Vezér Ferenc
| Vezér György Ferenc | |
| Született | 1914. március 23. Szaniszló |
| Elhunyt | 1951. augusztus 3. (37 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | pálos szerzetes |
| Halál oka | akasztás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vezér György Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vezér György Ferenc (Szaniszló, Magyar Királyság, 1914. március 23. – Budapest, Magyar Népköztársaság, 1951. augusztus 3.) a Grősz-per IX. rendű vádlottjaként halálra ítélt és kivégzett pálos rendi szerzetes pap.
Élete[szerkesztés]
Vezér György néven született 1914. március 23-án, a Szatmár vármegyei Szaniszló faluban. 1926-ban Esztergomban, a szalézi nevelőintézetben tanult, majd a bencés gimnáziumban érettségizett. 1935-ben kérte felvételét a pálosok közösségébe, ahol a Ferenc nevet vette fel. Pécsett végezte bölcseleti és teológiai tanulmányait. Virág Ferenc pécsi megyés püspök szentelte pappá 1940. január 28-án. Lelkipásztorként működött a budapesti Sziklatemplomban és Pécsett is – mindkét helyen házgondnoki feladatokat is ellátott. Legfontosabb állomáshelye azonban Pálosszentkút volt, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal, több időszakon keresztül egy ideig házfőnökként és a helyi lelkészség vezetőjeként is szolgált.
1944 decemberében fiatal nőket védelmezett. Birokra kelt egy fegyverrel hadonászó orosszal, aki a nőket el akarta vinni. A fegyver elsült, és az orosz katona belehalt. 1945-ben a rendőrség őrizetbe vette kommunistaellenes kijelentései miatt, de felmentették. 1946 januárjától a magyarországi pálos rendtartomány vezetésében is részt vett, mint II. tartományi tanácsos. A kommunista hatalom több alkalommal próbálta perbe fogni, megtörni.
1951. március 20-án letartóztatták. Koholt vádakon alapuló ügyét a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perhez csatolták. A kihallgatások során megkínozták, majd a Grősz-per IX. rendű vádlottjaként az Olti Vilmos által vezetett bíróság, 1951. június 28-án kb. 30 szovjet katona meggyilkolásával ill. arra való felbujtással bűntettben bűnösnek találta és halálra ítélte. 1951. augusztus 3-án végezték ki Budapesten a Gyűjtőfogházban. Az ítéletet 7 óra 12 perckor hajtották végre, az orvosok a halál beálltát 7 óra 30 perckor nyilvánították ki. Holttestét jeltelen sírba, álnéven temették el. 1992. február 17-én a Legfelsőbb Bíróság a vádak alól P. Vezér Ferencet felmentette. Földi maradványait hosszas kutatómunka után találták meg a Rákoskeresztúri Új köztemető 289-es parcellájában.
Újratemetése[szerkesztés]
A gyászszertartás a budapesti Sziklatemplomban kezdődött 2012. április 30-án 11 órakor. Eztán motoros kísérettel vitték a vértanúhalált szenvedett atya koporsóját Pálosszentkútra, Ferenc atya hajdani utolsó szolgálati helyére. Itt Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek pontifikált gyászmisét. A temetési szertartást Bátor Botond a Magyar Pálos rend tartományfőnöke végezte. Schönberger Jenő szatmári megyés püspök áldotta meg a Petőfiszállás Pálosszentkút közötti utat, amit Vezér Ferenc atyáról neveztek el. A szertartáson részt vett Kövér László, az országgyűlés elnöke, és Lezsák Sándor országgyűlési képviselő.
Források[szerkesztés]
- Magyar Kurír – Újratemették a mártírhalált halt Vezér Ferenc pálos rendi atyát
- Márianosztra, Magyarok Nagyasszonya Bazilika honlapja Archiválva 2015. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar Katolikus Lexikon – Grősz per
- Bank Barbara – Soós Viktor Attila: A „nép nevében” halál – avagy Páter Vezér Ferenc és a Pálosszentkúti ügy. In: Decus solitudinis. Pálos évszázadok. Szerk.: Őze Sándor – Sarbak Gábor, Bp., 2007 (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti Konferenciák 4/1.) 264-272. p.
