Vastagbéltükrözés
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) a vastagbél teljes és a vékonybél végső szakaszának vizsgálata.
A vizsgálati folyamatokat a svájci Peter Deyhle fejlesztette ki 1969-ben. Az első szűréseket is ő végezte el.
Orvosi javallat[szerkesztés]
- szűrés 50 éves kortól, másodlagos megelőzés céljából
- amikor vér jelenik meg a székletben
- tumor vagy ismeretlen elsődleges tumor áttétének megkeresésének céljából, különösen a beteg testtömegének váratlan csökkenésekor
- krónikus gyulladásos bélbetegségek kialakulásakor
- váratlan béltevékenységnél, például székrekedés, hasmenés
- egyéb hasi panaszoknál
- vastagbélpolip műtéti eltávolítása és vastagbélrák kezelése után
A vastagbélrák és egyéb betegségek kezdeti felismerése[szerkesztés]
A kezelőorvos vagy gasztroenterológus mielőtt vastagbéltükrözést rendelne el a betegnél, több dolgot is megvizsgál. Például a bélműködés rendellenességére lehet következtetni, ha az étvágy megváltozik vagy diéta nélkül is jelentős testtömegcsökkenés alakult ki. Ezenkívül ilyenkor puffadás érzése, hányás, szédülés is felléphet a betegnél.
A has fonendoszkópos meghallgatásával felismerik a bélhangokat, ami információt nyújt a bélműködésről. A has tapintásos vizsgálatával a gyomor és a bélrendszer elváltozásainak jeleit keresik. A rektális vizsgálatkor a bélnyálkahártya és az alsó bélszakaszok állapotát lehet meghatározni.[1]
A vastagbélrák szűrése székletvizsgálat segítségével történik úgy, hogy nem látható vért keresnek benne. A vizsgálatot évente ajánlják elvégezni, nőknek és férfiaknak egyaránt. A betegség minél koraibb diagnosztizálása érdekében fontos a vizsgálatokon való rendszeres részvétel.[2]
A vizsgálat előkészítése[szerkesztés]
A vastagbelet a vizsgálat előtt ki kell üríteni, hogy a vizsgálatot ne akadályozzák a székletmaradványok. Erre a célra erős hatású hashajtót használnak, amit a vizsgálatot megelőző napon, vagy néhány órával a vizsgálat előtt ortográd bélmosással juttatnak be a beteg szervezetébe. Sok páciens számára nehéz és kényelmetlen a hashajtás a polietilén-glikol oldatokkal. A betegeknek 3-5 liter folyadékot kell meginni néhány órán belül. Az oldat kellemetlen íze enyhíthető almalé hozzáadásával. Lehetőség van kombinált ozmotikus hashajtók használatára is, amelyek a szekréciót és motilitást fokozzák. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a keringési terhelés nagyobb lehet.
A vizsgálati eszköz[szerkesztés]
A rugalmas kolonoszkóp 1 centiméter átmérőjű, hossza pedig 120 centiméter. Manapság általában már videó kolonoszkópot használnak, ami a képet továbbítja egy monitorra, amin akár a beteg is nézheti a vizsgálati folyamatot. Az eszköz szívási funkciót is el tud látni, amivel az öblítőfolyadékot és a folyékony székletmaradványokat is el lehet távolítani. Kis átmérőjű cső is található benne, amibe kis méretű fogók helyezhetőek. Emiatt alkalmas szövetminták vételére és polipok eltávolítására is.
Éber altatás és monitorozás[szerkesztés]
Midazolám nyugtatót és szükség esetén tramadol vagy petidin fájdalomcsillapító injekciót adnak a páciensnek, hogy elviselhető legyen a vizsgálat. Ezenkívűl propofol érzéstelenítőt is adnak, ezért nem éreznek semmit az eljárás során. Azonban ezeknek az anyagoknak a használata a vizsgálat szövődményeinek kialakulását okozhatják.[3] Különösen szív- és érrendszeri és légzőszervi szövődmények alakulhatnak ki, emiatt néhány esetben halállal végződhet a tükrözés [4]
A beteget az éber altatás alatt folyamatosan megfigyelés alatt tartják. Pulzoximétert helyeznek az egyik ujjra, amivel a pulzust és a véroxigénszintet mérik.
Felfedezhető betegségek[szerkesztés]
- diverticulumok
- polipok
- gyulladások (például gyulladásos krónikus bélbetegségek, pszeudomembranózus kolitisz)
- fekélyek
- tumorok
- szűkületek
- bélnyálkahártya vérzése
- paraziták, idegentestek
-
Normál állapotú vastagbél -
Normál állapotú vakbél Bauhin-billentyűvel (felszálló vastagbél) -
Pedunculált polip -
Vastagbélgyulladás -
Angiodysplasia a vakbélben
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ N. Menche, T. Klare (Hrsg.), A. Bürger–Mildenberger, J. Willert. Innere Medizin. Lehrbuch für Krankenpflegeberufe – Pflege bei Erkrankungen des Magen-Darm-Traktes, 4. kiadás, München: Elsevier GmbH, 318-319. o. (2005)
- ↑ Richtlinie des Gemeinsamen Bundesausschusses organisierte Krebsfrüherkennungsprogramme (PDF). g-ba.de, 2010. december 16. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
- ↑ A. Riphaus et al.: S3-Leitlinie „Sedierung in der gastrointestinalen Endoskopie” 4.1.4. (PDF). dgvs.de, 2015. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
- ↑ Guido Schachschal. Praktische Koloskopie, 17. o. (2010)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Koloskopie című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.