak" úgy az egész, mindig liberális? Hát nem hinném mivel a jobboldal is lehet kapitalizmusellenes, szabadpiacellenes (hazai piac védelme nem lenne jellemzően jobb oldali?).
Ezek az érveim, így kérem a visszavonosdi hangyagolását.- – Beyond silence 
Üz 2008. december 3., 17:26 (CET)
Az általad a végsőkig erőltetett céltalan felsorolás ocsmány és értelmetlen, mivel a szép felsorolás vagy olyan, hogy két-három példát írsz, vagy felsorolod az összeset. Utóbbi nem fog sikerülni mert rengeteg van, ahogy balos irányzat is Érthetetlen számomra ez az izmozás; csak az azért csinálod, hogy ellentmondj? Vagy ilyen csakazértis dolog? Befejezhetnéd már. Az utolsó mondatnak is adtam forrást, uh már forrást is törölgetsz, nem csak esztétikailag rombolod a cikket. – Vince blabla :-) 2008. december 5., 13:38 (CET)
- Fogadd meg a saját tanácsodat légyszíves. – Beyond silence Üz 2008. december 8., 00:49 (CET)
Mester, definíció szerint a szélsőjobb ultrakonzervatív, vagy ha úgy tetszik (ultra)ortodox, bár utóbbit vallási értelemben használják. Tessék utánanézni a protekcionizmus fogalmának és témakörének, így, első körben, ha már gazdaságpolitikához kívánsz hozzászólni. – Vince blabla :-) 2008. december 14., 00:39 (CET)
A politikai spektrum jobb oldala[szerkesztés]
A baloldalon vannak az ordas jobboldali kékharisnyák, jobb oldalon pedig a vörösök? Nocsak! Nem gondoljátok, hogy a definíció saját magával magyarázza meg saját magát, ráadásul bevezet egy új, definiálatlan fogalmat, a politikai spektrumot? És ez még csak az első mondat. Ez a cikk úgy, ahogy van, véleményem szerint semmit sem ér. Kaboldy vita 2010. december 10., 07:04 (CET)
De bizony úgy gondoljuk. ♥♥♥ Kerge Kísértet ✍ 2011. július 23., 20:44 (CEST)