Vita:I. Ferenc francia király

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Peadar 14 évvel ezelőtt a(z) Építés után: wiki fordítás az egész témában

A francia király megpróbált kitörni a Habsburg-gyűrűből. 1521-ben támogatta II. Henriket, Navarra királyát az országa nagy részét 1512 óta megszállva tartó spanyolok ellen, de nem ért el döntő sikert. Ugyanebben az évben a Németalföldet is lerohanta a Maas (Meuse) folyó mentén, de támadását megállította III. Heinrich von Nassau. A herceg hamarosan francia földre lépett, de Pierre Terrail de Bayard és Anne de Montmorency ellenállása miatt Mézières-nél sok időt kénytelen volt elvesztegetni. Az immár V. Károly vezetésével megjelenő hadakkal Ferenc teljes erejével szemben vonulhatott hadba, ám a császár végül jobbnak látta visszavonulni Valenciennes-ből, az addig támadni nem akaró francia had pedig nem tudta üldözni a nagy esőzések miatt. A császári had egyetlen sikere az volt, hogy novemberben bevette Tournai városát.

A konfliktus súlypontja hamarosan Itáliába tevődött át. A pápa ugyanis, aki eddig V. Károly ellenfelének számított, mivel félt a Nápolyból rá nehezedő nyomástól, Luther Márton fellépése hatására kénytelen volt együtt fellépni a császárral. Az 1521-es wormsi birodalmi gyűlést követően megállapodtak abban, hogy a pápa támogatni fogja V. Károly terveit Lombardiában. Ezek közé tartozott, hogy a Mediciek kapják vissza Párma és Piacenza városait, a Milánói Hercegség pedig legyen ismét Sforza-birtok. Mi több, november 23-án VIII. Henrik is csatlakozott X. Leó és V. Károly szövetségéhez.

Odet de Foix, Milánó kormányzója nem tudta felvenni a harcot a pápai és császári hadakkal, és novemberben vereséget szenvedett Prospero Colonnától. Az Adda folyóhoz visszavonult vikomt svájci zsoldosaival hamarosan megpróbálta visszaszerezni Milánót, mindhiába: 1522. április 22-én a bicoccai csata francia vereséggel végződött a város közelében. Fernando de Avalos és Colonna serege a menekülő franciák nyomában május 30-án bevette Genovát. Ferenc szorult helyzetbe került, mert a vereségein felbátorodott angolok arra hivatkozva, hogy névlegesen támogatta John Stewart albanyi herceget a skóciai trónviszályban, Calais-ból kiindulva fosztogatni és dúlni kezdték Pikárdia, Normandia és Bretagne vidékét. Anyagiak híján Ferenc képtelen volt védekezni, ezért minden lehetséges eszközt igyekezett megragadni. Édesanyja segítségével megpróbálta rátenni kezét a Bourbon-örökségre Suzanne bourboni és auvergne-i hercegnő, marche-i grófnő, Louise de Savoie unokatestvére halála után – ez a törekvés azonban mélységes rosszallást váltott ki az özvegy férj, III. Charles de Bourbon connétable részéről, aki később el is árulta királyát.

Franciaország helyzete komolyan romlott 1523-ban. Az új velencei dózse, Andrea Gritti azonnal békét kötött V. Károllyal, ráadásul ekkor derült fény Bourbon connétable összeesküvésére. A hadvezér a felelősségre vonás elől a császárhoz menekült, és a Pireneusok felől támadta hajdani urát. Míg Bourbon Odet de Foix-val csatározott délen, északról Charles Brandon suffolki herceg egészen a Somme-ig jutott, de a déli támogatás híján nem indult Párizs ellen.

Ilyen helyzetben menesztette 18 000 ember élén Guillaume Gouffier de Bonnivet-t Ferenc Lombardiába. A svájci zsoldosokkal is megerősített francia sereg vezére túlértékelte a Milánóba visszahúzódó Colonna erőit, ezért az áttelelés mellett döntött. Hiba volt, ugyanis a császári csapatok komoly erősítést kaptak Charles de Lannoy és az áruló Bourbon vezetésével, míg a svájciak sorra dezertáltak Bonnivet seregéből. A francia had így 1524-ben kénytelen volt visszavonulni, ráadásul a sesiai csatában a francia hős, Bayard is elesett. A franciák nyomában járó császári hadak nyáron betörtek a védtelen Provence-ba, melynek Bourbon magát grófjává nyilvánította, és nagyrészt sikerült is meghódítaniuk. Egyedül Marseille városa állta ostromukat, mire az erős haddal érkező Ferenc elől ellenfelei jobbnak látták visszavonulni.

