Vitéz Ferenc

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vitéz Ferenc
Született1965. (58 éves)
Kisvárda
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Írói pályafutása
Jellemző műfajokvers, próza, regény,
irodalomtörténeti tanulmány, esszé
Alkotói évei1986–
Első műveLázadó galamb
Sablon • Wikidata • Segítség

Vitéz Ferenc (Kisvárda, 1965. –) egyetemi docens, költő, író, irodalomtörténész, újságíró, szerkesztő.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékének tanszékvezetője.[1][2] A Néző●Pont irodalmi, kulturális és művészeti folyóirat alapítója, kiadója, szerkesztője.[3]

Élete és tanulmányai[szerkesztés]

A Bereg és a Rétköz határán lévő Újkenéz községben nőtt fel. Kilenc éves korában, első versei megírása után jelentette ki, hogy költő, tanár és újságíró szeretne lenni. 1983-ban Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett – sokat köszönhet Kovács László és Lengyelné Tóth Éva francia- és magyartanárai útmutatásainak. Egyetemi tanulmányai óta Debrecenben él, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett 1989-ben magyar–francia szakos diplomát (XX. századi irodalom „harmadik szakos” speciális képzéssel) – meghatározó tanárai: Debreczeni Attila, Fülöp László, Gorilovics Tivadar, Görömbei András, Hoffman István, Imre László, Szabó Anna, Tamás Attila).[4] 2002-ben szerzett PhD-fokozatot kulturális antropológiából.[5] A Debreceni Egyetem Történelem – Néprajz Doktori Iskolájában 2002-ben szerzett PhD-fokozatot Néprajz és kulturális antropológiai tudományokból.[4] 2002-től főiskolai adjunktus; 2005-től docens (Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola); a kommunikációs képzés megszűnéséig öt éven át a Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet vezetője; az intézményi integráció után a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense, 2016-tól a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője; a DRHE Szenior Akadémiája képzésfelelőse.

Művészete[szerkesztés]

Versei 1986-tól jelentek meg a Hajdú-Bihari Napló hasábjain,[6] 1988-tól dolgozott be az újság kulturális rovatába,[7] és cikkei jelentek meg a Népművelés című lapban.[8] 1989-ben közölte verseit az Alföld című folyóirat is.[9]

1989-ben újságíró-gyakornokként Debrecen városától pályakezdő ösztöndíjban részesült.[10] Ebben az évben, mint pályakezdő költő művészetét bemutatta a Napjaink című folyóirat.[11] 1989–2000 között főállású újságíróként dolgozott a Hajdú-Bihari Naplónál, közben fiatal újságíró társaival megalapította a Debreceni Krónika című napi- majd hetilapot. 1991–1993 között általános iskolai tanár és francia óraadó volt.[4]

1990-től rendszeresen jelentek meg esszéi a Pesti Hírlapban is.[12][13]

Első verseskötete a Partium kiadásában 1991-ben jelent meg Lázadó galamb címmel.[14] 1992-ben az akkor induló Partium című irodalmi, művészeti folyóirat első számának egyik szerzője.[15] 2000-től külső munkatársa a Debrecen hetilapnak, képzőművészeti rovatvezetője a Nagyítás c. országos hetilapnak. 2013 óta közli esszéit a Reformátusok Lapja; 2018-tól a Magyar Hírlap; rendszeresen publikál tudományos folyóiratokban. 2007-ben a Mediárium c. tudományos folyóirat alapító szerkesztője, annak 2010-től ismét felelős szerkesztője; 2006-tól önálló irodalmi, kulturális és művészeti folyóiratot ír, szerkeszt és jelentet meg Néző●Pont címmel.[4]

1991 óta több mint 60 önálló kötete látott napvilágot – önálló könyvei közül 25 verseskötet, 9 szépprózai; számos főiskolai jegyzet és tankönyv, több mint 20 tudományos és művészeti szakkönyv vagy tanulmánykötet szerzője. Több mint félezer verse és szépprózai írása jelent meg az országos folyóiratokban; antológiákban szerepelt – pl. Az év versei; A századelő költészete; Arany 200; Mondani-valók (ünnepi gyermekversek) pályázati antológiák.

A díj létrehozásától, 2004-től kezdve a Brassai művészeti díj kuratóriumának tagja.

Fontosabb önálló kötetei[szerkesztés]

