Ugrás a tartalomhoz

Virágkákafélék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Virágkáka szócikkből átirányítva)
Virágkákafélék
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales)
Család: Virágkákafélék (Butomaceae)
Nemzetség: Butomus
Faj: B. umbellatus
Tudományos név
Butomus umbellatus
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Virágkákafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Virágkákafélék témájú médiaállományokat és Virágkákafélék témájú kategóriát.

A virágkáka (Butomus umbellatus) a virágkákafélék (Butomaceae) családjának egyetlen faja.

Rendszertani helyzete

[szerkesztés]

A virágkákafélék a hídőrvirágúak rendjének (Alismatales) egyik monotipikus – azaz egyfajú – családja. Korábban több nemzetség és faj is tartozott ide (4 nemzetség 13 fajjal). A molekuláris kladisztikai vizsgálatok azonban egyértelműen igazolták, hogy a külső hasonlóság nem tényleges filogenetikai rokonság eredménye, és a korábban idesorolt fajok nagy részét áttették a hídőrfélék (Alismataceae) családjába.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

A melegebb vizű árkok, csatornák, patakok mentén, illetve mocsarak partvidékén Európa nagy részén megtalálható.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

60–150 cm magasra nő.

Az iszapban kúszó gyöktörzsében sok a keményítő.

Keskeny (1 cm széles), háromélű, tőálló, fényes mélyzöld levelei akár 1 m hosszúra is megnőhetnek.

Virágai magas (2 m-es) tengelyen ülő, legfeljebb 30 virágot tartalmazó, álernyős virágzatba tömörülnek; a fehéres-rózsaszín virágok egy-egy tőkocsány csúcsán nyílnak. Minden virágnak 6 lepellevélből álló takarórendszere van. A porzótáj 9 porzót tartalmaz: hatot a külső, hármat a belső porzókörben. A termőtáj hat termőlevél részleges összenövéséből alakult ki.

A magházból fejlődő termés ún. tüszőcsokor, amin három lepellevél is marad.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Hazánkban a mocsaras, lápos területeken igen gyakori; a mocsári növényzet egyik legszebb faja. Júniustól augusztusig virágzik.

Felhasználása

[szerkesztés]

Keményítőben gazdag gyöktörzsét (régies magyar nevei: elecs, alacs, elecske) régebben gyűjtötték, majd hamuban sütötték meg. Dekoratív levelei és hosszú virágzása miatt kertekbe is telepítik (főleg Nyugat-Európában). A gyöktörzs osztásával ivartalanul könnyen szaporítható.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
  • Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompediuma
  • Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II.
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
  • Botta Pál, 1987: 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről. Mezőgazdasági, Budapest. 88 oldal. ISBN 963 232 412 9 Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben