Ugrás a tartalomhoz

Vang Su

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vang Su
Vang Su 2012-ben építészeti kiállításon
Vang Su 2012-ben építészeti kiállításon

Születési neve王澍
Született1963. november 4. (61 éves)
Ürümcsi
Nemzetiségekínai
HázastársaLu Ven-ju
Iskolái
  • Southeast University
  • Southeast University
  • Tongji University
  • China Academy of Art
Munkái
DíjaiPritzker-díj (2012)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Su témájú médiaállományokat.

Vang Su ( kínai írással: 王澍 Ürümcsi, 1963. november 4. –) kínai építész, a 2012-es Pritzker-díj díjazottja. Hangcsou városban élő és dolgozó építész. Munkásságának magas szakmai elismerése azt mutatja, hogy Kína a jövő építészetében egyre nagyobb szerepet tölt be.

Élete

[szerkesztés]

Apja zenész volt, aki alkalmanként asztalosmunkát is végzett. Édesanyja pedagógusként és könyvtárosként dolgozott. Tizenévesként sokszor utazott szülővárosa, Ürümcsi és anyja munkahelye, Peking között. A négynapos, 4000 kilométeres út során látott végtelen tájak nagy hatást gyakoroltak rá. A Nankingi Műszaki Egyetemen szerzett diplomát 1988-ban. A rá következő tíz évben szakmunkásként dolgozott, hogy valódi építkezésekről szerezzen tényleges építési tapasztalatokat. Fiatal építészként némi időbe tellett, hogy megbízást kapjon. Bár családja révén a fővároshoz kötődött, végül mégis a természetes környezetéről híres Hangcsouban telepedett le és kezdett el tervezéssel foglalkozni.

Építészete

[szerkesztés]
Ningpo Történeti Múzeum falrészlete

Hangcsouban feleségével, Lu Venjüvel 1997-ben építészirodát alapítottak, melynek az „Amatőr Építészstúdió” nevet adták. Ars poeticája: „épület­ helyett házat tervezek”. Az általa képviselt építészeti irányzat a tervezett épületekhez hétköznapi technológiákat alkalmaz és tradicionális anyagokat használ fel. Látványos és rá jellemző, hogy az épületeinél az újrahasznosított kő, színes tégla mellett nagy mennyiségben használ bambusznádat.[1] A hagyományos felfogás, a gyakorlati tudáson alapuló építkezés és az intenzív kutatómunka egyedülálló kombinációjával ért el nagy sikereket.

Több nevezetes építkezés kötődik a nevéhez. Ő tervezte például a keleti-kínai Ningpóban működő Kortárs Művészeti Múzeum és a Történeti Múzeum épületeit, a kelet-kínai Szucsouban pedig a Vencseng Egyetemi Könyvtár egy részét.

Gyakran szerepel mint vendégelőadó külföldi egyetemeken. Megkapta 2010-ben az Erich-Schelling építészeti alapítvány díját, 2011-ben pedig a francia Építészeti Akadémia aranyérmét. 2012-ben második kínaiként megkapta a Pritzker-díjat, melyet az építészek a legmagasabb szakmai elismerésnek tartanak és „építészeti Nobel-díjnak” is neveznek. Az elismeréssel 100 ezer dolláros tiszteletdíj is jár.[2]

Alkotásai

[szerkesztés]
  • 2000 Vencseng Főiskola Könyvtára, Szucsou Egyetem
  • 2005 Öt szétszórt ház, Ningpo
  • 2005 Ningpo Kortárs Művészeti Múzeum, Ningpo
  • 2006 Tiles garden, velencei biennálé
  • 2006 Függőleges udvaros ház, Hangcsou
  • 2006 Kerámia-ház, Jinhua
  • 2007 Hsziangsani Kampusz, Kínai Művészeti Egyetem, Hangcsou
  • 2008 Ningpo Történeti Múzeum, Ningpo
  • 2009 Adéli Song dinasztia birodalmi útjának kiállítócsarnoka, Hangcsou
  • 2010 Ningpo Tengtou Pavilon, sanghaji világkiállítás

Képtár

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Dékei Kriszta: Megelevenedő tájképek - Wang Shu (magyar nyelven). egyeletstilus.hu. [2014. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
  2. Először nyert kínai építész jelentős nemzetközi díjat (magyar nyelven). hvg.hu, 2012. február 28. (Hozzáférés: 2014. február 9.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Wang Shu
A Wikimédia Commons tartalmaz Wang Shu témájú médiaállományokat.