Ferenc személyesen vezette negyvenezres hadát az Alpokon át Lombardiába. Bourbon és d'Avalos nem vállalt vele csatát, és Lannoy is kivonult Milánóból Lodiba. A francia csapatok bevonultak a hercegség központjába, és II. Louis de la Trémoille-t tették meg kormányzójának. Ferenc ezután a komoly császári helyőrségnek otthont adó Pavia ellen vonult, amit azonban az ősz során ostrommal nem sikerült bevenni. A franciák a kiéheztetés mellett döntöttek. Decemberben a Genovában partra szálló spanyolokat sikerült megverni, és VII. Kelemen pápa is beleegyezett, hogy ne segítse tovább V. Károlyt annak fejében, hogy Ferenc megtámadja a Rómához fenyegetően közeli Nápolyi Királyságot. Albany hercege vezetésével a francia király csapatot küldött Nápoly ellen, amit Lannoy nem tudott megállítani, ráadásul ellene vonult fel a franciákkal szövetségre lépő Giovanni de' Medici is.

1525 januárjában Georg von Frundsberg friss erőkkel jött a Habsburg-hadsereg támogatására, akik így d'Avalos vezetésével elvágták a paviai ostromgyűrűt Milánótól. Február 24-én Pavia mellett összecsapott a két sereg, és a francia nehézlovasság súlyos vereséget szenvedett a német landsknechtektől és a spanyol lövészektől. La Trémoille, Jacques de La Palice és Richard de la Pole elesett, Anne de Montmorency és maga I. Ferenc pedig fogságba esett. Nem véletlenül nevezi az utókor a paviai ütközetet „a lovagkor utolsó csatájának”. A francia hadak maradékai egy kis milánói helyőrséget leszámítva IV. Charles d’Alençon vezetésével visszavonultak hazájukba, ahova a Nápolyt el sem ért, seregét út közben elvesztett Albany hercege követte őt.

Franciaország régense Louise de Savoie, a király anyja lett. Bourbon, a hajdani connétable VIII. Henrikkel próbált egyezkedni az ország felosztásáról, míg V. Károly annak lánya helyett inkább a portugál infásnőre vetett szemet, akitől nagyobb hozományt remélhetett. Ferenc Spanyolországba került V. Károly fogságába, aki először Valenciában, majd Madridban őriztette. A tárgyalásokat Montmorency és Lannoy vezették, de Károly mindaddig nem akarta fogadni Ferencet, amíg az meg nem köti az egyezményt, melyben Lombardia mellett Provence-ot és Burgundiát követelte. A király viszont arra hivatkozott, hogy a rendi gyűlés beleegyezése nélkül nem mondhat le országa semmiféle területéről. Személyes találkozóra akkor került sor, amikor Ferenc ősszel súlyosan megbetegedett, és a császári doktorok úgy ítétélték meg, hogy ez afeletti bánata miatt történt, hogy nem találkozhatott Károllyal.

A császár számára 1525 végére vált létfontosságúvá a békekötés, amikor Velence és a pápa pedzegetni kezdte, hogy II. Francesco Sforza számára kéne visszajuttatnia a Milánói Hercegséget. Addigra az egy sikertelen szökési kísérletet is végrehajtó francia király is belátta, hogy kénytelen engedni, így 1526. január 14-én aláírták a madridi békét. Ferenc lemondott lombardiai, artois-i és flandriai igényeiről, és átadta Burgundiát Károlynak, továbbá beleegyezett, hogy feleségül vegye Károly testvérét, Habsburg Eleonórát, az áruló pedig Bourbonnak visszaadja minden birtokát.

Ferenc március 8-án szabadult, és március 18-án lépte át a spanyol–francia határt a Bidasoa folyón. Ugyanekkor a megegyezés értelmében két fia, Ferenc dauphin és Henrik túszként váltotta fel a királyt a spanyol udvarban. Ferenc, aki a békeszerződés többi pontját nem kívánta betartani, VII. Kelemen áldásával bejelentette, hogy nem tartja magára nézve érvényesnek a madridi békében foglaltakat, mivel az nyomásra született.

