Vinoba Bhave

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vinoba Bhave
Vinoba Bhave 1983 stamp of India.jpg
Született 1895. szeptember 11.[1][2][3][4]
Raigad district
Elhunyt 1982. november 15. (87 évesen)[1][2][3][4]
Vardhá
Állampolgársága
Foglalkozása politikai és társadalmi aktivista
Iskolái Maharaja Sayajirao University of Baroda
Kitüntetései
  • Ramon Magsaysay Award (1958)
  • Bharat Ratna (1983)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vinoba Bhave témájú médiaállományokat.

Vinajak Narahari "Vinoba" Bhave vagy Ácsárja Vinóba Bhavé (maráthi: विनोबा भावे), (1895. szeptember 11.1982. november 15.) indiai politikai és társadalmi aktivista, aki Mahátma Gandhi egyik legismertebb tanítványa volt,[5] és akinek a munkáját halálát követően folytatta.

India függetlensége után társadalmi aktivistaként tűnt fel, aki a földtulajdon békés, tömeges újraelosztását érte el, az általa alapított Bhoodan Yajna, azaz a „föld-ajándék mozgalom” útján. Indiában szentként tisztelték.[6]

Élete[szerkesztés]

Vinoba Bhave egy gazdag brahmin családból származott. Öt gyermek közül a legidősebb volt. Három testvére közül egy fiatalon halt meg, kettő, Balkoba és Shivaji szintén társadalmi aktivistává váltak. [7]

Főiskolai tanulmányokat folytatott. Az angol és a francia mellett még nyolc indiai nyelvet beszélt. Egész életében a hindu vallási eszmékbe merült és erkölcsi alapelveit a Bhagavad-Gitából származtatta.

1916-ban hallott Gandhiról. A csamparani polgári engedetlenségi kampány után csatlakozott a nemzeti függetlenségi mozgalomhoz. Gandhi ásramának tevékenységeiben aktív szerepet vállalt, mint például a tanítás és a közösség életének javítása.

Az 1920-as, '30-as és '40-es években többször letartóztatták a brit uralom elleni erőszakmentes ellenállás vezetéséért.

Gandhi és Vinoba

Tevékenység ellenére jó darabig nem volt ismert a széles tömegek számára. Akkor vált ismertté, amikor 1940-ben Gandhi egy újabb erőszakmentes kampány első számú figurájává választotta. Az emberektől a megtisztelõ ácsárja címet kapta.[8]

Miután India elnyerte a függetlenségét (1947), elhatározta, hogy agrárreformot hajt végre. A miniszteri bársonyszéket, amelyet Nehru felajánlott neki, nem fogadta el.[9] A földreformot a maga módján kívánta megvalósítani.

Az 1950-es években az indiai lakosság 80%-a falun élt, mezőgazdasággal foglalkozozott, mégis évente több millió tonna élelmiszert kellett bevinni külföldről.[10] Nagyon sok embernek nem volt munkája, éheztek, mert még földtulajdonnal sem rendelkeztek. Nincs vesztegetni való idő — mondta Bhave. Nem várta meg a földreformot, — ez ugyanis rettentő bonyolult adminisztratív előkészületekkel és más nehézségekkel járt volna —, hanem gyalog nekivágott a hatalmas országnak, s megtette a magáét.[10] Munkája abból állt, hogy bejárta a falvakat. Amikor elért egy települést, előállt azzal az igénnyel, hogy minden földdel rendelkező egyén adja oda ajándékba birtokának egyötöd részét, hogy aztán ő meg a segédtitkárai szétosszák ezeket a földeket a nincstelenek között.[9]

Amikor délelőtt egy faluba ért, a főtéren vagy egy épületben felállt a szónoki emelvényre és egy óra hosszat beszédet mondott. A nép nagy tisztelettel hallgatta, mert élő szentként kezelték. Beszéde végén gyakran így szólt:

Indiában egy derék családapa átlagban négy fiút nevel fel. Amikor a családfő meghal, a fiúk szátosztják a földjét. Nem sokat változtatna a dolgon, ha négy fia helyett öt lenne. Vegyük úgy a dolgot, hogy én vagyok az ötödik fiatok. Fogadjatok fiatokká, hogy engem illessen meg a földetek ötödrésze. S mivel nem várom meg a halálotokat, most jöttem el, hogy kikérjem a részem. Bármennyitek is van, ajándékozzátok nekem földetek ötödrészét, mert fiatoknak szüksége van erre az ajándékra. [9]

Erre magasba emelkedtek a karok, és az emberek versengtek, hogy ki teljesíti előbb India ez igen tisztelt fiának óhaját. Majd délután Vinoba titkárai elé sorakoztak a nincstelen földművesek, hogy átvegyék az okmányokat az új birtokaikról. Ily módon Vinoba tíz év alatt mintegy hét millió hektár földet osztott szét. [9]

1979-ben éhségsztrájkán keresztül elérte a tehenek levágását tiltó szövetségi törvény elfogadását (amely eztán a nem hindu vallásúakra is vonatkozott).[11] 1984-ben posztumusz módon elnyerte a Bharat Ratna díjat.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Sankshipt Marathi Vamyaykosh Khand 1 te 3
  3. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven)
  5. Magyar Szó, 1982-11-16 / Meghalt Acharya Vinoba Bhave
  6. Ország-Világ, 1979-06-20 / 25. szám
  7. Jean J. Lanza del Vasto: Vinoba: König der Armen (A szegények királya), 1988 Első rész: Vinoba élete
  8. ENCYCLOPÆDIA BRITANNICA: Vinoba Bhave
  9. a b c d Székely Tibor: Éjfélkor dőlnek a pálmák → Egy szenttel Indián át (1959); Gondolat Kiadó, 1981
  10. a b Magyar Szó, 1959-12-20 / A zöld Gandhi
  11. Ország-Világ, 1979-06-20 / A „tehénvita”
  12. Archivált másolat. [2013. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 11.)