Vedrunai Szent Joakima

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vedrunai Szent Joakima
Vedrunai Szent Joakima
Vedrunai Szent Joakima
özvegy, a szeretetről nevezett Kármelita Nővérek Kongregációjának alapítója
Születése
1783. április 16.
Barcelona, Spanyolország
Halála
1853. augusztus 28. (70 évesen)
Vich, (mai nevén: Vic), Spanyolország
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása 1940. május 19., Róma
Boldoggá avatta: XII. Piusz pápa
Szentté avatása 1959. április 12., Róma
Szentté avatta: XXIII. János pápa
Ünnepnapja május 22.
Minek/kiknek a védőszentje? visszaélés áldozatai, gyermekkorban elhunytak, száműzöttek, özvegyek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vedrunai Szent Joakima témájú médiaállományokat.

Vedrunai Szent Joakima (házas nevén: Joaquina Vedruna de Mas, katalánul: Joaquima Vedruna de Mas) (Barcelona, Spanyolország, 1783. április 16.Vich, (mai nevén: Vic), Spanyolország, 1853. augusztus 28.) szentté avatott katalán özvegy, a szeretetről nevezett Kármelita Nővérek Kongregációjának alapítója.

Élete szerzetessége előtt[szerkesztés]

1783. április 16-án született Barcelonában, egy nyolcgyermekes családban. 12 évesen bejelentette, hogy kármelita nővérként egész életét Istennek szeretné ajándékozni, szigorú apja azonban megtiltotta, hogy belépjen a rendbe. Tizenhat évesen házasságot köt a gazdag, földbirtokkal rendelkező huszonöt éves Don Teodoro de Mas vichi jegyzővel.

Harmonikus házasságban éltek, amelynek tizenhét éve alatt Joakima kilenc gyermekkel ajándékozta meg férjét. Gyermekei:

  • Anna (1800 - 1872),
  • Joseph-Joachim (1801 - 1873),
  • Francis (1803 - 1809),
  • Agnes (1805 - 1878),
  • Joaquina (1806 - 1815),
  • Charlotte (1808 - 1815),
  • Théodora (1810 - 1885),
  • Teresa (1813 - 1886),
  • Maria del Carmen (1815 - 1882)

Az anyai örömök mellett azonban nem kevés kereszthordozás is kijutott neki: meg kellett élnie három gyermeke halálát. Négyen gyermekei közül azonban szerzetes lett. A spanyol-francia háború idején férje bevonult katonának, a háború befejezésekor, 1814-ben tbc-betegen ért haza, és nemsokára meghalt. A megözvegyült 33 éves Joakimának szembe kellett néznie az örökség miatt kitört családi viszállyal, de hosszas viaskodással megmentenie gyermekei számára a családi vagyont.

Rendalapítóként[szerkesztés]

Férje halálával és anyai kötelességeinek teljesítése után új feladatokra vált szabaddá. 1819-ben találkozott a kapucinus Estebano de Olottal (más néven: Esteve Fàbrega i Sala, (1774-1828)), aki lelki vezetője lett, és segítségére volt abban, hogy Joakima Vichben, nyolcadmagával megalapítsa a szeretetről nevezett Kármelita Nővérek kongregációját. A spanyol polgárháború idején rendjét támadás érte, az apátnőt két hétre be is börtönözték, ezután el kellett hagynia szülőföldjét. Franciaországban hat éven át kórházi betegeket ápolt. 1843-ban visszatért közösségébe, majd további 20 házat alapított.

Teste a Vic-i székesegyházban

1849-ben bekövetkezett agyvérzése maradandó károsodást okozott, ekkor lemondott vezetői tisztségéről, s a barcelonai házba költözött. A Barcelonában kitört kolerajárványban ő is megbetegedett. Teljesen bénán, de mosolyogva halt meg Vichben, 1853. augusztus 28-án. Teste romolhatatlanul fennmaradt. 1940. május 19-én XII. Piusz pápa avatta boldoggá, majd 1959. április 12-én XXIII. János pápa iktatta be a szentek közé. Ünnepnapját az Egyház május 22-én tartja.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joaquina Vedruna de Mas című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
  • Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968.
  • Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.