Képfigyelmeztetés[szerkesztés]

A következő képeket törölték vagy törlésre jelölték a Commonson. Mielőtt eltávolítod a képet a szócikkből, ellenőrizd a commonsos lapját, hátha időközben visszavonták a törlési jelölést, vagy eleve tévedés volt. A kivett képet próbáld meg helyettesíteni egy másikkal. Ezt az üzenetet a CommonsTicker írta.

  • Cecil törölte a(z) Image:Eleonore_von_Österreich.jpg nevű képet: Universally replaced by [[:Image:EleonoreofAustria.jpg]]. Reason was "Was in category "Duplicate", although NOT an exact duplicate";

-- CommonsTicker vita 2008. április 12., 00:41 (CEST)Válasz

Csonk[szerkesztés]

Itt meg azt olvasom szinten: "Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos)" Akkor elobb ezen kene valtoztatni, es kulonosen feltuntetni a forrasokat! A nagy kritikusok es szakertok ebben serenykedhetnenek, ahelyett, hogy a kakan is csomot keresnenek! Ahelyett, hogy a kiralyi hercegek es hercegnok nevei irasmodjara forditanak az idejuket es energiajukat, inkabb tuntetnek fel a forrasaikat, egyaltalan honnan veszik az adataikat! A csonk az tul enyhe kifejezes, egy olyan dolgozatra egyetemi szeminariumon is, amely nem tartalmaz irodalomjegyzeket, hivatkozasjegyzeket, elegtelent adnak. Tartson mindenki onvizsgalatot, aki olyan cikket ir, amelyben nincs forras, es elsosorban abba fektesse folos energiait, hogy a hibait kijavitsa. Persze biralni es kritizalni mindig konnyebb, mint valami ujat alkotni. Es egy tortenesznek, foleg, ha szakerto, nem art sokat olvasni, kulonosen a forrasokat, eredetiben. Az altalanos iradolomjegyzeket jegyzeket hianyolom, mert nemcsak reszleteket kell igazolni hanem az egeszet is alatamasztani, barmennyire reszletes is a leiras, mindeddig csak mese, es nem tudomanyos erteku mu. Ja ha mar Madeleine a skot kiralyne, akkor a ferje miert nem V. Jacques v. V. James v. V. Seamus. Es hogy lett az Henribol II. Henrik? Persze ha valaki ebbe bele mereszel javitani, ami jogos lenne, arra a valasz a kitiltas. Mert egyeseknek mindent szabad kritikatlanul. Ok az egyenlobbek, a "szakertok"!Peadar vita 2008. június 20., 21:22 (CEST)Válasz

Forrasok[szerkesztés]

Elobb a forrasokat kene feltuntetni, mielott beszur valamit a szakerto, mert honnan tudjuk, hogy az ugy volt? Esetleg szemelyesen ott volt a kiraly halalosagyanal? De akkor azt is fel kene tuntetni! Igy sajnos nem er semmit. Akkor honnan veszi a batorsagot ezt megtenni es masokat biralni?Peadar vita 2008. június 20., 21:28 (CEST)Válasz

Peadar, nagyon jól tudod, hogy nem a cikkeid miatt cseszegettelek, és a források sem ilyen kontextusban merültek fel, hanem hogy te is megjelölhetnéd bizonyos információid származási helyét. De ha neked jól esik végigcirkuszolni az összes vitalapot, akkor csak tessék :) Ha cikkeket írnál, mindenesetre jobban járnánk, mert minden formai furcsaságaik ellenére egyáltalán nem rosszak. (Ezért is nem javítottam beléjük, te...) – شهاب الويكي مجلس الحكمة 2008. június 20., 21:44 (CEST)Válasz