  • Lázadó galamb (1991, Partium);[14]
  • Évszakok, szavak, álmok (1992, Partium);[16]
  • Repülnél lenni (1996, Csokonai);
  • „Szent Antal megkísértése” – Holló László életregénye (2002, Csokonai);
  • Holló László 120 aktgrafikája (2007, Ethnica);
  • Az érzéki vonal. Józsa János képzőművész grafikai munkássága (2008, Néző●Pont);
  • A táncosnő halála – regény Medgyessy Ferenc szobrászművészről (2008, Néző●Pont);
  • Protestáns könyvjegyek (2011, Tiszántúli Református Egyházkerület);
  • Holló László művészete: élet és mű az életmű-képek tükrében (2012, Ethnica);
  • Lábjegyzetek. 142 kis vers Burai István grafikáival (2013, Néző●Pont);
  • Angyalkapuk és szövegjáratok. Tanulmányok, esszék (2014, Felsőmagyarország);
  • Törékeny asszony ezer alakban. Holló László múzsája: Maksa Olga (2014, Ethnica);
  • Angyalok a labirintusban. Irodalmi és művészeti tanulmányok, esszék (2016, Felsőmagyarország);
  • vitéz 250 – válogatott versek (2016, Felsőmagyarország);
  • Absztraktok. Uzonyi Ferenc festményeivel (2016, Néző●Pont);
  • Csontos János az ezredváltó magyar Dante. (2016, Coldwell);
  • Rácsok és virágok – versek Bényi Árpád grafikáival (2016, Néző●Pont);
  • Könyvek angyalai. Irodalmi és művészeti tanulmányok, esszék, kritikák. (2017, Néző●Pont);
  • Angyalok a Hajdúságban – versek (2019, Néző●Pont);
  • Harmincegy. A „rongyszőnyeg” alól előkerült töredékek. I.m. Weöres Sándor, in honorem Kenyeres Zoltán (2020, Néző●Pont);
  • Párhuzamos „etűdök”. Komiszár János absztrakt képeivel (2020, Suliszervíz);
  • A Napharangozó. In honorem Béger Gusztáv (a költő új verseivel) (2021, Néző●Pont);
  • Képeslapok Kismarosra. A 80 éves Szakolczay Lajos köszöntése (2021, Néző●Pont).

Közreműködései[szerkesztés]

Harminc év alatt (1990 óta) mintegy másfélezer képző-, fotó- és iparművészeti kiállítást nyitott meg országszerte (a legtöbbet Debrecenben és vonzáskörzetében – s több alkalommal Nagyváradon); több mint 200 lektorált tudományos közleménye és könyvfejezete, harmadfélszáz kritikája jelent meg szakmai folyóiratokban, tanulmánykötetekben; több mint félszáz szakmai előadást tartott országos konferenciákon. 2006-ban alapította a Néző●Pont című debreceni, országos kitekintésű irodalmi, kulturális és művészeti folyóiratát,[17] melynek (2020 végéig) 103 kötete jelent meg,[18] több mint 10 ezer oldalon – a szerzői folyóirat az utóbbi években rendszeres vendégrovatokkal bővült. Lapja hiánypótló: olvasmányként, értékorientáló és dokumentációs fórumként egyaránt, mely nagyban segíti Debrecen és a régió művészeti értékközvetítését is.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Tagságai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Department of Hungarian Languages and Literature (angol nyelven). Debreceni Református Hittudományi Egyetem. [2021. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  2. ↑ Dr. Vitéz Ferenc. Debreceni Református Hittudományi Egyetem. [2021. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  3. ↑ Csontos János (2008. augusztus 30.). „Nézőpont”. Magyar Nemzet 71 (237), 34. o.  
  4. ↑ a b c d e f g Csontos János (2019. szeptember 3.). „Minden írás nyomozás Beszélgetés Vitéz Ferenccel”. Magyar Napló 75 (174), 40–45. o.  
  5. ↑ Tagjaink – Vitéz Ferenc. Magyar Írószövetség. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  6. ↑ (1986. november 29.) „Vitéz Ferenc versei”. Hajdú-Bihari Napló 43 (281), 9. o.  
  7. ↑ Vitéz Ferenc (1988. július 6.). „A turisták is megkeresnek bennünket”. Hajdú-Bihari Napló 45 (160), 5. o.  
  8. ↑ Vitéz Ferenc (1988. szeptember 1.). „Dzsesszmuzsika örömfesztivál”. Népművelés 35 (9), 24–25. o.  
  9. ↑ Vitéz Ferenc (1989). „A három óceán elé”. Alföld 40 (9), 38–39. o.  
  10. ↑ (1989. november 17.) „Művészeti ösztöndíjak”. Hajdú-Bihari Napló 46 (273), 2. o.  
  11. ↑ Csontos János (1989. november 1.). „Bemutatkozik: Vitéz Ferenc”. Napjaink 28 (11), 25. o.  
  12. ↑ Juhász Kristóf (2019. szeptember 3.). „Hogyan írjunk vendégkönyvbe? Vitéz László képzőművészetre reflektáló versei szabadon látni tanítanak”. Magyar Nemzet 75 (174), 18. o.  
  13. ↑ Vitéz Ferenc, Debrecen (1990. április 29.). „Stafétabot”. Pesti Hírlap 1 (13), 2. o.  
  14. ↑ a b (1992. december) „Munkatársaink”. Magyar Műhely 31 (86), 64. o.  
  15. ↑ Szuromi Lajos (1992. december 30.). „Egy új folyóirat impozáns bemutatkozása”. Hajdú-Bihari Napló 49 (306), 12. o.  
  16. ↑ Bényei József (1993. január 2.). „Mai lírikus fádalmai ójapán „kosztümben””. Hajdú-Bihari Napló 50 (1), 12. o.  
  17. ↑ Néző●Pont. epa.niif.hu. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  18. ↑ Néző●Pont. epa.niif.hu. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  19. ↑ (2019. szeptember 10.) „Költőverseny”. Magyar Nemzet 75 (180), 18. o.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vitéz_Ferenc&oldid=25656333”