Csak puszta szemelyeskedes volt az ellenem folytatott hadjarat, senkit nem tiltottam el, nem is tudnek, nem is akarnek az altalam kidolgozott cikkektol, es barki beleirhat, sohasem bantottam, sem azokat a dolgokat, amik elotte benne voltak, sem ha kesobb beleirtak, meg lehet nezni, legfeljebb, ha nem egyezett valami meg a tenyekkel, es nem is kritizaltam senkit, viszont azt elvarom es elvarnam, ha kritizalnak, azt jogosan tegyek, mert eddig semmi sem volt jogos, csak erobol meghozott dontes. (I. Rene is a "vita" lezarasa elott lett megvaltoztatva onkenyesen, csak utana lett kiirva egy alvita, tehat semmi szakertes nem volt benne, egyszeru tamadas ellenem, ezt jol tudom. csak azt nem ertem, miert akarnak hulyenek nezni, massal elhitethetik, de nekem hiaba magyarazzak a bizonyitvanyt. Es miert akarnak meg mindig meggyozni, mert ha jogos lett volna, erre semmi szukseg nem lenne) A formai eszrevetelekert meg kulonosen nem okvetetlenkedtem, orulok minden ilyennek, tessek belejavitani, de persze meg kene mindig indokolni! Orulok, ha egyesek szerint mind a 96ezer lapot teleirtam volna, meg mindig tul sokat kepzelnek rolam egyesek. Mar egyszer utaltam arra, hogy utanozni csak az utanozzon, aki eredeti is tud lenni, mert nem all jol egyeseknek. En nem vagyok senkinek a csicskasa, ugyhogy ne irja elo, mit csinaljak, es mikor. En csak azt vetettem masok szemere, amivel nem torodtek, es AHELYETT, csak fikaztak mindent, es fintorogtak mindenen. Tehat ha jogosan kritizaltak volna, nem lenne semmi baj, csak elvetettek a sulykot, amin meg mindig nem allt meg sajna. Tehat ket dolgot ne mossunk egybe! En meg mindig azt varom, hogy jogosan, nem szemelyeskedve, megfeleloen alatamasztva biraljanak egyesek. Raadasul van, aki mar egyaltalan nem szamit partatlannak, annak nem is szabadna, ha tudna, mi az az etika es fair jatek, belefolynia ebbe, mert tudhatna, hogy a dontesei eppen ebbol az aspektusbol megkerdojelezhetok. Osszeferhetetlenseg cimen nem is szabadna engedni, hogy reszt vegyen benne. Sajnos egyesek annyira leszerepeltek szakertoi minosegukben, hogy az ilyen embertol meg a pozitiv kritika is serto es kulonosen megmosolyogtato erofeszites. Aki nem tud partatlanul itelni, raadasul nem is szakerto, az ne vegye a batorsagot, hogy masrol barmilyen itelet is mondjon, de egyeseknek nagy az egoja meg mindig. A sajat velemenyet nagyra tartja. A szerkesztesi furcsasagokon meg ha azt erti, hogy tul sok a hivatkozas, es alatamasztas, akkor azzal megint nem tudok mit kezdeni. Ez ugyancsak a kakan is csomot keresni kategoriaba tartozik. Tessek szerkeszteni, azzal nincs baj, csak ha ugy tuntetunk el adatokat es dolgokat, hogy nincs meg az alapja, az a problema, de az mar nem is csak baj, hanem bun! Vegul, azt is tanultam, ha szerepel egy mure hivatkozas, azt mindenkepp fel kene tuntetni az irodalomjegyzekben, ez nem tortent meg, ott csak egy muvet latok.Peadar vita 2008. június 20., 22:32 (CEST)Válasz

Építés alatt álló cikkről még nem hallottunk. Sértegesselek még? Te olyan kedves és barátságos vagy, és a konfliktusaidat is jól kezeled :D – شهاب الويكي مجلس الحكمة 2008. június 20., 23:27 (CEST)Válasz

Építés után: wiki fordítás az egész[szerkesztés]

Ez a szócikk teljes egészében a francia nyelvű wiki fordításán alapul, tessék megnézni a felépítését, a tematikáját, és az irodalomjegyzékben megadott magyar nyelvű irodalom még köszönő viszonyban sincs a tartalommal, csak dísz. Abból is látszik, hogy a francia eredetű neveket nem tudta átültetni magyar nyelvre, pedig annak megvan a bevett gyakorlata, sőt ráadásul soknak megvan a magyar nyelvű szócikke is. Természetesen az önmagában nem baj, ha valaki lefordít egy más nyelvű szócikket, és azt közzé teszi magyarul, csak akkor ne úgy legyen beállítva a történet, hogy olyan nagy szakértő a témában. A megadott magyar nyelvű irodalom tehát csak dísz. Fordítani tehát önmagában nem érdem, hiszen elsősorban magyarul kell tökéletesen tudni, és azt is tudni kell hozzá, mi a bevett gyakorlat a magyar szakkifejezések és nevek terén. A neveket magyaros formában kellett volna megadni, hiszen ez magyar szócikk és nem francia. Ehhez kellettek volna magyar nyelvű irodalmak, melyek ezt segíthették volna, de azokra sajnos semmilyen utalás nem történik. A szócikkek ellenőrzése tovább folyik, és a gyomok meg lesznek ritkítva, ha az nem a forrásoknak megfelelően van megírva. Mint ahogy eddig is tettem, hogy felhívtam a figyelmet a hibákra és tévedésekre és szándékos csúsztatásokra. Peadar vita 2010. február 26., 01:34 (CET)Válasz


Összevetése a francia wikivel[szerkesztés]

Itt még szembetűnőbb, hogy a francia wiki tematikáját követte, így a magyar nyelvű irodalom csak dísz, fel se lett használva. Ha ez nem elég, a filológiai elemzését is elvégezhetjük, hogy csak fordítás, persze még nincs kész, de hogy annak a tükörképe, az elég szembeszökő. Természetesen a fordítás önmagában nem baj, csak akkor ne úgy állítsuk be, hogy a mi általunk felhasznált és főleg magyar nyelvű forrásokon alapul.

Biographie[szerkesztés]

Jeunesse et éducation[szerkesztés]

Ifjúsága, öröködése[szerkesztés]

Un prince de la Renaissance[szerkesztés]

A reneszánsz fejedelem[szerkesztés]

Le mécène et les artistes[szerkesztés]

Ferenc, a művészetpártoló[szerkesztés]

Le protecteur des Lettres[szerkesztés]

Le bâtisseur[szerkesztés]

Építkezések[szerkesztés]

Politique extérieure[szerkesztés]

Külpolitika[szerkesztés]

Conquête du Milanais[szerkesztés]

Az V. itáliai háború (1515–1516)[szerkesztés]

La compétition pour la couronne impériale[szerkesztés]

Bourgogne, Italie et Provence[szerkesztés]

A VI. itáliai háború (1521–1526)[szerkesztés]

Nouvelles alliances : les princes protestants et l'Empire ottoman[szerkesztés]

A „legkeresztényibb király” keresztényietlen szövetségei[szerkesztés]

Angol és skót harcok[szerkesztés]

Dernières tentatives italiennes et bourguignonnes[szerkesztés]

Az utolsó itáliai expedíció[szerkesztés]

Les relations personnelles avec Charles Quint[szerkesztés]

V. Károly árnyékában[szerkesztés]

Spanyol fogságban[szerkesztés]

L'Amérique du Nord[szerkesztés]

Felfedezések és Új-Franciaország[szerkesztés]

Politique intérieure[szerkesztés]

Belpolitikája[szerkesztés]

A cognaci liga[szerkesztés]

Le gouvernement de François Sablon:Ier[szerkesztés]

A kormányzat átalakulása[szerkesztés]

Változások a jogszolgáltatásban[szerkesztés]

La religion[szerkesztés]

Vallásügyek[szerkesztés]

Le français comme langue officielle[szerkesztés]

La politique financière[szerkesztés]

Pénzügyi intézkedések[szerkesztés]

Fiefs réunis à la couronne[szerkesztés]

A királyi birtok és a királyság területi változásai[szerkesztés]

Mort du Roi[szerkesztés]

Halála, utódlása[szerkesztés]

Portrait de François Sablon:Ier[szerkesztés]

I. Ferenc jelleme és magánélete[szerkesztés]

Physionomie de François Sablon:Ier[szerkesztés]

Psychologie de François Sablon:Ier[szerkesztés]

Un homme qui aime beaucoup les femmes[szerkesztés]

Mariages[szerkesztés]

Descendance[szerkesztés]

Házasságai, utódai[szerkesztés]

Emblème[szerkesztés]

A királyi embléma[szerkesztés]

Toponymie[szerkesztés]

Cinéma[szerkesztés]